1848
1848 más naptárakban | |
Gergely-naptár | 1848 |
Ab urbe condita | 2601 |
Bahái naptár | 4 – 5 |
Berber naptár | 2798 |
Bizánci naptár | 7356 – 7357 |
Buddhista naptár | 2392 |
Burmai naptár | 1210 |
Dzsucse-naptár | -63 |
Etióp naptár | 1840 – 1841 |
Hindu naptárak | |
Vikram Samvat | 1903 – 1904 |
Shaka Samvat | 1770 – 1771 |
Kali-juga | 4949 – 4950 |
Holocén naptár | 11848 |
Iráni naptár | 1226 – 1227 |
Japán naptár | 2508 (Jimmu-korszak) |
Kínai naptár | 4544–4545 |
Kopt naptár | 1564 – 1565 |
Koreai naptár | 4181 |
Muszlim naptár | 1264 – 1265 |
Örmény naptár | 1297 ԹՎ ՌՄՂԷ |
Thai szoláris naptár | 2391 |
Zsidó naptár | 5608 – 5609 |
Évszázadok: 18. század – 19. század – 20. század
Évtizedek: 1790-es évek – 1800-as évek – 1810-es évek – 1820-as évek – 1830-as évek – 1840-es évek – 1850-es évek – 1860-as évek – 1870-es évek – 1880-as évek – 1890-es évek
Évek: 1843 – 1844 – 1845 – 1846 – 1847 – 1848 – 1849 – 1850 – 1851 – 1852 – 1853
Tartalomjegyzék
Események[szerkesztés]
Január[szerkesztés]
- január 12. – A szicíliai Palermóban forradalom tört ki.
Február[szerkesztés]
- február 2. – Az Amerikai Egyesült Államok és Mexikó között Guadalupe Hidalgo városában megkötött szerződés lezárja az 1846 óta tartó mexikói háborút.
- február 20. – Londonban megjelenik Karl Marx és Friedrich Engels Kommunista kiáltvány című röpirata.
- február 22. – Kitör az 1848. februári forradalom Franciaországban.
- február 24. – I. Lajos Fülöp francia király lemond trónjáról.
- február 27. – Kitör a forradalom a Badeni Nagyhercegségben.
Március[szerkesztés]
- március 15. – Pesten kitör a forradalom.
- március 17. – V. Ferdinánd király kinevezi Batthyány Lajost miniszterelnökké: az első felelős magyar kormány megalakulása.
- március 18. – Az osztrák 47. (Kinsky) sorgyalogezred katonái szuronnyal és sortűzzel támadnak a Szent Márk téren tüntető, kiabálással és kőzáporral provokáló velencei tömegre, melynek során nyolcan meghaltak és kilencen megsebesültek.[1]
- március 22. – Zichy Ferdinánd altábornagy, Velence katonai városparancsnoka feladja a várost, kivonja a teljes nem olasz haderőt, a hadianyag hátrahagyásával. (Állomáshelye harc nélküli feladásáért haditörvényszék elé állították. A kiszabott halálos ítéletet az uralkodó tízévi várfogságra módosította, 18 hónapnyi büntetés letöltése után pedig császári kegyelemmel szabadult.)[1]
- március 23. – V. Ferdinánd horvát bánná nevezi ki Josip Jelačić bárót, az 1. báni határőrezred parancsnokát.[2]
Április[szerkesztés]
- április 11. – V. Ferdinánd király aláírja az Áprilisi törvényeket.
- április 20. – Batthyány Lajos miniszterelnök az Országos Nemzetőrségi Haditanács elnökévé nevezi ki Ottinger Ferenc vezérőrnagyot. (Megbízatását május 15-én vonta vissza.)[2]
Május[szerkesztés]
- május 7. – Az uralkodó a magyarországi, a bánsági, a horvátországi és a szlavóniai-szerémségi főhadparancsnokságokat a Batthyány-kormány alá rendeli.[2]
- május 16. – Megjelenik báró Baldacci Manó ezredesnek, a haditanács elnökének – Batthyány Lajos által ellenjegyzett – kiáltványa, amely a fenyegető veszélyre hivatkozva bejelenti a toborzás megkezdését Magyarországon.
- május 19. – Az amerikai-mexikói háború vége: Mexikó ratifikálja a Guadalupe Hidalgo-i szerződést.
- május 20. – A Magyar Királyságban kezdetét veszi a toborzás.
Június[szerkesztés]
- június 5. – Zágrábban megnyílik a horvát tartományi gyűlés (Szábor).
- június 10. – V. Ferdinánd szentesíti az erdélyi uniót és felfüggeszti Jelačićot báni hivatalából.
- június 13. – Ottinger Ferenc vezérőrnagyot nevezik ki a dunántúli hadsereg – és egyben a Dráva-vonal – parancsnokának.[2]
- június 23. – Munkásfelkelés Franciaországban (június 26-ra leverik).
Július[szerkesztés]
- július 1. – Megindulnak a Kossuth Hírlapja (szerkesztő: Bajza József) és a Népelem (szerkesztő: Madarász László és Madarász József) című napilapok.
- július 3. – Than Mór elkészíti az első magyar bélyeg tervezetét.
- július 4. – A minisztertanács javasolja az országgyűlésnek, hogy adjon segítséget a királynak az itáliai háború befejezéséhez, ha Magyarországon helyreáll a rend.
- július 5. – István nádor összehívja Pestre az első népképviseleti országgyűlést.
- július 8. – Anton Doblhof-Dier báró lesz az osztrák miniszterelnök.
- július 10. – Szicíliai felkelők felajánlják a koronát Károly Albert szárd–piemonti király második fiának, Ferdinánd Mária Albert Amadé genovai hercegnek.
- július 11. – A képviselőház megszavazza a kormány által kért 200 ezer újoncot és 42 millió forint hitelt.
- július 14. – A magyar honvédség sikertelenül ostromolja a szerb felkelő kezén lévő Szenttamást.
- július 16. – Megalakul a Madarász László vezette Egyenlőségi Társulat, ami a nemesi radikálisokat és a márciusi ifjakat tömöríti.
- július 18. – Johann Philipp von Wessenberg-Ampringen báró lesz az osztrák miniszterelnök és külügyminiszter.
- július 19. – Kétnapos, a nők jogaival foglalkozó gyűlés kezdődik a New York államban található Seneca Fallsban.
- július 22. – A képviselőház megszavazza, hogy Magyarország katonai támogatást adjon a királynak az olasz nemzettel való méltányos béke megteremtéséhez, ha idehaza helyreáll a béke és a rend.
- július 22. – Bécsben megkezdi munkáját a birodalmi gyűlés.
- július 25. – A Custozzai csatában Radetzky császári tábornagy legyőzi a Lombard–Velencei Királyság elfoglalására törő Károly Albert szárd–piemonti király és a vele szövetséges olasz nemzeti felkelők hadseregét.
- július 26. – Ceylonban kirobban a brit gyarmati uralom elleni Matele felkelés.
- július 27. – Batthyány Lajos magyar miniszterelnök és Josip Jelačić horvát bán megállapodik Bécsben, hogy mindkét fél visszavonja csapatait a Drávától.
- július 29. – A fiatal írek felkelését a brit uralom ellen a rendőrség leveri.
Augusztus[szerkesztés]
- augusztus 13. – Melczer Andor ezredes, hadügyminisztériumi államtitkár váltja fel Ottingert a dunántúli magyar haderő élén.[2]
- augusztus 17. – Miguel Barbachano, a Yucatáni Köztársaság elnöke bejelenti az újbóli egyesülést Mexikóval
- augusztus 20. – Teleki Ádám pesti dandárparancsnokot nevezik ki a dunántúli magyar haderő – és egyben a Dráva-vonal – élére.[2]
Szeptember[szerkesztés]
- szeptember 11. – Lemond a Batthyány-kormány az udvarral való megegyezés kudarca miatt. Az országgyűlés Kossuthra és Szemerére bízza a kormányzást.[2]
- szeptember 12.
- szeptember 15. – István nádor elvállalja a dunántúli tábor fővezérletét.[2]
- szeptember 23. – István nádor lemond és Bécsbe távozik.
- szeptember 25. – Az uralkodó a magyarországi fegyveres erők főparancsnokává nevezi ki Lamberg Ferenc altábornagyot.
- szeptember 29. – A pákozdi csata.
Október[szerkesztés]
- október 3. – Királyi leirat feloszlatja a magyar országgyűlést és Josip Jelačićot nevezi ki teljhatalmú biztossá egész Magyarország területére. Kossuth Lajos javaslatára a képviselőház elhatározza, hogy továbbra is együtt marad, s a kormány teendők ellátásával Kossuth elnöklete alatt a honvédelmi bizottmányt bízza meg.
- október 6. – Bécsben kitör a 3. forradalom. Latour hadügyminisztert meggyilkolják, az udvar Olmützbe menekül.
- október 1618. Agyagfalvi Székely Nagygyűlés
- október 19. – A románok lemészárolják Kisenyed 140 magyar lakosát.
- október 23. – A román felkelők 200 magyart mészárolnak le Boroskrakkón és környékén.
- október 28. – A románok lemészárolják Borosbenedek 400 magyar lakosát, másnap Magyarigenen újabb 200 magyart gyilkolnak meg.
- október 30. – A schwechati csatában a Móga János vezette magyar hadsereg vereséget szenved Windisch-Grätz császári hadseregétől.
November[szerkesztés]
- november 1. – Kossuth Görgey Artúr tábornokot nevezi ki a honvéd haderő főhadparancsnokává, a schwechati csatavesztés nyomán lemondott Móga János helyére.
- november 15. – Vukovárnál Batthyány Kázmér serege győz a szerbek ellen.
- november 16. – Sepsiszentgyörgyön, a Háromszék Honvédelmi Bizottmánya ülésén Gábor Áron elmondja híres szavait: „Lészen ágyú”.
December[szerkesztés]
- december 2. – Olmützben lemondott trónjairól V. Ferdinánd magyar király unokaöccsére, a mindössze 18 esztendős Ferenc József javára.[3]
- december 6. – Franz von Schlik császári altábornagy egy 8 000 fős hadtest élén Galíciából – a Duklai-hágón keresztül – betör Felső-Magyarországra.
- december 8. – Bem József tábornokot nevezik ki az Erdélyben állomásozó magyar haderő főparancsnokává.
- december 11. – A budaméri ütközetben, a Pulszky Sándor honvéd ezredes vezette magyar erők vereséget szenvednek Franz von Schlik császári altábornagy osztrák hadtestétől.
- december 25. – A magyar honvéd haderő felszabadítja Kolozsvárt.
- december 29. – Bem dandárparancsnokát, Czetz János alezredest Torda elfoglalására küldi, aki a várost még aznap megszállja, és jelentős mennyiségű hadianyagot zsákmányol.[4]
- december 30. – Mór mellett Perczel Mór hadteste vereséget szenved Josip Jelačić hadtestétől.
Határozatlan dátumú események[szerkesztés]
- az év folyamán –
- Az aranyláz kezdete Kaliforniában.
- Éhínség Írországban.
- Algériát, mint francia gyarmatot Franciaország szerves részének nyilvánítják, és három közigazgatási egységre (département) osztják.[5]
- december – Székesfehérváron, a püspökség kerítésének déli oldalán, városi közterületen artézi kút ásása közben előkerül a középkori Magyar Királyság egyetlen olyan uralkodói sírja, amelyet régész tárt fel, és amelynek leletei a csontvázakkal együtt a Nemzeti Múzeumba kerültek. (A nyughelyet III. Béla király és első felesége, Châtillon Anna sírjaként azonosították.)[6]
Az év témái[szerkesztés]
1848 a tudományban[szerkesztés]
1848 a vasúti közlekedésben[szerkesztés]
1848 az irodalomban[szerkesztés]
- február – Megjelenik magyarul Machiavelli A fejedelem című értekezése.[7]
Születések[szerkesztés]
- február 6. – Deczky Károly gimnáziumi tanuló, költő († 1867)
- április 29. – Buza János főiskolai tanár, gyűjteményőr († 1916)
- április 30. – Nádaskay Béla állatorvos és orvosdoktor, a leíró- és tájbonctan tanára, 1878-ban az első magyar állatorvosi folyóirat, a Veterinarius alapítója († 1933).
- május 25. – Helmuth Johannes Ludwig von Moltke († 1916)
- június 7. – Paul Gauguin impresszionista festő († 1903)
- június 15. – Láng Adolf, építész, a magyar historizmus képviselője († 1913)
- július 6. – Baross Gábor közlekedési, majd kereskedelemügyi miniszter († 1892)
- július 27. – Eötvös Loránd magyar fizikus, egyetemi tanár, miniszter († 1919)
- szeptember 1. – Auguste-Henri Forel svájci pszichiáter, elmegyógyász, amatőr rovartankutató († 1931)
- november 8. – Friedrich Ludwig Gottlob Frege német matematikus, logikatudós, filozófus († 1925)
- november 15. – Wekerle Sándor politikus, miniszterelnök († 1921)
- december 15. – Petőfi Zoltán magyar színész, Petőfi Sándor és Szendrey Júlia fia († 1870)
Halálozások[szerkesztés]
- február 23. – John Quincy Adams, az Egyesült Államok hatodik elnöke (* 1767)
- április 8. – Gaetano Donizetti, olasz zeneköltő (* 1797)
- június 22. – Johann Hugo Wyttenbach, német történész, gimnáziumigazgató, könyvtáros, Karl Marx középiskolai történelemtanára (* 1767)
- július 4. – François-René de Chateaubriand, francia író és politikus, a francia romantika kiemelkedő alakja (* 1768)
- július 21. – Kőszeghi-Mártony Károly, építőmérnök, hadmérnök, a sűrített levegős légzőkészülék és a gulyáságyú feltalálója (* 1783)
- augusztus 7. – Jöns Jakob Berzelius, svéd vegyész (* 1779)
- augusztus 25. – Fiáth Pompejus, huszártiszt (* 1824)
- szeptember 19. – Diénes Antal, piarista rendi pap, tanár, költő (* 1782)
- szeptember 21. – Carlos María de Bustamante, mexikói függetlenségi harcos, politikus, újságíró, történész (* 1774)
- szeptember 28. – Lamberg Ferenc Fülöp, császári és királyi altábornagy (* 1791)
- október 2. – Georg August Goldfuss, német paleontológus és zoológus (* 1782)
- október 6. – Theodor Baillet von Latour, osztrák hadügyminiszter (* 1780)
- október 25. – Arnold György, zeneszerző, karmester, egyházi karnagy (* 1781)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ^ a b Pete László: Magyarország és a Velencei Köztársaság kapcsolatai 1848–1849-ben. In.: Hadtörténelmi Közlemények. 127. évf., 2014/2. sz., 425-426. oldal, ISSN 0017-6540
- ^ a b c d e f g h i j Hermann Róbert: Átállni, félreállni vagy ellenállni? A fővezéri kérdés a Dunántúlon 1848 nyarán és őszén, Franz Ottingertől Teleki Ádámig. In.: Hadtörténelmi Közlemények. 124. évf., 2011/2. sz., 297-329. p.
- ↑ Tarján M. Tamás: V. Ferdinánd lemond trónjairól Ferenc József javára (magyar nyelven). rubicon.hu. (Hozzáférés: 2015. november 4.)
- ↑ Süli Attila: Erdély nemzetőrségének újjászervezése és működése 1849-ben. In.: Hadtörténelmi Közlemények. 127. évf., 2014/2. sz., 402. oldal, ISSN 0017-6540
- ↑ Hatvan éve kezdődött az algériai függetlenségi háború (magyar nyelven). honvedelem, 2014. november 1. (Hozzáférés: 2014. november 2.)
- ↑ Biczó Piroska: Az Árpád-házi királysírok. In.: Csorba László: A magyar történelem rejtélyei. Kossuth Kiadó Zrt., [Budapest], 2016, 22. oldal, ISBN 9789630984508
- ↑ Balázs Zsuzsanna: Reneszánsz politológus. In.: HVG. 2013/51-52. szám, 107-108. oldal, ISSN 1217-9647