1914
1914 más naptárakban | |
Gergely-naptár | 1914 |
Ab urbe condita | 2667 |
Bahái naptár | 70 – 71 |
Berber naptár | 2864 |
Bizánci naptár | 7422 – 7423 |
Buddhista naptár | 2458 |
Burmai naptár | 1276 |
Dzsucse-naptár | 3 |
Etióp naptár | 1906 – 1907 |
Hindu naptárak | |
Vikram Samvat | 1969 – 1970 |
Shaka Samvat | 1836 – 1837 |
Kali-juga | 5015 – 5016 |
Holocén naptár | 11914 |
Iráni naptár | 1292 – 1293 |
Japán naptár | 2574 (Jimmu-korszak) |
Kínai naptár | 4610–4611 |
Kopt naptár | 1630 – 1631 |
Koreai naptár | 4247 |
Muszlim naptár | 1332 – 1333 |
Örmény naptár | 1363 ԹՎ ՌՅԿԳ |
Thai szoláris naptár | 2457 |
Zsidó naptár | 5674 – 5675 |
Évszázadok: 19. század – 20. század – 21. század
Évtizedek: 1860-as évek – 1870-es évek – 1880-as évek – 1890-es évek – 1900-as évek – 1910-es évek – 1920-as évek – 1930-as évek – 1940-es évek – 1950-es évek – 1960-as évek
Évek: 1909 – 1910 – 1911 – 1912 – 1913 – 1914 – 1915 – 1916 – 1917 – 1918 – 1919
Tartalomjegyzék
Események[szerkesztés]
Január[szerkesztés]
- január 6. – Varsóban megnyitják az 1904-1914 között épített új acélhidat, amelyet 1917-től Józef Antoni Poniatowski herceg után Poniatowski hídnak neveznek.
- január 16. – Nyolcévi száműzetés után visszatérhet hazájába Makszim Gorkij orosz író.
- január 18. – Tisza István magyar miniszterelnök zágrábi látogatása.[1]
- január 25. – Kiadásra kerül a Novine, mely a magyarországi szlovének radikális jelleget is viselő nemzetiségi lapja. (A szerkesztő Klekl József.)
- január 31. – Tisza István gróf román nemzetiségi politikusokkal kezd tárgyalásokat. (A megbeszélések februárban eredménytelenül végződnek, mert Tisza feltételeit túl szigorúnak találják.)
Február[szerkesztés]
- február 2. – Német Kelet-Afrikában megnyitják a Tanganyika-vasútvonalat.
- február 23. – Bombamerénylet Debrecenben a hajdúdorogi görögkatolikus egyházmegye püspöke ellen.
Március[szerkesztés]
- március 3. – Az ún. máramarosi skizma-perben lázításért és izgatásért elítélik a rutén vádlottakat.
- március 10. – Németország, Ausztria–Magyarország és Olaszország katonai egyezménye.
- március 15. – I. Miklós montenegrói király egy írásában felveti a Szerbiával kötendő unió gondolatát. (Mindkét állam fenntartaná függetlenségét és hatalmon maradna mindkét uralkodó is.)[2]
- március 16.
- A cseh képviselők obstrukciója miatt Ferenc József császár bizonytalan időre elnapolja a bécsi birodalmi gyűlés munkáját, melyet csak 1917-ben újítanak fel.[3]
- Joseph Caillaux francia pénzügyminiszter felesége Párizsban lelövi a Le Figaro főszerkesztőjét, a férje ellen folytatott lejárató kampány miatt.
- március 22. – II. Vilmos német császár hivatalos látogatásra Bécsbe érkezik.
Április[szerkesztés]
- április 4. – Albánia mozgósítást rendel el a Görögországgal fenyegető háború miatt.
- április 5. – Prágában a cseh pártok képviselői nyilatkozatban ítélik el a magyarországi szlovákok és románok nemzeti elnyomását.[4]
- április 9. – Háborús feszültség az USA és Mexikó között, azt követően, hogy a mexikói hadsereg Tampicóban letartóztatta egy amerikai hadihajó legénységét. Wilson elnök bocsánatkérést követel az incidens miatt.
- április 14. – Megkezdi munkáját a második magyar Adria-kutató expedíció.
- április 21.
- A Franciaország és Nagy-Britannia között fennálló entente cordiale tízéves jubileuma alkalmából a brit királyi pár Párizsba látogat.
- A tampicói incidensre válaszul az Egyesült Államok hadserege megszállja a mexikói Veracruzt.
- április 23. – Miután az orosz parlamentből kizárják a szocialista képviselőket, sztrájkok robbannak ki Péterváron, Moszkvában és Rigában.
Május[szerkesztés]
- május 6. – A brit alsóház szavazása elutasítja a nők választójogának bevezetésére vonatkozó törvényjavaslatot.
- május 25.
- Budapesten cseh és szlovák politikusok tárgyalásokat folytatnak a cseh–szlovák együttműködés elmélyítéséról.[5]
- Írország korlátozott függetlenséget kap; a sziget északi részén fekvő Ulstert kivéve önálló parlamentet választhat.
- május 26. – Budapesten vezető szlovák politikusok értekeznek Matúš Dula SZNP-elnök vezetésével. (Jelen van Emanuel Lehocký, a szlovák szociáldemokraták képviselője is. Új, gyakorlati program kidolgozásáról döntenek, ami a korábban meghatározó konzervatív turócszentmártoni csoport visszaszorulását jelzi. Határoznak a szlovák politikai mozgalmak közös szervezetének, a Szlovák Nemzeti Tanácsnak a felállításáról is, de erre csak 1918-ban kerül sor.)[6]
- május 28. – Justh Gyula lemondása után gróf Károlyi Mihályt választják az Egyesült Függetlenségi és 48-as Párt elnökévé.
- május 29. – A Szent Lőrinc-folyón teherhajóval ütközik, és elsüllyed az „Empress of Ireland” kanadai utasszállító hajó. A szerencsétlenség során a fedélzeten tartózkodó 1500 emberből 1012 életét veszti.
Június[szerkesztés]
- június 6. – Jászi Oszkár és Szende Pál vezetésével megalakul az Országos Polgári Radikális Párt. Célja Magyarország általános demokratizálása.
- június 7. – Áthalad az első hajó a Panama-csatornán.
- június 13. – Új kormány alakul Franciaországban; a szocialista René Viviani lesz a miniszterelnök.
- június 15. – Német–brit megállapodás a Bagdad-vasútról.
- június 24.
- Befejeződik az Északi-tengert a Balti-tengerrel összekötő Vilmos császár-csatorna átépítése, most már a legnagyobb hadihajók is átkelhetnek rajta.
- I. Péter szerb király fiát, Sándor herceget régensnek nevezi ki.[7]
- június 28. – Szarajevóban Gavrilo Princip szerb diák meggyilkolja Ferenc Ferdinánd főherceget, osztrák–magyar trónörököst és feleségét. (E merénylet a kiváltója az első világháborúnak.)[8]
- június 29. – Bosznia-szerte – főleg Szarajevóban – szerbellenes pogrom bontakozik ki, amely ellen az első napokban a hatóság nem tett semmit.[8]
Július[szerkesztés]
- július 3. – Mexikó és az USA képviselői aláírják a békeszerződést; Victoriano Huerta mexikói elnök lemond.
- július 5. – II. Vilmos német császár hűségnyilatkozatot küld Ferenc Józsefnek, bátorítva a Monarchiát, hogy hadat üzenjen Szerbiának, amivel kitört az I. világháború.
- július 7. – A közös minisztertanácsi ülésen Tisza István miniszterelnök a háború ellen foglal állást.
- július 23. – Az Osztrák–Magyar Monarchia ultimátumot intéz Szerbiához.[8]
- július 25. – Lányával, a stájerországi Bad Gleichenbergből hazafelé tartó Radomir Putnik szerb vezérkari főnököt Kelenföldön a magyar hatóságok letartóztatják, és intézkednek tartós internálására. (Azonban uralkodói döntés alapján a szerb tábornok visszanyerte szabadságát és – lányával együtt – különvonaton elhagyhatta Magyarországot.)[9]
- július 27. – A magyar kormány rendeletekkel korlátozza az egyesülési és gyülekezési jogot, továbbá bevezeti a sajtó cenzúrázását.[8]
- július 28. – A szerbekhez intézett ultimátum határideje lejár, beáll a hadiállapot az Osztrák–Magyar Monarchiával, kirobban az első világháború.[10]
- július 29. – A szerbek felrobbantják az országhatárt képező, Száván átvezető vasúti híd déli pillérjét Belgrád és Zimony között. (A szolnoki 68. gyalogezred katonái a híd zimonyi oldalánál őrséget állva sikertelenül próbálták megakadályozni a robbanást. A kialakult tűzharcban életét vesztette Kovács Pál, Bíró Gábor és Veres Imre gyalogosok.)[11]
- július 30.
- Oroszország általános mozgósítást rendel el.
- II. Vilmos német császár kiadja hadműveleti parancsát az Északi-tengeren folytatandó tengeri hadviselésről.[12]
- július 31.
- Párizsban meggyilkolják Jean Jaurèst, a háborút ellenző szocialista politikust.
- Ausztria-Magyarország elrendeli a teljes mozgósítást.[13]
- II. Miklós orosz cár elrendeli az általános mozgósítást.[10]
Augusztus[szerkesztés]
- augusztus 1.
- Németország hadat üzen Oroszországnak.
- Franciaországban az ott élő csehekből megalakul a Nazdar nevű önkénteskatonai csoport, mely a francia idegenlégió századaként vesz részt a világháborúban.[14]
- A montenegrói skupština kinyilvánítja, hogy Szerbiát támogatja a háborúban.[15]
- augusztus 3.
- Németország hadat üzen Franciaországnak.
- Olaszország bejelenti semlegességét.[16]
- augusztus 4.
- A német haderő lerohanja Belgiumot.[10]
- Beáll a hadiállapot Nagy-Britannia és Németország között.[10]
- augusztus 5.
- Az Osztrák–Magyar Monarchia hadat üzen Oroszországnak.
- 166 csehországi járás képviseletében a császárhoz címzett lojalitási feliratot adnak át a prágai helytartóságon. Az Szlovák Nemzeti Párt (SZNP) vezetése is lojalitási nyilatkozatot ad közre, bejelentve, hogy a háború tartamára a párt felfüggeszti tevékenységét.[17]
- A német erők lerohanják a belga Liège erődjét.[18]
- augusztus 6.
- Szerbia hadat üzen Németországnak.
- Montenegró hadat üzen a Monarchiának.[19]
- augusztus 7.
- A francia csapatok – a nagy támadó hadműveletek részeként – betörnek Elzászba. (Augusztus 14-én – ugyanennek a hadműveletnek a részeként – két sereggel Lotharingiába törtek be, azonban a véres harcok eredményt egyik félnek sem hoztak.)[18]
- A brit kormány hivatalosan felkéri Japánt a német cirkálók elleni „tengeri hadműveletekben” való részvételre.
- augusztus 8. – Montenegró hadat üzen Németországnak.[20]
- augusztus 12.
- Nagy-Britannia és Franciaország hadat üzen Ausztria–Magyarországnak.
- A Monarchia támadása Szerbia ellen. (A Liborius Frank gyalogsági tábornok vezette 5. hadsereg, majd két nappal később az Oskar Potiorek táborszernagy irányította 6. hadsereg átkelt a Drinán, és keleti irányba előrenyomult.)[21]
- augusztus 13. – Az isztriai partok előtt aknazárra fut, és elsüllyed a Baron Gautsch osztrák személyszállító gőzhajó. (A katasztrófa 147 emberéletet követel.)
- augusztus 15.
- Átadják az Atlanti- és a Csendes-óceán közötti víziutat, a Panama-csatornát.
- Japán ultimátumot küld Németországnak.[20]
- augusztus 16.
- Matúš Dula, az SZNP elnöke levélben tiltakozik Tisza István miniszterelnöknél ellenzéki szlovák politikusok megfigyelése és internálása miatt.[22]
- Az Osztrák–Magyar Monarchia haditengerészete elszenvedi első jelentősebb veszteségét. (A montenegrói partok előtt blokádszolgálatot teljesítő Zenta cirkálót egy egész francia csatahajóflotta lepte meg, s az egyenlőtlen küzdelemben a kiöregedett cirkáló elsüllyedt.)[23]
- A császári és királyi hadsereg-főparancsnokság Przemyślbe teszi át székhelyét.[24]
- augusztus 18. – A német seregek megindulnak nyugatnak.[18]
- augusztus 20.
- A német 8. hadsereg három hadteste Gumbinnennél megütközik az 1. orosz hadsereggel. (A csata eldöntetlen maradt, mert Max von Prittwitz német parancsnok a küzdelmet félbeszakította és visszavonulást rendelt el.)[25]
- Az orosz hadsereg önálló alakulataként megalakul a Cseh Druzsina nevű katonai szervezet. (December 17-e után a cseh és szlovák hadifoglyok is tagjai lehetnek.)[26]
- augusztus 20–27. – A nyugati hadszíntér „határmenti” csatái.[18]
- augusztus 21. – Részleges napfogyatkozás figyelhető meg Magyarországról.
- augusztus 23.
- Japán hadat üzen Németországnak.[20]
- Kelet-Poroszországban a német 8. hadsereg vezetését a reaktivált Paul von Hindenburg veszi át Max von Prittwitz-től.[25]
- augusztus 24.
- A szerb haderő szívós ellenállása, és a támadók taktikai hibái miatt a Monarchia Szerbia elleni offenzívája kudarccal végződik. (A támadók kénytelenek a kiinduló állásaikba visszahúzódni.)[21]
- Ausztria–Magyarország hadat üzen Japánnak.
- augusztus 25–31. – A tannenbergi csata, mely az oroszok feletti német győzelemmel ér véget.[25]
- augusztus 26. – A japán–brit flotta megérkezik Németország kínai koncessziós területének adminisztratív és katonai központjához, Csingtaóhoz, másnap pedig blokád alá veszi.[20]
- augusztus 27. – Az Osztrák–Magyar Monarchia hadat üzen Belgiumnak.
- augusztus 29. – Egy új-zélandi expedíciós erő ellenállás nélkül elfoglalja Német Szamoát, elsőként a német gyarmatok közül.[20]
Szeptember[szerkesztés]
- szeptember 2. – Chicagóban megalakul az amerikai csehek központi szervezete, a Cseh Nemzeti Szövetség.[27]
- szeptember 3.
- A X. Piusz halála után összeült konklávé Giacomo della Chiesa bolognai érseket választja pápává, aki a XV. Benedek nevet veszi fel.
- A francia kormány Bordeaux-ba menekül (december 22-éig).
- szeptember 4. – Letartóztatják Václav Klofáč cseh nemzeti szocialista képviselőt, s több cseh politikust, újságírót.[28]
- szeptember 5–9. – Az első marne-i csata. (A német előrenyomulás megakad, kialakul a lövészárok-hadviselés.)[18]
- szeptember 6. – Paul von Hindenburg a szeptember 15-éig tartó hadműveletben érzékeny csapást mér a Mazuri-tavaknál az orosz 1. hadseregre.
- szeptember 10. – Két szerb hadosztály átmenetileg elfoglalja Zimonyt. (Az osztrák-magyar csapatoknak az ellenséget szeptember 14-re sikerült visszaszorítani)[21]
- szeptember 11.
- A William Holmes ezredes vezette ausztrál expedíciós haderő partra száll a Német Új-Guineához tartozó Blanche-öbölben.[20]
- A szerbek benyomulnak Boszniába és támadást indítanak Szarajevó irányába. (Az osztrák-magyar csapatoknak az ellenséget október végére sikerül kiszorítania a területről.)[21]
- Az osztrák-magyar hadvezetőség – tartalékok hiányában – Galícia keleti és középső részének feladása mellett dönt. (Przemyśl városát a körülötte lévő erődítményekkel az orosz 3. hadsereg szeptember 17-én körülzárta.)[21]
- szeptember 12. – A császári és királyi hadsereg-főparancsnokság elhagyja Przemyślt és Neu-Sandezbe költözik.[24]
- szeptember 12–26. – Tomáš Masaryk hollandiai utazása során kapcsolatot teremt angliai politikusokkal.[29]
- szeptember 15. – Szergej Szazonov orosz külügyminiszter fogadja az oroszországi csehek küldöttségét, a kormánya támogatásáról biztosítja a csehek Monarchia-ellenes küzdelmét. (A küldöttséget két nap múlva Miklós cár is fogadta.)[30]
- szeptember 16. – Az orosz hadsereg főparancsnoksága a Habsburg Monarchia nemzeteihez intézett többnyelvű felhívásában az elnyomott nemzetek felszabadítását ígéri.[31]
- szeptember 17.
- Przemyśl első ostromának kezdete. (Az ostrom október 10-ével véget ér, de még másik kettő követi.)[24]
- Az Eduard Haber főkormányzó vezette új-guineai német erők megadják magukat, cserébe az ausztrálok nagyvonalú engedményeket tesznek a német lakosság számára. (A kormányzat kapitulációja Német Új-Guinea teljes területére vonatkozott, beleértve a mikronéziai szigetvilágot. A továbbiakban csupán Hermann Detzner kapitány és néhány társa folytatta az ellenállást, visszahúzódva a dzsungelba, ők viszont a világháború végéig kitartottak.)[20]
- szeptember 18. – Oroszország és Románia titkos egyezménye.
- szeptember 25. – Az orosz csapatok az Uzsoki-hágón át benyomulnak Magyarországra.
- szeptember 28. – A Moltkét váltó német vezérkari főnök, Erich von Falkenhayn elrendeli Antwerpen lövetését, egyúttal gyalogsági erőket von össze a rohamra.[32]
- szeptember 29. – A japán haditengerészet hozzákezd Németország mikronéz gyarmatainak elfoglalásához. (Október 21-re a Japán Birodalom teljes Német Mikronéziát megszállja.)[20]
Október[szerkesztés]
- október 1. – Törökország lezárja a Dardanellákat. Ezt azzal indokolják, hogy egy angol–francia hajóraj jelent meg a szoros bejáratánál.[33]
- október 2. – Hermann Kusmanek von Burgneustädten gyalogsági tábornok, Przemyśl várparancsnoka visszautasítja a bolgár származású Radko Dimitrijev altábornagynak, a 3. orosz hadsereg parancsnokának az erőd feladására vonatkozó követelését.[24]
- október 6. – A belga haderő és az oldalukon harcoló brit királyi haditengerészek és tengerészgyalogosok megkezdik kivonulásukat Antwerpenből.[32]
- október 10. – A németek kezére kerül Antwerpen.[32]
- október 12. – Az első ypres-i csata kezdete.[32]
- október 14. – Átadják a magyar kormány által épített – akkori nevén – dalmáciai vasútvonal első szakaszát. (A megépítésére 1904-ben a magyar kormány kötelezettséget vállalt Ausztriával szemben, majd a létesítését "Az Ogulintól Knin irányában létesítendő államvasúti vonal megépítéséról szóló 1912. évi XLVIII. törvénycikkbe" is foglalták.)
- október 14–29. – Tomáš Masaryk második hollandiai útján találkozik Robert William Seton-Watsonnal, aki az angol külügyminisztérium részére memorandumot készít Masaryk cseh államalapítási elképzeléseiről.[34]
- október 29.
- Törökország belép az első világháborúba a központi hatalmak oldalán.
- Habsburg–Tescheni Frigyes főherceg, a közös osztrák-magyar hadsereg főparancsnoka katonai közigazgatás bevezetését kéri a császártól. (Kérést december 5-én megismétli, de a császár nem teljesíti.)[35]
- október 31. – Csingtao ostroma.[20]
November[szerkesztés]
- november 2. – Anglia bejelenti az Északi-tenger blokádját. (A tenger északi kijáratát Skócia és Norvégia között aknák telepítésével és cirkáló őrhajókkal most már a semleges hajózás elől is teljesen lezárta.)[12]
- november 6. – A Drina, valamint a Száva átlépésével a császári és királyi 5. és 6. hadsereg újabb offenzívát indít Szerbia ellen.[21]
- november 7.
- Az angol tengeri blokádra válaszul Hugo von Pohl admirális, a német flotta vezérkari főnöke és Alfred von Tirpitz nagyadmirális, haditengerészeti államtitkár azt javasolja Theobald von Bethmann-Hollweg kancellárnak, hogy minősítsék hadiövezetnek az Anglia körüli vizeket.[12]
- Károlyi Mihály esküvője Andrássy Katinka grófnővel.[36]
- november 11. – A német vezérkari főnök, Erich von Falkenhayn leállítja az Ypres elleni támadást, az első ypres-i csata – és az 1914-es esztendő utolsó jelentősebb harci cselekményének – vége.[32]
- november 12. – Törökország hadat üzen Angliának, Franciaországnak, és Oroszországnak.
- november 15. – A szerbek feladják Valjevót.[21]
- november 23. – Monarchia-ellenes röplapok terjesztéséért Ostravában halálra ítélik Slavomír Kratochvíl přerovi lakost, majd decemberben további két cseh polgárt. (1915-ben hasonló váddal 18 csehországi lakost ítéltek halálra, amit a Monarchia-ellenes külföldi propaganda igyekezett több tízezer ember életére törő csehellenes bosszúhadjáratnak beállítani.)[37]
- november 24. – Mussolinit kizárják az Olasz Szocialista Pártból, mert háborúpárti lett.
December[szerkesztés]
- december 2. – Az osztrák-magyar csapatok bevonulnak a kiürített Belgrádba.[21]
- december 3–4. – Az arandjelovaci csata.[21]
- december 4. – Megkezdődik a limanovai csata, melynek során a főleg magyarokból álló hadtest nagy emberáldozatokkal ugyan, de feltartóztatja az orosz előrenyomulást.
- december 7. – A niši deklaráció, melyben a szerb kormány kijelenti, hogy célja a délszláv népek felszabadítása és állami egyesítése.[38]
- december 15. – A kimerült osztrák-magyar csapatok valamennyi általuk megszállt szerb területet kiürítik. (A Szerbia elleni 1914-es hadjáratokban a dunai birodalom 275 ezer, Szerbia 130 ezer főt veszített. A szerb hadsereg annyira meggyengült, hogy 1915-ben képtelen volt támadólag fellépni a Monarchia ellen.)[21]
- december 17. – Anglia protektorátusa alá helyezi Egyiptomot.
- december 18. – Tomáš Masaryk – Olga nevű leányával – gyógyüdülés ürügyén Olaszországba utazik, és Rómában elkezdi emigrációs politikai tevékenységét.[39]
Határozatlan dátumú események[szerkesztés]
- május vége – Karel Kramář tervezetet juttat el az orosz kormányhoz az egységes Szláv Birodalom kiterjedéséről, alkotmányáról.[40]
- május–június – Kormányválság Szerbiában. (A katonák túlzottnak tartják a civil hivatalnokok befolyását az újonnan megszerzett területeken.)[41]
Az év témái[szerkesztés]
1914 a tudományban[szerkesztés]
- Megjelenik Viktor Sklovszkij: A szó feltámadása című elméleti írása, az orosz formalizmus mint irodalomelméleti irányzat kialakul.
- Megjelenik az Ullmann Vegyipari Enciklopédia, amely hamarosan általános hivatkozási alappá válik.
1914 a légi közlekedésben[szerkesztés]
1914 a vasúti közlekedésben[szerkesztés]
1914 a filmművészetben[szerkesztés]
- május 8. – a Paramount Pictures alapítása
- Asszonyember, The Squaw Man – rendező Cecil B. DeMille
- Tillie's Punctured Romance – rendező Mack Sennett, főszereplő Charles Chaplin
- Engelein (Angyalka) – rendező Urban Gad
- Anna Karenina – rendező Vladimir Gardin
- Bánk Bán – rendező Kertész Mihály
- A becsapott újságíró – rendező Korda Sándor
- A tolonc – rendező Kertész Mihály
1914 az irodalomban[szerkesztés]
- megjelenik Tormay Cécile Régi ház című családregénye
1914 az építészetben[szerkesztés]
- Március 14-én megnyílt az Astoria Szálló.
1914 a zenében[szerkesztés]
1914 a sportban[szerkesztés]
Születések[szerkesztés]
- január 5. – Straub F. Brunó, biokémikus, akadémikus, 1988 és 1989 között a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa utolsó elnöke († 1996)
- február 1. – Vargyas Lajos, magyar néprajz- és népzenekutató, († 2007)
- február 5. – William S. Burroughs, amerikai író († 1997)
- február 6. – Petri Gábor orvos, sebész, az MTA tagja († 1985)
- február 18. – Szőts Endre, geológus, paleontológus († 1984)
- március 4. – Robert Rathbun Wilson, amerikai fizikus († 2000)
- március 5. – Philip Farkas magyar származású amerikai kürtművész és pedagógus († 1992)
- március 14. – Barabás Sári, színésznő, opera-énekesnő († 2012)
- március 26. – William Westmoreland a Vietnamban állomásozó amerikai csapatok főparancsnoka, majd 1969–1972 között a hadsereg vezérkari főnöke († 2005)
- március 28. – Bohumil Hrabal, író († 1997)
- március 28. – Osztrovszki György iparpolitikus, vegyészmérnök, az MTA tagja († 1988)
- március 31. – Octavio Paz, Nobel-díjas mexikói író († 1998)
- április 22. – Michael Wittmann a 101-es nehéz SS-páncélososztály 2. századának parancsnoka († 1944)
- május 22. – Nyikolaj Fjodorovics Makarov, szovjet fegyvertervező († 1988)
- május 24. – Tábori György magyar író, műfordító és színrendező volt, a 20. századi világszínház meghatározó alakja († 2007)
- május 24. – Mészáros Ági, kétszeres Kossuth-díjas magyar színésznő († 1989)
- július 2. – Erich Topp a második világháború harmadik legsikeresebb tengeralattjáró-parancsnok „ásza” († 2005)
- július 6. – Földes Éva, sporttörténész, neveléstörténész, az 1948. évi londoni olimpia művészeti versenyeinek harmadik helyezettje († 1981)
- július 16. – Tomcsányi Mihály, Kárpátaljai író († 1975)
- július 17. – Tolnay Klári, kétszeres Kossuth-díjas magyar színésznő († 1998)
- július 31. – Louis de Funès, francia komikus színész († 1983)
- augusztus 15. – Egry Mária, színésznő († 1993)
- augusztus 19. – Baróti Lajos, labdarúgó és edző († 2005)
- augusztus 22. – Baróti Géza, író, újságíró († 1993)
- szeptember 1. – Nagy Géza művelődésszervező, műfordító († 1981)
- szeptember 2. – Homoki Nagy István, Kossuth-díjas filmrendező, természetfilmes († 1979)
- szeptember 7. – James Van Allen, amerikai fizikus, csillagász († 2006)
- szeptember 8. – Pataky Jenő, magyar színész, érdemes művész († 1996)
- szeptember 15. – Creighton Abrams amerikai tábornok, a vietnami háború során az amerikai csapatok parancsnoka volt 1968 és 1972 között († 1974)
- szeptember 24. – Fónay Márta, Jászai Mari-díjas magyar színésznő († 1994)
- október 17. – Márkos Albert, romániai magyar zeneszerző, karnagy, tanár († 1981)
- október 27. – Bálint Endre, Kossuth-díjas festőművész († 1986)
- november 2. – Kónya Lajos, magyar író, költő († 1972)
- november 13. – Határ Győző, Kossuth-díjas magyar író († 2006)
- november 16. – Diószegi Balázs, magyar festőművész († 1999)
- december 12. – Patrick O'Brian, ír novellista, író († 2000)
- december 17. – Karinthy Gábor, magyar költő († 1974)
- december 21. – Lukács Margit, Kossuth-díjas magyar színésznő, a nemzet színésze († 2002)
Halálozások[szerkesztés]
- január 3. – Csikász Imre, szobrászművész (* 1884)
- február 14. – Joshua Lawrence Chamberlain főiskolai professzor, az amerikai polgárháborúban az északiak tisztje (* 1828)
- március 21. – Udránszky László, orvos, fiziológus, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja (* 1862)
- március 25. – Frédéric Mistral, Nobel-díjas francia költő (* 1830)
- április 25. – Fejérváry Géza, magyar táborszernagy, miniszterelnök (* 1833)
- május 25. - Kossuth Ferenc, politikus, országgyűlési képviselő, Kossuth Lajos idősebbik fia. (* 1841)
- május 30. – Juhász Árpád, festőművész (* 1863)
- június 1. – Feszty Árpád, festőművész (* 1856)
- június 10. – Lechner Ödön, építész (* 1845)
- június 21. – Bertha von Suttner, Nobel-békedíjas (1905) osztrák írónő, pacifista (* 1843)
- június 28. – Habsburg–Lotaringiai Ferenc Ferdinánd főherceg osztrák főherceg, 1896-tól az Osztrák–Magyar Monarchia trónörököse (* 1863)
- július 1. – Zsélyi Aladár, gépészmérnök, repülőgép-tervező, a magyar repülés úttörője (* 1883)
- július 3. – Joseph Chamberlain, brit politikus (* 1836)
- július 9. – Pósa Lajos, a magyar gyermekirodalom klasszikusa, dalszerző (* 1850)
- július 20. – Wartha Vince, kémikus, műegyetemi tanár, az MTA tagja (* 1844)
- augusztus 20. – X. Piusz pápa (* 1835)
- augusztus 29. – Alekszandr Vasziljevics Szamszonov, orosz katonatiszt, a 2. orosz hadsereg parancsnoka az első világháborúban (* 1859)
- szeptember 25. – Theodore Nicholas Gill, amerikai ichthiológus, mammalógus, a puhatestűek kutatója és könyvtáros (* 1837)
- október 2. – Sámuel Kornél szobrászművész (* 1883)
- október 24. – Zulawszky Béla olimpiai ezüstérmes vívó, honvédtiszt (* 1869)
- november 24. – Dr. Réthy László, etnográfus, numizmatikus (* 1851)
- december 27. – Herman Ottó, természettudós (* 1835)
Nobel-díjasok[szerkesztés]
- A Nobel-díjat a svéd Alfred Nobel alapította, 1901 óta adják át, melyet a Svéd Királyi Tudományos Akadémia ítél oda a tudomány, az irodalom és humanitárius területen kimagasló eredményt elért magánszemélyeknek illetve intézményeknek.
Fizikai | Max von Laue, német fizikus |
Kémiai | Theodore William Richards amerikai kémikus |
Orvosi-fiziológiai | Bárány Róbert, magyar-osztrák származású svéd orvos |
Irodalmi | nem adták ki |
Béke | nem adták ki |
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Baló–Lipovecz Jugoszlávia, 162. o.
- ↑ Baló–Lipovecz Jugoszlávia, 162. o.
- ↑ Baló–Lipovecz Csehszlovákia, 128. o.
- ↑ Baló–Lipovecz Csehszlovákia, 128. o.
- ↑ Baló–Lipovecz Csehszlovákia, 128. o.
- ↑ Baló–Lipovecz Csehszlovákia, 128. o.
- ↑ Baló–Lipovecz Jugoszlávia, 162. o.
- ^ a b c d Hajdu Tibor: 1914: a magyar közvélemény alakulása a hadüzenet előtt és után. In.: Hadtörténelmi Közlemények. 127. évf., 3. (2014. szeptember) sz., 611-627. oldal
- ↑ Pollmann Ferenc: Újabb adalékok a Putnik-afférhoz. In.: Hadtörténelmi Közlemények. 127. évf., 2014/3. sz., 747-753. oldal, ISSN 0017-6540
- ^ a b c d Roberts, Martin: Európa története 1900–1973. Az új barbárság kora? Akadémia Kiadó, Budapest, 1992, ISBN 9630562464, 25-30. oldal
- ↑ Ravas István: A nagy háború első hősi halottja. In.: Hadtörténelmi Közlemények. 127. évf., 2014/3. sz., 754. oldal, ISSN 0017-6540
- ^ a b c Németh István: A német flotta az első világháborúban. A császári haditengerészet tündöklése és bukása. In.: Rubicon. XXVI. évf., 280. (2015/3.) sz., 7-11. oldal, ISSN 0865-6347
- ↑ Baló–Lipovecz Csehszlovákia, 128. o.
- ↑ Baló–Lipovecz Csehszlovákia, 128. o.
- ↑ Baló–Lipovecz Jugoszlávia, 162. o.
- ↑ Juhász Balázs: Az első világháború emlékezete Olaszországban.. In.: Hadtörténelmi Közlemények. 127. évf., 2014/3. sz., 717-723. oldal, ISSN 0017-6540
- ↑ Baló–Lipovecz Csehszlovákia, 128. o.
- ^ a b c d e Julier Ferenc: 1914–1918. A világháború magyar szemmel URL hozzáférés – 2009. szeptember 20.
- ↑ Baló–Lipovecz Jugoszlávia, 162. o.
- ^ a b c d e f g h i Klemensits Péter: Az első világháború kitörése a Távol-Keleten és az 1914-es hadműveletek. In.: Hadtörténelmi Közlemények. 127. évf., 2014/3. sz., 700-712. oldal, ISSN 0017-6540
- ^ a b c d e f g h i j Balla Tibor: Magyar katonák az Osztrák-Magyar Monarchia hadrendjében (1914–1918). In.: Honvédségi Szemle. 142. évf., 2014/6. sz., 126-129. oldal, ISSN 2060-1506
- ↑ Baló–Lipovecz Csehszlovákia, 128-129. o.
- ↑ Krámli Mihály: Az osztrák–magyar haditengerészet. In.: Rubicon. XXVI. évf., 280. (2015/3.) sz., 40-45. oldal, ISSN 0865-6347
- ^ a b c d Balla Tibor: Várostrom az első világháború orosz frontján. Przemyśl, 1914–1915. In.: Honvédségi Szemle. 143. évf., 2015/4. sz., 125-132. oldal, ISSN 2060-1506
- ^ a b c Julier Ferenc: 1914–1918: A világháború magyar szemmel URL hozzáférés – 2009. szeptember 20.
- ↑ Baló–Lipovecz Csehszlovákia, 129. o.
- ↑ Baló–Lipovecz Csehszlovákia, 129. o.
- ↑ Baló–Lipovecz Csehszlovákia, 129. o.
- ↑ Baló–Lipovecz Csehszlovákia, 129. o.
- ↑ Baló–Lipovecz Csehszlovákia, 129. o.
- ↑ Baló–Lipovecz Csehszlovákia, 129. o.
- ^ a b c d e Feith László: Kifulladásig. Ismerkedés a sáncszerszámmal. In.: Magyar Honvéd. XXV. évf., 2014/10. sz., 48-51. oldal, ISSN 0865-69323
- ↑ Paléologue (1982), 89;
- ↑ Baló–Lipovecz Csehszlovákia, 129. o.
- ↑ Baló–Lipovecz Csehszlovákia, 129. o.
- ↑ Hajdu Tibor: Károlyi, a vörös gróf. In.: Csorba László: A magyar történelem rejtélyei. Kossuth Kiadó Zrt., [Budapest], 2016, 42. oldal, ISBN 9789630984591
- ↑ Baló–Lipovecz Csehszlovákia, 129. o.
- ↑ Baló–Lipovecz Jugoszlávia, 162. o.
- ↑ Baló–Lipovecz Csehszlovákia, 129. o.
- ↑ Baló–Lipovecz Csehszlovákia, 128. o.
- ↑ Baló–Lipovecz Jugoszlávia, 162. o.
Források[szerkesztés]
- ↑ Baló–Lipovecz: Baló György–Lipovecz Iván. Tények Könyve '92. Ráció Kiadó Kft., [Budapest] (1992)