Pozsony
Pozsony (Bratislava) | |||
A pozsonyi vár | |||
|
|||
Közigazgatás | |||
Ország | ![]() |
||
Kerület | Pozsonyi | ||
Rang | főváros | ||
Polgármester | Ivo Nesrovnal | ||
Irányítószám | 8XX | ||
Körzethívószám | 421-2 | ||
Forgalmi rendszám |
|
||
Testvérvárosok | |||
Népesség | |||
Teljes népesség | 417 389 fő (2014. dec. 31.)[1] | ||
Népsűrűség | 907 fő/km²[2] | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 126–514 m | ||
Terület | 367,9 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 48° 08′ 41″, k. h. 17° 06′ 46″Koordináták: é. sz. 48° 08′ 41″, k. h. 17° 06′ 46″ | |||
Pozsony weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Pozsony témájú médiaállományokat.
|
|||
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info |
Pozsony (szlovákul: Bratislava kiejtése✩, hagyományos szlovák elnevezéssel Prešporok, vagy Prešporek, esetenként Wilsonovo mesto, németül: Pressburg, franciául: Presbourg, horvátul Požun, lengyelül: Bratysława, románul: Pojon) a Szlovák Köztársaság fővárosa, egyben az ország kulturális, kereskedelmi és ipari központja. Pozsony a hagyományos magyar koronázóváros volt a török hódoltságtól kezdődően.
Tartalomjegyzék
Nevének eredete[szerkesztés]
Neve a régi magyar Poson személynévből (a vár első ispánjáról) ered. Maga a személynév lehet a cseh Pos, de lehet a német Poscho személynévből is. A szlovák név előzménye a 907-ben említett Braslavespruch illetve Brezalauspruch alak. Ez a szláv Braslav személynév és a német burg (= vár) főnév összetétele. Ebből lett a német nyelvterületen ma is használatos Pressburg.
Mai hivatalos neve 1837-ben keletkezett úgy, hogy P. J. Šafárik szlovák történész, régész tévesen rekonstruálta a város régi nevét: azt hitte, hogy az nem a Braslav, hanem a Bratislav névből származik. Korábban a város szlovák neve Prešporok/Prešporek volt.
Az 1919-es év rendkívül változatos és fordulatokkal teli esztendő volt az egy évvel korábban alakult Csehszlovák Köztársaság életében. „Különösen bonyolult volt a helyzet az iparilag legfejlettebb Duna-parti városban, Pozsonyban. Elsősorban azért, mert a város 80 százalékát alkotó német és magyar lakosok elutasították az újonnan alakult országot.” 1919. január 1-jén cseh és olasz legionáriusok foglalták el a várost, majd három napra rá Vavro Šrobár veszi át az ellenőrzést felette. Ebben az időben a település neve még mindig Prešpork (Pozsony, Pressburg), bár a cseh legionáriusok maguk között Wilson-városnak nevezték (Wilsonovo město), az amerikai elnök iránti tiszteletből.
A prágai kormány Šrobár képviseletében február 2-án hozott döntést a város nevének megváltoztatásáról. Pozsony ekkor még mindig a történelmi Magyarország része volt, bár cseh katonai megszállás alatt. Ekkor a Bratislav nevet kapta, ami a cseh névhasználatban elterjedt Vratislav, Břeclav, Zbraslav nevekkel állítható párhuzamba. Vavro Šrobár intervenciója után a minisztertanács elnöksége Prágában bejelentette (1919. március 26.), hogy Prešpork helyett a Bratislava elnevezést kell ezután használni.[3]
Blava névváltozata a szlovák szlengben széles körben használatos.
Fekvése[szerkesztés]
A Duna partján, az ország délnyugati csücskében, Ausztria és Magyarország határainak közvetlen közelében, a Kis-Kárpátok előterében fekszik. Pozsonyban öt híd ível át a Duna felett. A legnyugatibb és egyben a leghosszabb a Lafranconi híd, amely a D2-es autópálya hídja. Tőle keletre az óvárosban található a Szlovák Nemzeti Felkelés hídja, Pozsony egyik jelképe. A folyón lejjebb az Öreg híd következik, amelynek elődjét legelső állandó hídként Ferenc József hídra keresztelték. A sorban a kecses Apollo híd következik, mint legifjabb átkelője a városnak. A legkeletibb a Kikötői híd, amelynek alsó szintjén vasút, míg felül a D1-es autópálya vezet.
Éghajlat[szerkesztés]
Pozsony éghajlati jellemzői | |||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Hónap | Jan. | Feb. | Már. | Ápr. | Máj. | Jún. | Júl. | Aug. | Szep. | Okt. | Nov. | Dec. | Év |
Átlagos max. hőmérséklet (°C) | 2,4 | 5,0 | 10,6 | 16,0 | 21,6 | 24,5 | 26,9 | 26,7 | 21,7 | 15,4 | 7,6 | 3,6 | 15,2 |
Átlagos min. hőmérséklet (°C) | −3,5 | −2,2 | 1,3 | 4,9 | 9,6 | 12,9 | 14,7 | 14,5 | 10,7 | 5,6 | 1,4 | −1,5 | 5,7 |
Átl. csapadékmennyiség (mm) | 42 | 37 | 36 | 38 | 54 | 61 | 52 | 52 | 50 | 37 | 50 | 48 | 557 |
Forrás: worldweather.org |
Története[szerkesztés]
Területén már az újkőkorban (neolitikum) éltek emberek. A Várhegyen már a honfoglalás előtt római, majd morva erődítmény állott. Vratislav morva fejedelem erős favárat építtetett ide.
907. július 4-én a honfoglalást lezáró pozsonyi csatában a magyar sereg sorsdöntő győzelmet aratott a jelentős túlerővel felvonuló Keleti Frank Királyság serege felett. A csatában a németek hadvezére, Luitpold bajor herceg is elesett. A megsemmisítő vereséget szenvedő németek az Enns folyóig kényszerültek visszavonulni, mely ezt követően 955-ig képezte a határt.
A Pannonhalmi Apátság 1002-ben írott alapítólevelének záradékában Szent István a pozsonyi vám harmadát az apátságnak adományozta. Ezen alapítólevél már Poson néven említi. Az adományt 1137-ben II. Béla erősítette meg. 1138-ban castrum Posonium néven említik.
Itt létesült az első magyar várispánság. A 11. századtól Pozsony vármegye székhelye és káptalani székhely lett. 1051-ben a várat ostromló német hajókat a magyarok (Búvár Kund mondája) elsüllyesztették. 1077-ben a várba zárkózott Salamon király I. Géza seregei elől, aki ki akart békülni vele, de a tárgyalások közben április 25-én meghalt. 1108-ban V. Henrik német-római császár serege ostromolta, de Kálmán visszaverte őket.
1146-ban rövid időre német kézre került. A 13. században bajor hospesek telepedtek itt le, ezzel elkezdődött a város polgárosodása és német jellege dominált 1918-ig. 1254. május 1-jén itt kötött békét II. Ottokár cseh királlyal IV. Béla. 1262-ben itt verte meg István herceg apja hadait. 1270-ben itt kötött békét V. István Ottokár osztrák herceggel, de 1271 elején Ottokár a várat bevette. A mosoni csata után 1271. július 2-án ismét békét kötöttek. 1273-ban Ottokár kétszer is elfoglalta. 1287-ben Albert osztrák herceg foglalta el. 1291-ben a város III. Endrétől kiváltságokat kapott (például árumegállító jogot, egyben megtiltotta, hogy megakadályozzák a jobbágyok városba költözését). Várnagya volt 1354-ben Toldi Miklós. A középkorban a várpalota körül többszörös falgyűrű épült ki.
1405-ben szabad királyi város, ezen belül a tárnokmester bíráskodás alá tartozó tárnoki város volt. Egyetemét 1467-ben Mátyás király alapította. 1506-ban I. Miksa császár foglalta el. 1526 után az ország fővárosa lett, itt őrizték a Szent Koronát, itt koronázták a királyokat, többször volt országgyűlés színhelye.
1620-ban Bethlen Gábor seregei elfoglalták a várost. 1626. december 20-án itt kötötte meg a békét Bethlen és a császár. A Wesselényi-féle összeesküvés elnyomása után, 1674-ben Ampringen János Gáspár kormányzósága idején itt működött a protestánsok elnyomásának hírhedt eszköze, az ún. Pozsonyi vértörvényszék, amely protestáns lelkészeket gályarabságba küldött. 1683. július 29-én a város alatt győzte le Lotaringiai Károly herceg a Duna bal partján előrenyomuló Thököly Imre seregét. A Habsburgok a belsővárat reprezentatív palotává építették ki. 1780-tól a vár hanyatlásnak indult, előbb a bútorokat szállították el, majd papnevelde és kaszárnya lett.
1780-ban itt jelent meg a Magyar Hírmondó című magyar újság, 1783-tól itt működött a királyi jogakadémia. 1806-ban és 1809. június 26-án elfoglalták a franciák. Az 1809-es ágyúzásból eredő károkat az 1811. május 28-i tűzvész tetőzte be. A vár helyreállítása csak 1953-ban kezdődött meg.
1840-ben Pozsony és Szentgyörgy között indult meg az első magyar lóvontatású vasút. 1848. április 7-én itt alakult meg az első felelős magyar minisztérium. 1882 és 1919 között Evangélikus Teológiai Akadémia, 1914 és 1921 között az Erzsébet Tudományegyetem, 1921-től a Comenius Egyetem működik a városban. 1910-ben 78 229 lakosából 32 790 német, 31 705 magyar, 11 673 szlovák, 1242 cseh, 351 horvát és 115 lengyel volt.
1918. október 31-én a Csehszlovák Légió megkísérelte a város elfoglalását, de a soproni kadétiskola 16-17 éves hadapródjai, akik a Zerge-hegy Vaskutacska vonalon biztosították védelmét, sikeresen visszaverték őket. Grüneberg főhadnagy jobbára tisztekből álló lovassága pedig a Récse felőli szakaszt védte. Miután a két pozsonyi tüzérezred, az 5-ös tábori tarack és a 14-es tábori ágyús tüzérezred főként osztrák tisztekből álló parancsnoksága Bécsbe távozott, a frontról hazatérő Csatay Lajos újjászervezte a 14-es ezred egyik ütegét, mely a Zerge-hegyről lőtte és futamította meg a dévényi-tónál összesereglett cseh legionáriusokat. A város védelme azonban rövidesen tüzérségi támogatás nélkül maradt, az üteg hadrendbe állítását követő negyedik napon a budapesti hadvezetés Csatayt Szencre vezényelte át.[4] Károlyi Mihály kormányának hatalomra kerülését követően még két hónapig volt magyar kézen a város.
1918. december 30-án a Csehszlovák Légió 33. gyalogezrede Riccardo Barecca ezredes vezetésével először bekerítette Pozsonyt; majd elfoglalta szilveszter napján Lamacsot, Dévényújfalut és a Zerge-hegyet; újév napján a pozsonyi pályaudvart és a tölténygyárat; január 2-án pedig megszállta a város fontosabb középületeit, harcok nélkül. 1919. február 4-én Pozsony lett Csehszlovákián belül Szlovákia fővárosa, és a Szlovákia igazgatásával megbízott teljhatalmú minisztériumnak a székhelye. 1919. február 12-én a város magyar és német lakosságának a megszállás elleni békés tiltakozását a Csehszlovák Légió vérbe fojtotta.
A megyeháza élére Zoch Sámuel, modori szlovák evangélikus pap került. Az új megyei közgyűlés beiktató ünnepségére 1919. május 4-én Olaszországból hazaérkező Milan Rastislav Štefánik, a csehszlovák légió szervezőjének repülőgépét, annak olasz trikolórja miatt a repülőtér csehszlovák őrsége Pozsonyivánka felett lelőtte. A behívott magyar katonatiszteket marhavagonokban a brünni hadifogolytáborba szállították, ahol megfélemlítésül egy hétig fogva tartották őket. Hazatérésüket követően a csehszlovák államhatalom eskütételre kötelezte a tiszteket, ennek megtagadása lefokozással járt.
Az 1919-től 1938-ig terjedő első csehszlovák időszakban megkezdődik a város magyar jellegének fokozatos felszámolása: megváltoztatják a város nevét és az utcaneveket; csaknem teljesen megszüntetik a magyar és német nyelvű oktatást; eltüntetik vagy szétverik a magyar vonatkozású szobrokat; tömegesen épülnek lakások a városban megtelepedni akaró szlovákoknak, akiknek a lakhatás mellett új munkahelyekre is szükségük volt. Az első bécsi döntést követően Pozsony a Jozef Tiso vezette első Szlovák Köztársaság fővárosa lesz, de az óvárostól nyugatra levő Dévény, és a délre levő Ligetfalu – az Anschluss után – a Harmadik Birodalomhoz kerül. A második világháború alatt bár a város zsidó lakosságát deportálták, az épületek megmenekültek az Apollo olajfinomító kivételével a bombázástól. 1945. április 4-én szovjet és román csapatok foglalják el a várost, amely ismét Csehszlovákia része lesz. A háború után a maradék magyar és német lakosságot erőszakkal kitelepítik, és a háborút lezáró új békeszerződés Csehszlovákiának ítéli stratégiai okokból a mai város szerves részét alkotó Horvátjárfalut, Oroszvárt és Dunacsúnt.
1968. október 28-án a vár – a felújításának befejezésével – helyszínéül szolgál a cseh-szlovák föderációról szóló törvény aláírásának is. 1972. augusztus 26-án készül el az óvárost és Ligetfalut összekötő 432 méter hosszú, és 21 méter széles Szlovák Nemzeti Felkelés hídja, Árpád Tesár és Jozef Lacko tervei szerint. 1978-ban kezdődött meg a ma 120 000 lakosú lakótelep építése Ligetfaluban, ennek következtében a város összlakossága megközelíti a 450 000 főt.
1993. január 1-je óta az önálló Szlovákia fővárosa.
Népesség[szerkesztés]
![](http://web.archive.org./web/20170902035535im_/https://upload.wikimedia.org/wikipedia/hu/timeline/a1ed8f0a4af451318aeb447e469cbb52.png)
1880-ban 48 006 lakosából 31 442 német (65,5%), 7 509 magyar (15,6%), 7 513 szlovák (15,7%), 160 horvát, 1312 fő egyéb anyanyelvű volt.[forrás?]
1890-ben 52 411 lakosából 31 404 német, 10 433 magyar, 8709 szlovák, 205 horvát, 27 szerb, 16 ruszin, 7 szlovén és 1592 egyéb anyanyelvű volt.
1900-ban 65 867 lakosából 33 202 német, 20 102 magyar, 10 715 szlovák, 267 horvát, 32 cigány, 28 szerb, 16 ruszin és 1592 egyéb anyanyelvű volt.
1910-ben 78 223 lakosából 32 790 német (42%), 31 705 magyar (41%), 11 673 szlovák (15%), 351 horvát, 33 román, 24 szerb, 9 ruszin, 1638 fő egyéb anyanyelvű volt.
1919-ben 83 200 lakosából 30 165 német, 27 397 csehszlovák, 24 126 magyar, 84 ruszin és 1428 egyéb nemzetiségű volt.[5]
1921-ben 93 189 lakosából 37 038 csehszlovák, 25 837 német, 20 731 magyar, 3758 zsidó, 257 egyéb és 5568 „külföldi” volt.
1930-ban 123 844 lakosából 60 013 csehszlovák (48%), 32 801 német (26%), 18 890 magyar (15%), 12 140 fő egyéb (11% - 4747 zsidó, 199 ruszin, 247 egyéb, 6947 állampolgárság nélkül) volt.
1991-ben 442 197 lakosából 401 848 szlovák (91%), 20 312 magyar (5%), 9 965 cseh (2%), 1 393 morva, 558 cigány, 410 ukrán, 265 ruszin, 79 sziléz, 7 367 fő egyéb volt.
2001-ben 428 672 lakosából 391 761 szlovák (91,4%), 16 451 magyar (3,8%), 7972 cseh (1,9%), 1200 német, 461 ruszin, 452 ukrán és 417 fő cigány volt.
2011-ben 411 228 lakosából 373 571 szlovák (90,5%), 14 119 magyar (3,4%), 5445 cseh (1,3%) volt.
Városrészek[szerkesztés]
Járás | Városrészek | A Pozsonyhoz csatolás éve |
|
---|---|---|---|
1. | Pozsonyi I. járás (Okres Bratislava I.) |
Óváros (Staré mesto) | – |
2. | Pozsonyi II. járás (Okres Bratislava II.) |
Főrév (Ružinov) | 1946 |
Pozsonypüspöki (Podunajské Biskupice) | 1971 | ||
Vereknye (Vrakuňa) | 1971 | ||
3. | Pozsonyi III. járás (Okres Bratislava III.) |
Pozsonyszőlős vagy Prácsa (Vajnory) | 1946 |
Pozsony-Újváros (Nové Mesto) | |||
Récse (Rača) | 1946 | ||
4. | Pozsonyi IV. járás (Okres Bratislava IV.) |
Dévény (Devín) | 1946 |
Dévényújfalu (Devínska Nová Ves) | 1971 | ||
Károlyfalu (Karlova Ves) | 1944 | ||
Lamacs (Lamač) | 1946 | ||
Pozsonybeszterce (Záhorská Bystrica) | 1971 | ||
Pozsonyhidegkút (Dúbravka) | 1946 | ||
5. | Pozsonyi V. járás (Okres Bratislava V.) |
Dunacsún (Čuňovo) | 1971 |
Horvátjárfalu (Jarovce) | 1971 | ||
Oroszvár (Rusovce) | 1971 | ||
Pozsonyligetfalu (Petržalka) | 1946 |
A második világháború után Köpcsény egy részét is hozzácsatolták, mely ma Pozsonyligetfalu része. Része még Szúnyogdi is, amely ma közigazgatásilag Pozsonypüspöki alá tartozik.
Gazdaság[szerkesztés]
Pozsony 2053 km2-es területével az ország legkisebb régióját képezi. Fontos közlekedési csomópont: a Duna, valamint az úgynevezett észak-déli borostyánút kereszteződésében. A főváros fejlődését segíti, hogy a Közép-Európai régión belül központi elhelyezkedése van.
Pozsony Szlovákia fő gazdasági, oktatási és kutatási központja. A kutatási kapacitás mintegy 50%-a a Pozsonyi Régióban összpontosul. Itt található a Szlovák Tudományos Akadémia kutatóintézeteinek többsége is. Ez a régió ad otthont számos kiemelkedő fontosságú szlovák egyetemnek is, köztük a Comenius Egyetemnek, a Szlovák Műszaki Egyetemnek, a Közgazdaságtudományi Egyetemnek, továbbá számos más kisebb egyetemnek is. A főváros adja az ország GDP-jének 26%-át.[6] Az Eurostat adatai szerint Pozsonyban 2011-ben az egy főre jutó GDP összege az EU átlagának 186 százalékát tette ki, és ebből a szempontból a szlovák főváros az unió ötödik leggazdagabb régiójának számít. 2012-ben az ország adóbevételeinek háromnegyedét Pozsonyban szedték be, holott a fővárosban az ország csaknem öt és fél millió lakosának csupán mintegy egy tizenkettede él.[7] 1991-ben itt épített autógyárat a Volkswagen. A fő ipari ágazatok a következők: vegyipar, gépjárműgyártás, gépipar, elektrotechnológiai ipar, valamint textilipar és élelmiszeripar. Szlovák viszonylatban Pozsony hosszú távon megőrizte a legalacsonyabb munkanélküliségi arányt mutató régió pozícióját.[6]
Közlekedés[szerkesztés]
Légi közlekedés[szerkesztés]
A várost légi úton a Pozsonyi repülőtéren keresztül lehet elérni, amely 9 kilométerre a várostól északkeletre fekszik. Területi adottságai a repülőtér kapacitásbővítését lehetővé teszik. A 2007-es évben 2 024 000 utast szolgált ki.[8]
Sport[szerkesztés]
Pozsonyban elsősorban a jégkorong és a labdarúgás a legnépszerűbb sport. A Slovan Bratislava mindkét sportágban megtalálható. A Slovan Szlovákia egyik leghíresebb sportklubja.
Jégkorong[szerkesztés]
Labdarúgás[szerkesztés]
Látnivalók[szerkesztés]
- A város felett már messziről kiemelkedik a négy saroktornyos vár épülettömbje. Ma a Szlovák Nemzeti Múzeum található benne. A vár ábrázolása megjelenik Szlovákiában vert euróérméken is.
- A vár alatt áll a gótikus koronázótemplom.
- A templom a 14. század elején épült a korábbi 1221-ben épített Szent Megváltó templom helyén. A 15. és 16. században fokozatosan bővült, 1730-ban készült el a Keresztelő Szent János kápolna. Mai formáját az 1895-ös felújítással nyerte el. Neogótikus tornya 85 m magas, tetején az aranyozott Szent Korona másolata csillog, annak emlékére, hogy 1563 és 1830 között itt koronázták a magyar királyokat. A főoltár feletti ezüstkoporsó Szent Márton ereklyéit tartalmazza. Szent Márton lovasszobra Rafael Donner alkotása. Kegyszobra, a Fájdalmas Szűzanya 1641-ben készült fogadalomból, 1894 óta búcsújáróhely. Sírboltjában nyugszik Pázmány Péter érsek és a Pálffy család több tagja is.
- A ferencesek templomát és kolostorát IV. László alapította 1290-ben a morvamezei győzelem örömére, később barokkosították.
- A klarisszák temploma és zárdája a 13. században épült, eredetileg a cisztercieké volt. 1782-ben egyetemi épület lett.
- A jezsuita templom 1636-ban épült evangélikus templomnak, csakúgy, mint az Orsolya-nővérek temploma 1640-ben. A mellette épült zárdába 1672-ben költöztek be az apácák.
- A vár alatti Szent Miklós templom 1664-ben épült a várnép számára, ma ortodox templomként működik.
- A kapucinus templom 1708 és 1717 között épült, 1861-ben átépítették.
- A Trinitárius-templom 1717 és 1727 között épült, barokk stílusban.
- Az irgalmasok temploma, rendháza és kórháza 1723 és 1728 között épült.
- A Szent Erzsébet-templom 1739 és 1742 között épült barokk stílusban.
- Az evangélikus nagytemplom 1774 és 1776 között épült a németek számára.
- Az 1830-ban épült kórháztemplom helyén állt a középkorban a Szent Lászlóról elnevezett városi ispotály.
- A Kék templom 1909-től 1913-ig épült Lechner Ödön tervei szerint, szecessziós stílusban.
- A virágvölgyi templom 1885 és 1888 között épült, kegyképét, a Jótanács Anyját 1786-ban egy helyi kereskedő hozta Itáliából. A templom búcsújáróhely.
- A Kálváriatemplom 1694-ben épült, kegyképe a Havas Boldogasszony.
- A közelében álló mélyúti kápolnát az 1713-as pestisjárvány után a Lauermann család építtette megmenekülésük emlékére, ezt 1824-ben újjáépítették, majd 1948-ban új templom épült a helyére.
- Búcsújáróhely a hidegkúti kegytemplom is.
- A középkori erődfal maradványa, a Szent Mihály-kapu 1411-ben épült.
- Az egykori koronázódombon állott Fadrusz János híres Mária Terézia-lovasszobra, amelyet 1920-ban a csehek ledöntöttek.
- A római katolikus hittudományi főiskola 1621-ben épült.
- A préposti palota 1632-ből való.
- A Dunai Akadémia épülete a 15. század közepén épült.
- Az óvárosháza épülete 15. századi, egykori őrtornya 1590-ben földrengés következtében ledőlt, mai tornya barokk.[9]
- A kormány székháza 1761 és 1765 között épült, az esztergomi érsekek nyári palotájaként.
- A prímási palotát Batthyány József hercegprímás építtette 1778 és 1781 között, építője Hefele Menyhért volt.
- A Szlovák Nemzeti Színház 1886-ban épült eklektikus stílusban, a korábbi 1776-ban alapított Rendi Színház helyén.
- A Ganümédesz-szökőkút, Tilgner Viktor Oszkár pozsonyi születésű szobrász alkotása (1888), a Szlovák Nemzeti Színház épülete előtt van.
- A Pozsonyi vashonvéd egykori szobra, Rigele Alajos alkotása, amely 1915-től 1919-ig állt a városban.
- A Grassalkovich-palota késő barokk-rokokó stílusban épült 1760-ban.
- A Várhegy oldalában áll a Jó Pásztor háza. Épült rokokó stílusban 1765-ben, ma egyedülálló óragyűjteménynek ad helyet.
Híres emberek[szerkesztés]
Testvérvárosai[szerkesztés]
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1896–1914. Pozsony vármegye és Pozsony.
- Korabinszky János Mátyás 1781 Beschreibung der königl. ungarischen Haupt-, Frey- und Krönungsstadt Pressburg
- Christoph Seipp 1793: Reisen von Pressburg durch Mähren, beyde Schlesien und Ungarn nach Siebenbürgen und von da zurück nach Pressburg. Lipcse.
- Rakovszky István 1822: Das Pressburger Rathaus und der Stadtrat. Pozsony.
- Rakovszky István 1865: Geschichtliches über Pressburg. Pozsony.
- Rómer Flóris 1865: Pozsony és környéke - Pozsony régészeti műemlékei. Pozsony.
- Rakovszky István 1877: Althertümliche Überlieferungen von Pressburg. Pressburger Zeitung.
- Némethy Lajos 1881: A pozsonyi clarissák leltára. Jegyzéke azon egyházi készleteknek, melyek 1782-ik év márczius hó 4-én és következő napokon, az apácza szerzet megszűntetésére alkalmával a császári biztosok által összeirattak. Egyházművészeti Lap.
- Schönvitzky Bertalan 1886: A pozsonyi Klariszsza-apáczák története - Adatok a pozsonyi gymnásium történetéhez.
- Pisztóry Mór 1891: Pozsony városa. Budapest.
- Ortvay Tivadar 1892-1912: Pozsony város története I-IV. Pozsony
- Király János 1894: Pozsony város joga a középkorban. Budapest.
- Vámossy István 1898: Die katolische Bürgerversorgungs- Anstalt in Pressburg
- Vámossy István 1901: Adatok a gyógyászat történetéhez Pozsonyban. Pozsony
- Vámossy István 1902: Beiträge zur Geschichte der Medicin in Pressburg
- Ortvay Tivadar 1902: Pozsonyvármegye és a területén fekvö Pozsony, Nagyszombat, Bazin, Modor s Szentgyörgy városok állatvilága
- Ortvay Tivadar 1905: Pozsony város utcái és terei. Budapest
- Győri Vilmos 1911: Pozsony története. Pozsony.
- Nagy Géza 1911: Pozsonyi puskaművesség s a régi magyar puskaművesség. Arch. Ért. XXXI, 209-227.
- Horusitzky Henrik 1917: Pozsony környékének agrogeológiai viszonyai. Budapest.
- Portisch Emil 1932-1933: Geschichte der Stadt Pressburg. Pozsony.
- Kemény Lajos 1933: A pozsonyi vár és a Váralja. Pozsony
- Haiczl Kálmán 1933: A régi érsekprimási palota Sz. László kápolnája Pozsonyban. Katholikus Lelkipásztor
- Csákós József 1934: Lubenau Reinhold utijegyzeteiből. Nemzeti Kultúra II, 177-184.
- Csákós József 1934: Pozsony, illetőleg Magyaróvár feledésbe ment latin elnevezése. Nemzeti Kultura II/6, 349-351.
- Kertész János 1934-1935: Pozsony város és Pozsonyvármegye bibliográfiája. Nemzeti Kultura II/6, 361-379; III/1-2, 78-96.
- A Toldy kör évkönyve, 1940
- 1948 Slovanská Bratislava I.
- Pach Zsigmond Pál 1952: K problémom pôvodnej akumulácie kapitálu v Uhorsku. Bratislava.
- Július Kálmán 1954: Bratislavský hrad.
- Pisoň, Š. 1957: Bratislava.
- Eugen Forbat 1959: Dejiny bratislavského obchodu v 18. a 19. storočí (1699-1873). Bratislava
- Štefan Pisoň 1961: Bratislava - stavebný vývin a pamiatky mesta.
- 1970 Bratislava
- Vörösmarty Géza 1973: A szabadságharc pozsonyi vértanúi. Irodalmi Szemle 1973, 268-269.
- Anton Špiesz 1978: Štatúty bratislavských cechov.
- Anton Špiesz 1987: Bratislava v 18. storočí.
- 1987 Najstaršie dejiny Bratislavy - Referáty zo sympózia 28.-30. októbra 1986.
- Štefan Holčík 1988: Pozsonyi koronázási ünnepségek 1563-1830. Martin
- Štefanovičová, T. 1993 (zost.): Najstaršie dejiny Bratislavy. Bratislava
- Gyurcsík, I. - Jégh, I. - Papp, Zs. (szerk.) 1994: Pozsony-Pressburg-Bratislava. A háromnyelvű város. Pozsony-Budapest
- Fogarassy László 1995: A pozsonyi magyar főiskolás egyesületek történetéhez (1937-1945). In: Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve 1992/1995. Pécs.
- Limes 1995/3
- Vincze László 1997: Tulajdonnév és köznév, előtag és utótag kölcsönös viszonya Pozsony utcaneveiben. Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 209, 406-414.
- Ébert Tibor 1997: Egy város glóriájában - Pozsonyi képeslapok
- Rádóczy Gyula 1999: Hol verték a "Breslavva civitas" köritatú pénzt? In: Fülöp Éva Mária – Kisné Cseh Julianna (szerk.): Magyarok térben és időben. Tudományos Füzetek 11. Tata, 255-264.
- Tózsa-Rigó Attila 2001: Városi életmód a koraújkori Pozsonyban, különös tekintettel a végrendelkezés körülményeire és gyakorlatára. In: Lehoczky László (szerk): Doktoranduszok fóruma, a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának szekciókiadványa. Miskolc, 111-117.
- Mikó Árpád - Pálffy Géza 2002: A pozsonyi Szent Márton-templom késő reneszánsz és kora barokk síremlékei (16–17. század). Művészettörténeti Értesítő 51/1-2, 107–172.
- Endrődi Gábor 2002: Gotické umenie z bratislavských zbierok. Koncepcia a odborná redakcia: Anton C. Glatz. Művészettörténeti Értesítő 51, 197–216.
- Šedivý, J. 2003: Najstaršie listiny mesta Bratislavy "znovu objavené". Studia historica Tyrnaviensia 3, 131-147.
- Keszeli Ferenc 2004: Pozsony... Anno...
- Viera Obuchová 2004: Ondrejský cintorín.
- Tózsa-Rigó Attila 2004: Családszerkezet az 1529-1557 közötti pozsonyi végrendeletekből nyert adatok alapján. In: Septuagesimo anno humanissime peracto. Tanulmányok Kulcsár Péter 70. születésnapjára. Publicationes Universtitatis Miskolciensis. Sectio Philiosphica tom. IX. fasc. 4, 243-271.
- Szende Katalin 2004: Ital vagy pénzpótlék? - Borhagyatékok a soproni és pozsonyi középkori végrendeletekben. In: Es tu scholaris - Ünnepi tanulmányok Kubinyi András 75. születésnapjára.
- Tózsa-Rigó Attila 2005: Viseletkultúra és vagyoni helyzet összefüggései a kora újkori Pozsonyban. In: Gesta, Fiatal Miskolci Történészek Folyóirata 2005/1-2, 125-149.
- Rózsa Mária 2005: Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc a pozsonyi német nyelvű sajtóban. Kalligram XIV.
- Mikó Árpád - Pálffy Géza 2005: A pozsonyi ferences templom késő reneszánsz és kora barokk síremlékei. Művészettörténeti Értesítő 54/3-4, 319–348.
- Jozef Hoššo 2005: Kachliarstvo v stredovekom meste Bratislava a v bratislavskom regióne. In: J. Chovanec (ed.): Gotické a renesančné kachlice v Karpatoch. Trebišov, 131-148.
- Czoch, G. 2005 (szerk.): Fejezetek Pozsony történetéből magyar és szlovák szemmel. Bratislava
- Tatiana Štefanovičová 2005: Príspevok k nálezom z doby rímskej z Bratislavy. Východoslovenský pravek 7, 23-30.
- Lysá, Ž. 2006: Počiatky formovania mestskej society v stredovekej Bratislave. Medea 10, 115-149.
- Milan Zemko 2006: Slovakizácia Bratislavy v 20. storočí podľa štatistík. In: Ferenčuchová, Bohumila a kol. (ed.): Slovensko a svet v 20. storočí - Kapitoly k 70. narodeninám PhDr. Valeriána Bystrického, DrSc. Bratislava
- Viera Obuchová - Štefan Holčík 2006: Cintorín pri Kozej bráne.
- Tózsa-Rigó Attila 2006: Az 1497-es pozsonyi borkimérési statútum. Agrártörténeti Közlemények 47/1-4, 202-222.
- Tózsa-Rigó Attila 2007: Kegyesség és hitújítás. A reformáció megjelenésének első nyomai az 1529-1557 közötti pozsonyi végrendeletekben. In: Publicationes Universtitatis Miskolciensis. Sectio Philiosphica tom. XI. fasc. 1, 113-159.
- Šedivý, J. 2007: Mittelalterliche Schriftkultur im Pressburger Kollegiatkapitel. Bratislava.
- Tózsa-Rigó Attila 2007: A pozsonyi politikai elit a XVI. század elso két harmadában. FONS Forráskutatás és Történeti Segédtudományok 14/2, 187-277.
- Tózsa-Rigó Attila 2008: A pozsonyi Tiltáskönyv (1538-1566) információs bázisa. Századok 142/5, 1135-1186.
- Tózsa-Rigó Attila 2008: A pozsonyi gazdasági elit nürnbergi kapcsolatai a 16. században. Urbs Várostörténerti Évkönyv 3, 329-348.
- Šedivý, J. 2008: Najstarší patriciát v Bratislave. Forum historiae 2/2, 1-21.
- Štefanovičová et al. 2008: Predbežná správa z archeologického výskumu bratislavského Podhradia-Vydrice. Zbor. SNM - Archeológia.
- Tatiana Štefanovičová - Drahoslav Hulínek (zost.): Bitka pri Bratislave v roku 907 a jej význam pre vývoj stredného Podunajska
- Tózsa-Rigó Attila 2009: Szőlőbirtoklás a 16. századi Pozsonyban. In: Orosz István – Papp Klára (szerk.): Szőlőtermelés és borkereskedelem. Speculum Historiae Debreceniense 2, 33-54.
- van Duin, P. C. 2009: Central European Crossroads - Social Democracy and National Revolution in Bratislava (Pressburg) 1867-1921. New York - Oxford. (rec. Aetas 2011/2)
- Viera Obuchová 2009: Priemyselná Bratislava.
- C. Tóth Norbert 2009: Ecsedi Bátori István nádor pozsonyi tartózkodásának számadáskönyve. Levéltári Közlemények 80, 169-208.
- Daniel Luther 2009: Z Prešporka do Bratislavy.
- Tózsa-Rigó Attila 2009: Rozpočet mesta Bratislavy v druhej štvrtine 16. storočia. Historický časopis 57/1, 67-86.
- Gaucsík István 2010: A határ mint gazdasági probléma. A Pozsonyi I. Takarékbank helyzete az első bécsi döntés után. In: Simon Attila (ed.) 1938. Visszacsatolás vagy megszállás? Szempontok az első bécsi döntés értelmezéséhez. Balassagyarmat, 140-150.
- Filep, T. G. 2010: Főhatalomváltás Pozsonyban 1918-1920. Pozsony. (rec. Aetas 2011/2)
- Lysá, Ž. 2010: Cives et hospites v Bratislave. In: Lukačka, J. et al.: Stredoveké mesto ako miesto stretnutí a komunikácie. Bratislava, 135-142.
- Daňová, M. - Čambal, R. - Turčan, V. 2010: Súbor predmetov z bratislavského hradného kopca. Zbor. SNM CIV - Archeológia 20, 81-88.
- Tózsa-Rigó Attila 2010: Pozostalosti z viníc a vína v Bratislave v 16. storočí. Historický časopis 58.
- Tózsa-Rigó Attila 2011: Pozsony város költségvetése a 16. század második negyedében. Történelmi Szemle LIII/1, 39-62.
- Varsik, V. 2011: Germánske osídlenie na východnom predpolí Bratislavy. Archaeologica Slovaca Monographiae Fontes XVIII. Nitra
- Viera Obuchová - Marta Janovíčková 2011: Každodenný život a bývanie v Bratislave.
- Šedivý a kol. 2012: Dejiny Bratislavy 1 - Brezalauspurc - na križovatke kultúr
- Šedivý, J. 2012: Od jobagiónov k mešťanom - alebo prečo Bratislava nebola mestom už v 12. storočí. Slovenská archivistika XLVII/1, 88-105.
- Madách Kalendárium, 2012
- Majorossy Judit 2012: A pozsonyi városi elit és az udvar (az udvari nemesség) kapcsolatának megközelítési módjai a késő középkorban és a kora újkorban. Urbs - magyar várostörténeti évkönyv 7/1, 171-199.
- Peter Sedláček 2012: Mestská domobrana a mestská stráž v Bratislave v polovici 15. storočia. Vojenská história 4/2012.
- Pálffy Géza 2013: A Magyar Királyság új fővárosa Pozsony a XVI. században. Fons 20/1, 3-76.
- Radoslav Čambal – Branislav Kovár – Martin Hanuš 2013: Najstaršie germánske nálezy na území Bratislavy? Zbor. SNM - Archeológia 23, 79-84.
- Žofia Lysá 2013: Odkedy je Bratislava (výsadným) mestom? In: Bodnárová, M. (ed.): Príspevky k starším dejinám slovenských miest a mestečiek. Prešov.
- Jozef Kováč 2013: Hromadný nález železných predmetov z bratislavského Hradného vrchu. Zbor. SNM - Archeológia 23, 97-104.
- Viera Obuchová 2013: Príbehy z dejín Bratislavy.
- C. Tóth Norbert 2013: A pozsonyi társaskáptalan kanonokai 1425-ben. Acta Historica CXXXV.
- C. Tóth Norbert 2013: Források a pozsonyi várkút építésének történetéhez. Művészettörténeti Értesítő 62, 115–120.
- Gaucsík István 2014: A Pozsonyi I. Takarékpénztár közhasznú tevékenysége a 19. században. Fórum Társadalomtudományi Szemle 2014/3, 59-79.
- Viera Obuchová 2014: Bývanie v Prešporku na prelome 19. a 20. storočia. In: Dejny bývania v Bratislavskej župe.
- Tózsa-Rigó Attila 2014: A városi közösség "önolvasata" - Reprezentáció és közösségtudat a Pozsonynak tett adományok tükrében (16. századi végrendeleti anyag információi alapján). Fórum Társadalomtudományi Szemle 2014/3, 81-94.
- Dudeková, Gabriela 2014: Systém sociálnej starostlivosti v Bratislave v 19. storočí a jeho modernizácia na prelome 19. a 20. storočia. Historický časopis 62/2, 225-252.
- C. Tóth Norbert – Lakatos Bálint – Mikó Gábor 2014: A pozsonyi prépost és a káptalan viszálya (1421–1425). Budapest.
- Anton Botek 2014: Veľkomoravská bazilika na Bratislavskom hrade. Verbum Historiae 2014/1
- Lysá, Ž. 2015: Urbanistický a demografický vývoj podhradia / mesta Bratislavy od privilégia 1291 do konca 14. storočia. Historický časopis 63/3.
- Zoltán Csehy 2015: Formosissimus hortus. Humanistický literárny kruh Štefana Radetia v Bratislave. Sambucus X.
- Margaréta Musilová – Eva Kolníková – Martin Hložek 2015: „Rímska stavba I“ na akropole bratislavského keltského oppida – svedectvo mincí. Slovenská archeológia LXIII/2.
- Viera Obuchová 2016: Mária Terézia a jej návštevy v bratislavskom kláštore uršulínok. In: Varia Theresiana.
- Lucia Nezvalová 2016: Osídlenie Kapitulskej ulice č. 6 – 8 v Bratislave v neskorom stredoveku a na začiatku novoveku – analýza nálezov s dôrazom na keramické nádoby. Študijné zvesti 59.
- Andrej Botek 2016: Primárna dispozícia bratislavského kláštora kapucínov do 30-tych rokov 18. storočia. Studia Capuccinorum Boziniensia II.
- Draskóczy István 2017: Austrian Salt in Pozsony in the Mid-Fifteenth Century. Hungarian Historical Review VI/1.
- Zdeněk Farkaš 2017: Zaniknutý kostolík sv. Margity na Patrónke v Bratislave. Historika 2017/1.
- Tóth László 2017: Kényszerpályán. A pozsonyi magyar színjátszás az államfordulat idején (1918-1924). Fórum Társadalomtudományi Szemle 2017/1.
- Szűts István Gergely 2017: A pozsonyi Madách Szalon kulturális és üzleti tevékenysége egy partnercég iratai alapján, 1942-1944. Fórum Társadalomtudományi Szemle 2017/2.
- Michal Bada: Úloha kléru počas ranonovovekých korunovácií v Bratislave.
- Miriam Hlaváčková: Kapitula pri Dóme sv. Martina.
- C. Tóth Norbert: Súdna právomoc bratislavského prepošta v 14.-15. storočí. Studia Historica Tyrnaviensia XVII.
- Viliam Čičaj - Michal Bada (Eds.): Kvalita života v minulosti našich miest.
- ↑ http://www.bratislava.sk/zverejnenie-poctu-obyvatelov/d-11044042
- ↑ Bratislava - hlavné mesto Slovenskej republiky - Okres Bratislava - VUC Bratislavský (szlovák nyelven) (PHP). Obce.info, 2007. március 21. (Hozzáférés: 2008. november 6.)
- ↑ http://www.felvidek.ma/index.php?option=com_content&task=view&id=12688&Itemid=64
- ↑ Földes György: Visszaemlékezések; Kalligram Kiadó, Pozsony, 2008
- ↑ 1920 Soznam miest na Slovensku dľa popisu ľudu z roku 1919. Bratislava, 17.
- ^ a b Pozsonyi régió
- ↑ Pozsonynál csak négy régió gazdagabb az EU-ban
- ↑ Letisko vybavilo vlani viac ako 2 milióny pasažierov („A repülőtér több mint 2 millió utast szolgált ki az elmúlt évben”)' (szlovák nyelven). TASR, published in Bratislavské Noviny, 2008. január 13. (Hozzáférés: 2008. január 13.)
- ↑ Holčík, Š. - Janovíčková, M. 2012: Obnovená Stará radnica v Bratislave. Pamiatky a múzeá 2012/1, 2-9.
![](http://web.archive.org./web/20170902035535im_/https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/8/83/Bratislava_Panorama_01.jpg/800px-Bratislava_Panorama_01.jpg)
További információk[szerkesztés]
- Hivatalos honlap (szlovák, angol)
- Pozsony a Slovakia.travel honlapon
- Pozsonyi Polgár Info -független hírportál
- pozsony.lap.hu
- Pozsony vára szlovák nyelvű ismertető
- Irány Pozsony! (útleírás)
- Info-Bratislava (Minden Pozsonyról, pozsonyi lehetőségekről)
- Pozsony hídjai
- Pozsony fényképekben
- Pozsony (angol)
- A városcímerről
- Fényképes leírás és személyes élmények Pozsonyról
- Pozsony – fényképgaléria
- Képek és némi információ Pozsonyról
- Pozsony látnivalók
- Pozsony anno - fényképek
|