Salman Rushdie
Ennek a lapnak a címében vagy szövegében az újind nevek nem a magyar nyelvű Wikipédiában irányelvként elfogadott magyaros átírás szerint szerepelnek, át kellene javítani őket. |
Salman Rushdie | |
Rushdie 2006 októberében | |
Élete | |
Születési név | Ahmed Salman Rushdie |
Született |
1947. június 19. (71 éves) Bombay, India |
Nemzetiség | brit |
Házastársa |
|
Pályafutása | |
Első műve | Grímusz (1975) |
Fontosabb művei | Sátáni versek (1989) |
Kitüntetései |
|
Salman Rushdie weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Salman Rushdie témájú médiaállományokat. |
Sir Ahmed Salman Rushdie (Bombay, 1947. június 19. –) indiai születésű brit író.
Tartalomjegyzék
Családi háttere és ifjúkora[szerkesztés]
Indiában, Bombayben született, egy sikeres muszlim üzletember fiaként. Tanulmányait szülővárosában, majd az angliai Rugbyben, és a cambridge-i King’s College-ban végezte, ahol történelemből szerzett diplomát 1968-ban. Tanulmányainak elvégzése után családjával Pakisztánban élt, majd visszatért Angliába és egy reklámügynökség szövegírójaként dolgozott.[1][2]
Munkássága[szerkesztés]
Első művei[szerkesztés]
Írói karrierje az 1975-ben kiadott Grímusz című regénnyel kezdődött. Következő regénye, az 1981-ben megjelent Az éjfél gyermekei nemzetközi ismertséget szerzett Rushdie-nak, és számos elismerés mellett elnyerte a Man Booker-díjat, sőt 1993-ban a legjobbnak választották a díj első 25 évének nyertesei közül. 1983-ban egy rövid regénye, a Szégyen jelent meg, melyben a pakisztáni politikai zűrzavart ábrázolja. A könyv elnyerte a Prix du Meilleur Livre Etranger díjat.[1][2]
A Sátáni versek körüli vita[szerkesztés]
Sátáni versek című regényét 1988 nyarán adták ki, és azonnal felháborodást váltott ki az iszlám világban Mohamed próféta „tiszteletlen” ábrázolása miatt. Nagy-britanniai muszlim vezetők istenkáromlónak nevezték a könyvet, majd Indiában és Pakisztánban a könyv elleni tüntetések törtek ki.[1][2]
1989. február 14-én Khomeini ajatollah, Irán vezetője fatvát, azaz halálos kiközösítést hirdetett Rushdie ellen, istenkáromlás miatt. Ezenkívül Khomeini „hitehagyottnak” bélyegezte Rushdiet, ami az iszlám szerint halállal büntetendő, mivel a regényéből azt szűrte le, hogy nem hisz többé az iszlám vallásban. Khomeini minden hívő muszlimot felszólított Rushdie kivégzésére és emellett a regény kiadóinak kivégzésére is. Február 24-én hárommillió dollár vérdíjat tűzött ki[forrás?] az akkor már britek által finanszírozott rejtekhelyen élő író fejére.[1][2]
A berkeley-i Kaliforniai Egyetem könyvesboltjait, amelyek a regényt árulták, bombatámadás érte.[3] A muszlim közösségek világszerte nagygyűléseket tartottak és könyveket égettek. Rushdie japán fordítóját, Igarasi Hitosit Tokióban halálra késelték, olasz fordítóját, Ettore Capriolot megverték és megszúrták Milánóban.[4] A norvég kiadó, William Nygaard súlyosan megsebesült, amikor oslói háza előtt meglőtték.[5] A törökországi Sivas egyik hoteljét felgyújtották, mert a török fordító, Aziz Nesin épp ott szállt meg. A támadásban 37 személy lelte halálát.[6]
Az ügy nyomán híres emberek léptek fel az iszlám védelmében, akik nem akarták elítélni a fatva hagyományát. Yusuf Islam (Cat Stevens) például 1989-ben egy brit tévéműsorban kifejtette, hogy ő nincs a halálbüntetés ellen. Azt mondta, hogy ahelyett, hogy a tüntetéseken az író képét égetik el, jobb lenne, ha ez ténylegesen megtörténne; és hogy szívesen felhívná Khomeini ajatollahot, hogy elmondja neki, pontosan hol ez az ember.[7] (Később némileg visszakozott, mert a közönség kedvezőtlenül fogadta a nyilatkozatot, és lemezeladásai erősen visszaestek.)
Művei[szerkesztés]
Eredeti cím | Magyar nyelven |
---|---|
Grimus 1975 | Grímusz 2002 |
Midnight's Children 1980 | Az éjfél gyermekei 1987 |
Shame 1983 | Szégyen 1989 |
The Jaguar Smile: A Nicaraguan Journey 1987 | - |
The Satanic Verses 1989 | Sátáni versek 2004 |
Haroun and the Sea of Stories 1990 | Hárun és a mesék tengere 2000 |
Imaginary Homelands: Essays and Criticism 1981–1991 1992 | - |
East, West 1994 | Kelet, Nyugat 1996 |
The Moor's Last Sigh 1995 | A mór utolsó sóhaja 1998 |
The Ground Beneath Her Feet 1999 | Talpa alatt a föld 1999 |
Fury 2001 | Fúriadüh. Az élet maga a düh 2003 |
Step Across This Line: Collected Nonfiction 1992–2002 2002 | - |
The East is Blue 2004 | - |
Shalimar the Clown 2005 | Sálímár bohóc 2007 |
The Enchantress of Florence 2008 | A firenzei varázslónő 2008 |
Joseph Anton 2012 | Joseph Anton (Memoár) 2012 |
Magyarul[szerkesztés]
- Az éjfél gyermekei; ford. Falvay Mihály, utószó Barkóczi András; Európa, Bp., 1987
- Szégyen; ford. Falvay Mihály; Európa, Bp., 1989
- Hárún és a mesék tengere; ford. Falvay Mihály; Európa, Bp., 1992
- Kelet, Nyugat; ford. Falvay Mihály, Greskovits Endre; Európa, Bp., 1996
- A mór utolsó sóhaja; ford. Greskovits Endre; Európa, Bp., 1997
- Talpa alatt a föld; ford. Greskovits Endre; Európa, Bp., 1999
- Grímusz; ford. Greskovits Endre; Ulpius-ház, Bp., 2002 (Ulpius klasszikusok)
- Fúriadüh; ford. Greskovits Endre; Ulpius-ház, Bp., 2003 (Ulpius klasszikusok)
- Sátáni versek. Regény; Konzorcium, Bp., 2004
- Sálímár bohóc; ford. Greskovits Endre; Ulpius-ház, Bp., 2007
- A firenzei varázslónő; ford. Greskovits Endre; Ulpius-ház, Bp., 2008
- Joseph Anton. Memoár; ford. Greskovits Endre; Ulpius-ház, Bp., 2012
- Luka és az élet tüze; ford. Greskovits Endre; Ulpius-ház, Bp., 2013
- A sátáni versek. Regény; ford. Greskovits Endre; Ulpius-ház, Bp., 2014
- Két év, nyolc hónap, huszonnyolc éjszaka; ford. Greskovits Endre; Helikon, Bp., 2015
Filmek[szerkesztés]
- 2007 – Then She Found Me (Amikor minden változik): színész
- 2001 – Bridget Jones naplója: vendégszereplő
- 1992 – Peter's Friends (Szilveszteri durranások): archív felvételen
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- ↑ British Council: Salman Rushdie. British Council. (Hozzáférés: 2016. október 17.)
- ↑ Encyclopaedia Britannica: Sir Salman Rushdie, Encyclopaedia Britannica. Encyclopaedia Britannica Inc.. Hozzáférés ideje: 2016. október 17.
- ↑ NYT, 1989.03.01.: 2 Bookstores in Berkeley Are Firebombed; Rushdie Tie Is Explored. The New York Times, 1989. március 1. (Hozzáférés: 2016. október 19.)
- ↑ NYT, 1991.07.13.: Steven R. Weisman: Japanese Translator of Rushdie Book Found Slain. The New York Times, 1991. július 13. (Hozzáférés: 2016. október 19.)
- ↑ Guardian, 2016.10.19.: Benedicte Page: Norwegian publishers offer reward to solve William Nygaard case. The Guardian, 2010. november 26. (Hozzáférés: 2016. október 19.)
- ↑ Hürriyet, 2008-07-02: Turkey commemorates 15th anniversary of Sivas massacre. Hürriyet, 2008. július 2. (Hozzáférés: 2016. október 18.)
- ↑ NYT, 1989.05.23.: Craig R. Whitney: Cat Stevens Gives Support To Call for Death of Rushdie. The New York Times, 1989. május 23. (Hozzáférés: 2016. október 19.)
További információk[szerkesztés]
- Regénykritikák és írásainak részletei a terebess.hu-n
- New York Times special feature on Rushdie, 1999
- A good collection of links plus short descriptions of his novels
- The Rushdie death threat affair
- Rushdie timeline
|