Libéria

Libériai Köztársaság
Republic of Liberia (angolul)
Libéria zászlaja Libéria címere
Nemzeti mottó: The Love of Liberty Brought Us Here (A szabadság szeretete hozott ide minket) Nemzeti himnusz: All Hail, Liberia, Hail! (Az egyetértés)
Fővárosa	Monrovia
é. sz. 6° 31′ 60″, ny. h. 9° 45′ 00″6.533333, -9.75
Államforma	unitárius elnöki alkotmányos köztársaság
Vezetők
Elnök	George Weah
Alelnök	Jewel Taylor
Hivatalos nyelv	angol
Függetlenség	az Egyesült Államoktól
Libériai függetlenségi nyilatkozat	1847. július 26.
Jelenlegi alkotmány	1986. január 6.
Tagság	Lista ENSZ, Afrikai Unió, IMF
Népesség
Népszámlálás szerint	4 731 906 fő (2017) +/-
Becsült	4 818 977 fő (2018)
Népsűrűség	40,43 fő/km²
GDP	2019-es becslés
Összes	3,221 milliárd USD PPP: 6,468 milliárd USD
Egy főre jutó	704 USD PPP: 1413 USD
HDI (2018)	0,465 (176.) – alacsony
Gini-index (2018)	35,3
Írástudatlanság	57,04
Földrajzi adatok
Terület	111 369 km²
Rangsorban	102.
Víz	13,5%
Időzóna	GMT (UTC)
Egyéb adatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Pénznem	Libériai dollár (LRD)
Nemzetközi gépkocsijel	LB
Hívószám	231
Segélyhívó telefonszám	911 114
Internet TLD	.lr
Villamos hálózat	120 V/240 V, 60/50 Hz (nem egységes)
Elektromos csatlakozó	A, B, C és F típus
Közlekedés iránya	jobb oldali
A Wikimédia Commons tartalmaz Libériai Köztársaság témájú médiaállományokat.

Libéria, hivatalos nevén Libériai Köztársaság (angolul: Republic of Liberia), egy független ország Nyugat-Afrikában. Az országot északnyugaton Sierra Leone, északon Guinea, keleten Elefántcsontpart, délen és délnyugaton az Atlanti-óceán határolja. Fővárosa és legnagyobb városa Monrovia. A területe 111 369 km², a népessége körülbelül 4,9 millió fő. A hivatalos nyelve az angol, még 31 őshonos nyelvet beszélnek az országban.

Földrajz

Libéria domborzati térképe

Nyugat-afrikai ország.

Domborzat

A tengerpart 550 km hosszú. Az Atlanti-óceán mocsaras, mangroveerdőkkel benőtt partja mentén széles parti síkság található. Az ország nagy része a 200–400 m magas, hullámos felszínű, folyók által felszabdalt Guineai-küszöbön terül el. Északi részén hegységek fekszenek: Nimba-, Wologisi-hegység. Legmagasabb pontja a Wutibih (1381 m).

Vízrajz

A folyók Guinea felől délnyugatra, az Atlanti-óceánba tartanak. Legjelentősebb folyók: Saint John, Saint Paul.

Éghajlat

Trópusi éghajlatú vidék. A hőmérséklet egész évben magas, az éves ingadozás kevés. Az esős évszak nyárra esik. A téli száraz évszakban Afrika belseje felől fúj a poros, száraz, forró harmattan szél. Az éves csapadékmennyiség délről észak felé csökken. Egészen északon már nem elég zárt erdők felnövekedéséhez, itt szavanna alakult ki.

Az éves csapadékmennyiség Monroviában (illetve a tengerpart mentén) mintegy 4500 mm, ezzel az egyik legcsapadékosabb afrikai fővárosnak számít (a másik Freetown Sierra Leonéban).

Élővilág, természetvédelem

A polgárháború az emberek mellett a természetnek is ártott. Amikor összeomlik a rend, éheznek az emberek, nem érdekli őket, hogy a vadászzsákmány védett-e vagy sem.

Nemzeti parkjai

A kb. tucatnyi nemzeti erdő mellett egy nagy nemzeti parkot jelöltek ki: Sapo Nemzeti Park. Kiterjedt trópusi esőerdő, ahol megtiltottak minden emberi tevékenységet.

Történelme

Antropológiai kutatások szerint Libéria térségének lakossága legkésőbb a 12. századra, de inkább régebbre megy vissza. A mende nyelvű népek nyugat felé terjeszkedtek, délre, az Atlanti-óceán felé szorítva számos kisebb etnikai csoportot. Ezek a népmozgások összefüggtek a régi szudáni Mali Birodalom 1375-ös bukásával, később a Szonghai Birodalom 1591-ben bekövetkezett bukásával. Ezen kívül hatott a belső vidékek elsivatagosodása, amely lakóit elköltözésre kényszerítette. Ezek az újonnan érkező emberek ismerték a pamutfonalat, a szövést, a vasmegmunkálást, rizst és szorgumot termesztettek, társadalmi és politikai intézményeiket a Mali és a Szonghai Birodalomtól örökölték.

Az ország partvidéke a 15. századtól vált ismertté a portugál hajósok előtt, akik 1461-ben fedezték fel és Bors-partnak nevezték el. A 16-18. század között a kikötőket folyamatosan rabszolga-kereskedők dúlták fel. Libéria ismert történelme tulajdonképpen az Amerikai Egyesült Államokban kezdődött, amikor ott a rabszolgaság megszüntetését követően az 1816-ban alapított Amerikai Kolonizációs Társaság az USA-ban felszabadított néger rabszolgákat letelepítette a területre. A felszabadított rabszolgák Afrikába történő visszatelepítésére a példát Anglia szolgáltatta, amikor 1787-ben Sierra Leonében megalapította Freetownt. Az első visszatelepülőket Libériába egy fehér misszionárius, Jehudi Ashmun vezette; 1821-ben érkeztek meg a Mesurado-fokra s egy évvel később várost alapítottak melyet James Monroe amerikai elnök tiszteletére Monroviának neveztek el. Libéria a bevándorlók telepeinek egyesítése által alakult meg 1847. július 26-án, amely sokáig Nyugat-Afrika egyedüli független állama volt.

A telepesek szemében Afrika az ígéret földje volt, de nem integrálódtak az afrikai társadalomba. Afrikában ők az "amerikaiak". Az állam szimbólumai - a zászló, a jelszó, a címer - és a kormányzat formái az alapítók amerikai hátterét idézik. Az amerikai libériaiak vallásgyakorlata, szokásai és kultúrája a polgárháború előtti amerikai Dél viszonyaiban gyökereztek. Ezek az eszmék közvetítésükkel nagy hatást gyakoroltak a bennszülött afrikaiakra. Az új nemzet, ahogy ők felfogták, a telepes közösség és a hozzájuk asszimilálódó afrikaiak egybefejlődése. A partvidéki "amerikaiak" és a belső vidékek "bennszülöttei" közötti örökös ellenségeskedés visszatérő témája az ország történetének. Az amerikai-libériai kisebbség többnyire sikeresen törekedett a dominanciára és arra, hogy önmagukra mint a bennszülöttek megmentőire tekintsenek. Az ország neve az újlatin nyelveken és a latinban "a szabadság földje" jelentéssel bír, a hazáé, ahol nincs rabszolgaság.

Történelme során Libéria élvezte az Amerikai Egyesült Államok támogatását, nem hivatalos együttműködését. Libéria kormányzata, amelynek mintája az Amerikai Egyesült Államoké volt, formájában demokratikus volt, de lényegében nem. 1877 után az True Whig Party monopolizálta a politikai hatalmat az országban, a választott tisztségek elosztása a párton belül dőlt el, a választás lényegében kinevezéssé silányult. Az egymást követő kormányoknak két problémával kellett küzdeni: egyik a szomszédos gyarmati hatalmak, Nagy-Britannia és Franciaország nyomása, a másik a pénzügyi bizonytalanság - mindkettő veszélyeztette az ország szuverenitását. Libéria független tudott maradni Afrika gyarmatosításakor, de kiterjedt területeket vesztett, amelyeket Nagy-Britannia és Franciaország annektált. Gazdasági fejlődését hátráltatta a libériai árucikkek piacvesztése a 19. század végén és a túlzott eladósodás miatti hitelképtelenség. A hiteltörlesztés tőkét vont el a gazdaságtól.

Két jelentős esemény mozdította ki Libériát az elszigeteltségből. Az első 1926-ban volt: nagy koncessziós területet kapott az amerikai tulajdonú Firestone Plantation Company; ez lett az első lépés a libériai gazdaság (korlátozott) modernizálásában. A másik fontos esemény a második világháború volt, amikor az Amerikai Egyesült Államok műszaki és gazdasági segítséget nyújtott Libériának, elősegítendő a gazdasági fejlődést és társadalmi változásokat.

Az ország 1945-től tagja az ENSZ-nek.

Amerikai katonák Monrovia kikötőjében (2003)

1980-ban Samuel Doe őrmester katonai puccsal megdöntötte az addig stabil államrendet. 1985-ben választási győzelmével megerősítette hatalmát. 1990-ben Charles Taylor, Doe korábbi munkatársa gerilláival támadást intézett a főváros ellen. Doe-t meggyilkolták. Taylorék 1991-ben fegyverszünetet kötöttek Prince Johnsonnal, aki szintén aspirált az elnöki székre, s átmeneti elnöknek Amos Sawyert nevezték ki. 1992-ben azonban újra harcok kezdődtek. 1993-ra az ország szinte ketté szakadt, keleten Taylorék, nyugaton Johnsonék irányítottak. 2003 közepén végül az Egyesült Nemzetek Szervezet által kiküldött afrikai békefenntartó csapatok elfogták Taylort, Nigériába szállították és megkezdődött a békés állapotok helyreállítása.

Járőröző fegyveresek (2006)

Taylor távozása után 2003 végén ideiglenes kormány alakult. Elsődleges feladata a tisztességes és békés választások előkészítése volt. A békefenntartó csapatok védelme alatt Libériában sikeresen megtartották a 2005 őszi elnökválasztást. Október 11-én 23 jelölt indult, legesélyesebbnek George Weah kru nemzetiségű, nemzetközi hírű labdarúgó számított. Az első fordulóban egyik jelölt sem szerezte meg a szükséges többséget, a második fordulóba Weah és Ellen Johnson-Sirleaf jutott. A november 8-án tartott második fordulót döntő fölénnyel Ellen Johnson-Sirleaf nyerte, egy Harvardon végzett közgazdász. Mindkét forduló békés és rendezett volt, a libériaiak ezrei vártak türelmesen, hogy leadhassák szavazatukat.

Az Amnesty International 2006. évi összefoglalója a libériai helyzetről: "Az erőszak elszórt kitörései továbbra is veszélyeztetik a békét. A korábbi lázadó harcosok erőszakkal is tiltakoznak lefegyverzésük és leszerelésük ellen, mivel akkor jövedelem nélkül maradnak. Lassú a haladás a rendőrség, a bírósági és büntetőbíróság rendszer megreformálásában, gyakori az erőszak a bűnelkövetőkkel szemben. Elfogadták a Független Emberjogi Országos Bizottság és az Igazság és Megbékélés Bizottsága felállításáról szóló törvényeket. 200 000-nél több belföldi és külföldre távozott menekült tért vissza otthonába, de a föld és tulajdon feletti vita gyakran okoz etnikai feszültséget. Az Egyesült Nemzetek Szervezet ismét szankciókat vezetett be a gyémánt- és fakereskedelem terén. A fegyveres konfliktus idején elkövetett bűnök büntetlenül maradtak."

2006-tól Ellen Johnson Sirleaf az ország elnöke, aki a Nobel-békadíjat is kiérdemelte az évek során. A 2017. decemberében megtartott elnökválasztást George Weah nyerte meg nagy fölénnyel Joseph Boakai eddigi alelnökkel szemben és lett Libéria 25. elnöke, aki 2018. január 16-án lép hivatalba.

Államszervezet és közigazgatás

Libéria Kongresszusi épülete, Monrovia

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás

1847 óta Libéria köztársaság. 1984-ben új alkotmányt kapott, az amerikai modellt vették át. Libéria elnöki köztársaság.

Az ország elnökét 6 évre választják, aki az államfő, a kormányfő és a katonai főparancsnok. A parlament 2 kamarás. A felsőháznak a neve a szenátus (15 képviselő) és az alsóháznak a képviselőház (64 képviselő). A fehéreknek nincs szavazati joguk.

Politikai pártok

• National Patriotic Party (NPP) – kormánypárt
• Unity Party (UP) – ellenzék
• Liberia Action Party (LAP)
• Liberian People's Party (LPP)
• Liberia Unification Party (LUP)
• National Democratic Party of Liberia (NDPL)
• True Whig Party (TWP)
• United People's Party (UPP)

Közigazgatási beosztás

Libéria közigazgatási területi felosztásának három szintje van, területi szinten a legnagyobb egység a megye (county), amelynek alegysége a kerület (district), amelynek a legkisebb egysége a törzs (clan). A legújabb megye, Gbarpolu 2001-ben alakult.

Libéria megyéi

Megye	Főváros	Népesség (fő)	Terület (km2)
Bomi kerület	Tubmanburg	82 036	1942
Bong megye	Gbarnga	328 919	8772
Gbarpolu megye	Bopolu	83 758	9689
Grand Bassa megye	Buchanan	224 839	7936
Grand Cape Mount	Robertsport	129 055	5162
Grand Gedeh megye	Zwedru	126 146	10 484
Grand Kru megye	Barclayville	57 106	3895
Lofa megye	Voinjama	270 114	9982
Margibi megye	Kakata	199 689	2616
Maryland megye	Harper	136 404	2297
Montserrado megye	Bensonville	1 144 806	1909
Nimba megye	Sanniquellie	468 088	11 551
River Gee megye	Fish Town	67 318	5113
Rivercess megye	Rivercess	65 862	5594
Sinoe megye	Greenville	104 932	10 137

Népesség

Libériai asszonyok

A népességnövekedési ráta 1,91%. A várható átlagos élettartam 52 év. A csecsemőhalandósági ráta igen magas: 15,7% (átlagosan több mint 155 csecsemő hunyt el 1000 szülésből). Népek: elsősorban az USA-ból, részben Kongóból és a karibi térségből visszatelepített volt rabszolgák (5%), bennszülött törzsek (95%).

Legnépesebb települések

Libéria legnagyobb városai népesség szerint (2008)

Kép	Rang	Város	Megye	Népesség	Rang	Város	Megye	Népesség	Kép
Monrovia	1.	Monrovia	Montserrado	1 021 762	11.	Voinjama	Lofa	15 269	Ganta
	2.	Gbarnga	Bong	56 986	12.	Tubmanburg	Bomi	14 576
	3.	Buchanan	Grand Bassa	50 245	13.	Sagleipie	Nimba	13 790
	4.	Ganta	Nimba	42 077	14.	Greenville	Sinoe	13 370
	5.	Kakata	Margibi	34 608	15.	Sanniquellie	Nimba	11 854
Buchanan	6.	Zwedru	Grand Gedeh	25 349	16.	Karnplay	Nimba	5 585	Kakata
	7.	Harbei	Margibi	25 309	17.	Zorzor	Lofa	5 577
	8.	Harper	Maryland	23 517	18.	Fish Town	River Gee	3 566
	9.	Pleebo	Maryland	23 464	19.	Robersport	Grand Cape Mount	3 515
	10.	Foya	Lofa	20 569	20.	Barclayville	Grand Kru	3 108

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás

A 2008-as népszámlálás adatai szerint libéria népességének 85,5%-a keresztény, 12,2%-a muszlim, 1,5% vallástalan, 0,5% hagyományos vallások követője, 0,3% pedig egyéb vallást követ.

Hivatalos nyelv az angol, de a többség a saját nyelvét használja. Kb. 20 nyelv jellemző.

Lakosság: Libériaiak , és Sierra Leoneiak. A lakosság hihetetlenül heterogén. Az uralkodó etnikum mindössze négy százaléknyi kleol, vagy más nevén americo-libériai. A helyi népek közül a legjelentősebbek a kpellék tizenkilenc százalékkal, a baszák tizenhárom százalékkal, a grebok tíz százalékkal, a kruk hét százalékkal, a dzsolák vagy dzsok szintén hét százalékkal. A még mindig fennmaradó negyvennégy százalék, számtalan kisebb szudáni nép között oszlik meg. Pl. mandinka, gio stb. Forrás: Navigátor Világ Atlasz Kossuth II. 2011.

Szociális rendszer

Ebola

2014 februárjában Guineában, Sierra Leonéban, és Libériában megjelent az ebola vírus, 6 hónap alatt csaknem hétszáz embert ölve meg. Ennek a járványnak a mortalitása 2014 augusztusáig 55-60%-os volt. Miután júliusban Libériából repülőgépen a nigériai Lagosba hurcolták a vírust, a libériai kormány azonnal lezárta a határait, és megtiltott minden tömegrendezvényt és sporteseményt.

A vírus elleni küzdelmet a lakosság hozzáállása nehezíti. Egyrészt nem akarják, hogy a hozzátartozók kórházba kerüljenek, mert akkor nem temethetik el őket a szokásoknak megfelelően - megcsókolják a halottak arcát, amivel nagy eséllyel fertőződnek - másrészt rettegnek az orvosoktól, mert azt hiszik, ők hozzák az ebolát, és fertőzik meg az embereket.

A vírus megölte a betegséggel foglalkozó első számú orvost is, Samuel Brisbane-t, valamint két amerikai állampolgár, köztük egy orvos is megfertőződött.

Gazdaság

Monrovia

Monrovia központjának egy utcaképe

A legkevésbé fejlett országok közé tartozik: a polgárháborúk teljesen tönkretették az ország gazdaságát, infrastruktúráját, a szolgáltatási tevékenységek szinte teljesen megszűntek. 1997-től kezdve ugyan már kimutatható némi gazdasági fellendülés, az off-shore tevékenység vette kezdetét. Jelenleg a pénzmosás egyik nemzetközi központjának számít, sőt az illegális fegyver-, kábítószer- és gyémántkereskedelem nyugat-afrikai központja is. A GNP értéke nem hivatalos, de a becsült érték 3 630 millió USD. Az egy főre eső évi USD értéke sem hivatalos, a becsült érték 1100 USD. A GDP szektorális megoszlása: mezőgazdaság 60%, ipar 10%, szolgáltatás 30%. Az ENSZ már 2001-ben embargót hirdetett a libériai gyémántra. Az újabb polgárháború még inkább tönkretenné gazdaságát. Az illegális kereskedelem rendkívül magasfokú, így a tényleges kereskedelmi adatok „messze állnak” a valós helyzettől. Az értékes trópusi fák és a gyémánt majd teljes egésze csempészet útján kerül ki Libériából.

Általános adatok

A liberális adózás miatt Libériának van a világon a második legnagyobb kereskedelmi flottája, a hajók azonban szinte kizárólag külföldi tulajdonban vannak.

Gazdasági ágazatok

Mezőgazdaság

Saját fogyasztásra elsősorban rizst, maniókát, jamszgyökeret és főzőbanánt termesztenek. Exportra - főként amerikai kézben lévő nagy ültetvényeken - nyerskaucsukot termelnek, valamint kávét, kakaót és pálmamagot. A faállomány gazdag trópusi nemesfában.

Ipar

Az 1950-es évektől külföldi vállalatok vasércet bányásznak. Kis mennyiségben van arany és gyémánt is. A nagyobb gyárakban vegyipari termékeket állítanak elő (kaucsukfeldolgozás, kőolaj-finomítás), a kisebb üzemekben (élelmiszer-, textil-, fémipar) főleg fogyasztási cikkeket gyártanak.

Villamos áram

A 2003-ban véget ért polgárháború a villamos áram előállításában és továbbításában használt infrastruktúra nagy részét tönkretette. 2019-ben országos szinten az elektromos áramhoz való hozzáférés 12%-os, ami világviszonylatban igen alacsony. Még a fővárosban, Monroviában is mindössze a lakosság 20%-a fér hozzá az elektromos áramhoz.

2019-es adatok szerint:

• Rendelkezésre álló villamos teljesítmény: 126 MW
• Elektromos áram nélküli háztartások száma: 832 000

Végrehajtott fejlesztések:

• Mt. Coffee vízerőmű helyreállítása (+88 MW)
• 77 km villamos hálózat megépítése
• Három, megújuló energiát használó projekt megvalósítása vidéken:
  • napenergia
  • gumifa biomassza technológia
  • pálmaolajból üzemanyag előállítása

Az elektromos áram szolgáltatása Monroviában ütemezetten, minden nap órákig szünetel.

A villamos hálózat a lakossági fogyasztók szempontjából nem egységes. Az állami tulajdonú Liberia Electricity Corporation vállalat 110 V, 60 Hz-es hálózati áramot szolgáltat Monroviában, a jövedelmekhez képest magas áron. Sokan magántulajdonú dízelgenerátorokat üzemeltetnek, amik 230 V, 50 Hz-es áramot állítanak elő, ezek a generátorok egymástól függetlenül üzemelnek, nincsenek összekapcsolva, nem alkotnak hálózatot.

Mivel az elektromos áram ára magas, a biztonságos ellátást veszélyezteti az áram szabálytalan vételezése, azaz ellopása, mivel ez további áramkimaradásokat okoz.

Kereskedelem

Főbb árucikkek 2014-ben:

• Export: gumi, faanyag, vas, gyémánt, kakaó, kávé
• Import: üzemanyag, vegyszer, gépek, berendezések, iparcikk; élelmiszerek

Főbb partnerek 2014-ben:

• Export: Kína 31,9%, Görögország 8,8%, USA 8,6%, Németország 8,2%, Franciaország 7,3%
• Import: Szingapúr 33,9%, Dél-Korea 25,6%, Kína 14,7%, Japán 9,1%

Közlekedés

Libéria vasúti térképe

Az úthálózat 10 600 km, ebből 657 km aszfaltozott. Az országban lévő legtöbb vidéki út csupán földút, ami az esős évszak idején gyakran járhatatlan.

A közúti közlekedés a jobb oldalon történik. Kiépített szilárd út a főváros, Monrovia útjain kívül Bo (Waterside), Tubmanburg, Ganta és Buchanan felé létezik.

A három vasútvonal 429 km hosszú és az ércbányákat köti össze a tengeri kikötőkkel Monroviában és Buchananban. Monrovia mellett működik az egyetlen nemzetközi repülőtér. Összesen 29 kisebb repülőtér van az országban, ebből kettőnek van szilárd burkolata.

Kultúra

Oktatási rendszer

Felnőttoktatás vidéken. A képen felnőtt tanulók, akik a polgárháború miatt kimaradtak az iskolából

Általános tankötelezettség 6-tól 16 éves korig van; a felnőtt lakosság körülbelül fele analfabéta. Nagyobbrészt a férfiak tanulnak meg írni-olvasni (63%), a nőknél ez az arány 34%.(2017)

1862-től Monroviában egyetem működik (kezdetben Liberia College néven, majd mint University of Liberia), ami 1951-től ad ki diplomát.

Hagyományok, néprajz

Kulturálisan nem elfogadott viselkedésnek számít bal kézzel üdvözölni valakit, vagy bal kézzel egy tárgyat átnyújtani a másiknak, mert a bal kéz tisztátalannak számít a székelés után végzett tisztálkodás miatt, amit bal kézzel végeznek.

Gasztronómia

Társadalmilag nem elfogadott, hogy ételt lefedés nélkül árusítsanak, mivel a legyek az ételt megfertőzhetik, ha szabadon bele tudnak repülni. Hasonló okból étkezés közben is letakarják az ételt tartalmazó edényeket.

Az ételek receptje gyakran tartalmaz lime-ot, mivel úgy tartják, hogy annak tartalma egyes betegségek kialakulását meg tudja akadályozni.

Turizmus

Tengerpart, Monrovia

Libéria kevéssé van felkészülve a turizmusra. Monrovia kivételnek számít. A beutazáshoz és az ott-tartózkodáshoz vízum szükséges, amit előzetesen kell megszerezni és a beérkezés után 48 óra elteltével meghosszabbítani.

Az országba való belépés előtt sárgaláz elleni védőoltással kell rendelkezni, és ezt igazolni is szükséges.

Sport

Az ország leghíresebb sportolója az 1995-ös aranylabdás labdarúgó George Weah.

Média

• Újságok: Patriot, New Liberia (pro Regierung), Inquirer, News, Democrat (Opposition)
• Rádióadók: ELBC (állami), Star Radio (nemzetközi), Radio Veritas (katolikus), DC 101,1 (magán)
• Televízió: DC TV (magán)

Ünnepek

Dátum	Elnevezés	Helyi név	Megjegyzés
Január 1.	Újév	New Year's Day
Február 11.	Fegyveres erők napja	Armed Forces Day
Mozgóünnep	Díszítés napja	Decoration Day	A sírok feldíszítésének ünnepe. Március második szerdáján tartják.
Március 15.	J. J. Roberts születésnapja	J. J. Roberts' Birthday	Libéria első elnökének Joseph Jenkins Roberts-nek az emléknapja.
Mozgóünnep	Böjt és imádság napja	Fast and Prayer Day	Április második péntekén tartják
Május 14.	Az egyesítés napja	National Unification Day
Július 26.	A függetlenség napja	Independence Day
Augusztus 24.	A zászló napja	Flag Day
Mozgóünnep	Hálaadás	Thanksgiving	November első csütörtökén tartják.
November 29.	William Tubman születésnapja	William Tubman's Birthday	Libéria leghosszabb ideig szolgáló elnökének születésnapja.
December 25.	Karácsony	Christmas

Források

• Ayodeji Olukoju: Culture and Customs of Liberia, GREENWOOD PRESS, ISBN 0–313–33291–6

További információk

• Libériai népszámlálás és a Taylor-per Kitekintő 2008. március 26.
• Libéria: szabadság, egyenlőség, testvériség? Beszélő 2006. január 11.
• Országinformáció
• Képek
• Linkek
• Libéria kikiáltja függetlenségét - Tarján Tamás cikke
• Encyclopaedia Britannica Liberia szócikke