Az Amerikai Egyesült Államokban a méltányos felhasználás megvalósulását a bíró határozza meg annak alapján, hogy a méltányos használat négy tényezője hogyan alkalmazható az adott esetre.
1. A felhasználás célja és jellege (beleértve, hogy a felhasználás kereskedelmi jellegű-e vagy nonprofit módon, oktatási célt szolgál-e)
A bíróságokon általában arra helyeznek nagy hangsúlyt, hogy a használatnak van-e „átalakító jellege”, vagyis hogy az eredeti anyag új értelmet nyer-e, vagy az új anyag csupán a régi másolata. A kereskedelmi felhasználást kisebb eséllyel tekintik méltányosnak, mindazonáltal lehetséges pénzt szerezni a videóddal, és emellett a méltányos felhasználással védekezni.
2. A jogvédett munka természete
Nagyobb eséllyel tekinthetők méltányosnak az elsősorban tényeken alapuló művek, mint a tisztán fiktív művek egy részének felhasználása.
3. A felhasznált rész mennyisége és lényegisége a szerzői joggal védett teljes mű arányában
Nagyobb eséllyel tekinthető méltányos használatnak az, ha az eredeti műből csak kisebb részeket használ fel az illető, mint a nagyobb terjedelmű részek felhasználása. Előfordulhat azonban, hogy egy kis részlet is sérti a méltányos használat elvét, ha az adott részlet a mű „lényegét” teszi ki.
4. A felhasználás hatása a jogvédett munka potenciális piacára vagy értékére
Kisebb eséllyel alkalmazható a méltányos használat elve akkor, ha a használat következtében a szerzői jog tulajdonosa nehezebben tud profitálni eredeti művéből. A bíróságok néhányszor már tettek kivételt ezen tényező alapján paródiák esetén.