1941
1941 más naptárakban | |
Gergely-naptár | 1941 |
Ab urbe condita | 2694 |
Bahái naptár | 97 – 98 |
Berber naptár | 2891 |
Bizánci naptár | 7449 – 7450 |
Buddhista naptár | 2485 |
Burmai naptár | 1303 |
Dzsucse-naptár | 30 |
Etióp naptár | 1933 – 1934 |
Hindu naptárak | |
Vikram Samvat | 1996 – 1997 |
Shaka Samvat | 1863 – 1864 |
Kali-juga | 5042 – 5043 |
Holocén naptár | 11941 |
Iráni naptár | 1319 – 1320 |
Japán naptár | 2601 (Jimmu-korszak) |
Kínai naptár | 4637–4638 |
Kopt naptár | 1657 – 1658 |
Koreai naptár | 4274 |
Muszlim naptár | 1359 – 1360 |
Örmény naptár | 1390 ԹՎ ՌՅՂ |
Thai szoláris naptár | 2484 |
Zsidó naptár | 5701 – 5702 |
Évszázadok: 19. század – 20. század – 21. század
Évtizedek: 1890-es évek – 1900-as évek – 1910-es évek – 1920-as évek – 1930-as évek – 1940-es évek – 1950-es évek – 1960-as évek – 1970-es évek – 1980-as évek – 1990-es évek
Évek: 1936 – 1937 – 1938 – 1939 – 1940 – 1941 – 1942 – 1943 – 1944 – 1945 – 1946
Tartalomjegyzék
Események[szerkesztés]
Január[szerkesztés]
- január 15. – A trónfosztott XIII. Alfonz spanyol király – mivel a koronáról nem mondott le – dinasztikus jogait harmadik fiára, Juan barcelonai grófra hagyományozza.[1]
- január 21. – Vojtech Tuka miniszterelnök meghirdeti a szlovák nemzetiszocializmus 14 pontból álló programját, amely lényegében a nácizmus társadalmi-politikai gyakorlatának mechanikus átvételét követeli.
- január 21–23. – A Vasgárda lázadása Ion Antonescu román kormányfő ellen, amit a hadsereg segítségével levernek.
- január 23. – A Cseh–Morva Protektorátus kormánya kényszermunka-rendeletet ad ki a cseh népesség számára. (A 18 és 50 év közti férfiak közül 424 ezer fő kerül Németországba kényszermunkára.)[2]
- január 27. – Romániában betiltják a vasgárdát. (Antonescu katonákból és szakértőkből álló kormánnyal – katonai diktatúrával – igazgatja az országot.)
- január 31. – A Budapest–Cegléd–vasútvonal töltésen futó új szakaszának átadásával megszűnik a Kőbányai úti (Liget téri) halálsorompó.
Február[szerkesztés]
- február 10. – Anglia megszakítja diplomáciai kapcsolatait Romániával.
- február 12. – A német Afrika-hadtest első egységei Erwin Rommel altábornagy parancsnoksága alatt partra szállnak Tripoliban (Líbia).
Március[szerkesztés]
- március 1. – Bulgária csatlakozik a háromhatalmi egyezményhez.
- március 11. – Roosevelt amerikai elnök aláírja a kölcsönbérleti törvényt, mely lehetővé teszi, hogy az USA fegyvereket szállítson szövetségeseinek.
- március 14. – Técsőn és környékén földrengést észleltek.
- március 18. – A Matapan-foki tengeri csatában az olasz flotta súlyos veszteséget szenved az angol haderőktől.
- március 25. – A jobboldali jugoszláv kormány csatlakozik a háromhatalmi egyezményhez.[3]
- március 27.
- Angolbarát katonai vezetők egy csoportja – Dušan Simović repülőtábornok vezetésével – elmozdítja a hatalomból Pál jugoszláv régens herceget és II. Péter királyt nagykorúvá nyilvánítják.
- Dušan Simović vezetésével megalakul az új jugoszláv kormány.[4]
- március 30. – Észak-Afrikában német támadás veszi kezdetét az angol állások ellen.
Április[szerkesztés]
- április 3.
- Teleki Pál öngyilkos lesz.
- Megalakul a Bárdossy-kormány.[5]
- április 5. – Szovjet-jugoszláv barátsági és megnemtámadási szerződés.[6]
- április 6. – A Német Birodalom megtámadja Jugoszláviát és Görögországot. A Luftwaffe lebombázza Belgrádot, 24 000 polgári lakos veszti életét.
- április 10. – Horvátország kikiáltja függetlenségét, s megalakul a Független Horvát Állam (NDH). (Az új állam magába foglalja Bosznia-Hercegovinát.)[7]
- április 11. – Magyar csapatok lépik át a déli trianoni határt.[8]
- április 12.
- Belgrádot megszállják a német csapatok.
- Horthy Miklós kormányzó Popoff Mihály ortodox nagyprépostot, érseki helynököt az ortodox magyar és ortodox ruszin részek adminisztrátorává nevezi ki.
- április 13. – A Szovjetunió megnemtámadási egyezményt köt a Japán Birodalommal.
- április 15.
- II. Péter jugoszláv király és a Simović-kormány tagjainak többsége Görögországba menekül.
- A Jugoszláv Kommunista Párt kiadja első ellenállási felhívását.
- április 17. – A jugoszláv hadsereg kapitulál.[9]
- április 19. – A zágrábi kormányzat szerb-, zsidó- és cigányellenes fajvédelmi törvényt léptet életbe.
- április 20–22. – Bécsi német–olasz konferencia.
- április 27. – A német hadsereg bevonul Athénba.
Május[szerkesztés]
- május 3. – „Románosítási Országos Központ” létrehozásával Romániában kisajátítják a zsidó vállalatokat.
- május 6. – Szovjetunió minisztertanácsának új elnöke (miniszterelnöke) J. V. Sztálin.
- május 9. – A Szovjetunió bejelenti, hogy Jugoszláviát nem tekinti létező államnak.
- május 10. – Rudolf Hess birodalmi miniszter, Adolf Hitler helyettese egy Messerschmitt Bf 110-sel Angliába repül, és Skócia felett, ejtőernyővel kiugrik.[10] (Életének második felét börtönben töltötte, miután a brit hatóságok őrizetbe vették. Az esetet Hitler először nem akarta elhinni, azután dührohamot kapott.)[11]
- május 20. – Német csapatok lerohanják Krétát.
- május 29. - Disney animátorok sztrájkja.
- május 31. – Az angolok kiürítik Krétát.
Június[szerkesztés]
- június 6. – A német irányítás alatt tevékenykedő francia csapatok és az angol-gaulle-ista erők között megkezdődik az első nyílt összecsapás Szíria térségében,
- június 8. – Anglia megszállja Szíriát.
- június 11–12. – Ion Antonescu román kormányfő Münchenben tárgyal Adolf Hitlerrel Romániának a Szovjetunió elleni háborúban való részvételéről.
- június 18. – Németország barátsági szerződést köt Törökországgal.
- június 22.
- Németország megtámadja a Szovjetuniót.[12]
- A Szovjetunió elleni német támadás első óráiban Antonescu és I. Mihály király hirdet „szent háborút” Besszarábia és Bukovina felszabadítására.
- június 23.
- Szlovákia csatlakozik a Szovjetunió elleni hadjárathoz.
- A magyar diplomáciai kapcsolatok – német nyomásra – megszakadnak a Szovjetunióval.[12]
- június 24. – Németország és Spanyolország megállapodik egy hivatalosan önkéntes spanyol expedíciós haderő, a Kék Hadosztály kivezényléséről a szovjet frontra
- június 25. – Finnország hadat üzen a Szovjetuniónak.
- június 26.
- A Körösmezőről Budapestre tartó 1701. számú vonatot, Tiszaborkút és Rahó között 3 egymotoros szovjet repülőgép támadja meg. (A szerelvényt 9 találat érte, az utasok közül 2 fő – más források szerint 3 fő – meghalt. A mozdonyt és a találatot kapott fékrendszert a rahói állomáson megjavították, majd a szerelvény folytatta útját.)[13]
- 13.07-kor három azonosíthatatlan hovatartozású repülőgép Kassát bombázza. (A légitámadás során a légvédelmi figyelőhálózat teljes csődöt mondott, a szirénák már csak az első bombák robbanása után szólaltak meg. A támadás során harmincketten meghaltak, hatvanan súlyosan és kétszázhúszan könnyebben megsérültek.)[13]
- A három azonosíthatatlan repülőgép Kassától 8 km-re, Enyicke felett, egy újabb bombát dob le, amely a kassai támadáskor valószínűleg bennragadt az egyik gépben. (A bomba a templom mellett csapódott be, de nem robbant fel.)[13]
- Az összeülő minisztertanács Bárdossy László kormányfő előterjesztésére jóváhagyja a hadiállapot kinyilvánítását, a szovjet területek ellen intézendő légitámadásokat, majd pedig a németekkel egyeztetve a szárazföldi hadműveletek megindítását.[13]
- június 27.
- 7 óra 10 perckor – a hadiállapot bejelentése előtt közel három órával – a veszprémi 4/II. bombázórepülő-osztály két százada, a 4/3. „Sárga Vihar” és 4/4. „Buzogány” – válaszul az előző napi kassai incidensre – bombatámadást hajt végre szovjet célpontok ellen.
- Bárdossy László miniszterelnök bejelenti a parlamentben, hogy beállt a hadiállapot Magyarország és a Szovjetunió között.[13]
- június 27–29. – Zsidóellenes pogrom Jászvásárott. (13 ezer áldozat.)
- június 30. – A Szovjetunióban megalakul az Állami Védelmi Bizottság.
Július[szerkesztés]
- július 1. – A német csapatok megszállják Rigát.
- július 4. – A Jugoszláv Kommunista Párt illegalitásban működő vezetősége határoz egy jugoszláviai felkelés megindításáról.
- július 6. – Magyarország területén hajnali 3 órakor bevezetik a jobb oldali közlekedési rendszert. (Kivétel Budapest és közvetlen környéke, ahol erre november 9-én került sor.)
- július 7. – A jugoszláv hegyekben kezdetét veszi a Tito vezette partizánfelkelés.
- július 10. – Az Egyesült Államok kiutasítja a német konzulátus tagjait.
- július 12.
- Szovjet-angol együttműködési egyezmény Németország ellen.
- A Crna Gora-i parlament kinyilvánítja függetlenségét.
- A Szovjetunió elismeri az emigráns jugoszláv kormányt.
- július 14. – Romániában dekrétum írja elő a zsidók munkaszolgálatra való igénybevételét.
- július 28. – Kremenyec német megszállása után, ukrán nacionalisták listái alapján megkezdik a lengyel értelmiségiek letartóztatását. A megszállók július 28. és 30. között közel 30 főt végeznek ki, az áldozatok többsége a Kremenyeci Líceum tanára.
- július 31. – Hermann Göring utasítja Reinhard Heydrichet, hogy készítsen tervet a „zsidókérdés végleges megoldására”.[14]
Augusztus[szerkesztés]
- augusztus 5. – A Budapest–Cegléd–vasútvonal töltésen futó új szakaszának átadásával megszűnik a Kerepesi úti halálsorompó.
- augusztus 10. – A német csapatok körülzárják Odesszát.
- augusztus 11. – Franklin D. Roosevelt és Winston Churchill aláírják az Atlanti Chartát.
- augusztus 14. – A német csapatok elfoglalják Szmolenszket.
- augusztus 21. – Franciaországban létrejövő földalatti mozgalom, az ellenállás első szervezetei megalakulnak, és elkövetik első halálos kimenetelű merényletüket Párizsban egy magas rangú német tiszt ellen.
- augusztus 25. – A németekkel rokonszenvező Iránt angol és szovjet csapatok szállják meg.
- augusztus 27–28. – A kamenyec-podolszkiji tömegmészárlás. (Kamjanec-Pogyilszkijnál közel 23 ezer zsidót – köztük a 15-16 ezer Magyarországról deportáltat – gyilkolnak meg.)[14]
- augusztus 29. – Belgrádban Milan Nedić tábornok (volt hadügyminiszter) megalakítja „a nemzeti megújulás kormányát”.
- augusztus 30.
- A Wehrmacht körbezárja Leningrádot és ezzel megkezdődik Leningrád 900 napos blokádja.
- A Dnyeszter és a Bug közötti területet (Transnistria) román igazgatás alá rendelik.
Szeptember[szerkesztés]
- szeptember 1. – A német hatóságok minden 6 év feletti zsidó származású lakost „Jude” feliratú sárga Dávid-csillag viselésére köteleznek.[14]
- szeptember 7. – Szegeden elkezdődik a honvéd téri református templom építése
- szeptember 9. – Szlovákiában kiadják a zsidóellenes intézkedéseket összefoglaló törvényt, az ún. Zsidó Kódexet.
- szeptember 15. – Ion Antonescu parancsára Besszarábia és Észak-Bukovina maradék 150 ezer főnyi zsidóságát Transnistriába deportálják.
- szeptember 19. – A németek megszállják Kijevet.
- szeptember 29–október 1. – Moszkvában a Szovjetunió, Anglia és az Egyesült Államok képviselőinek részvételével értekezletet tartanak.
Október[szerkesztés]
- október 1. – Megjelent a Magyar Csillag című irodalmi és kritikai folyóirat első száma, mely a Nyugat utódjaként Illyés Gyula szerkesztésében Schöpflin Aladár társszerkesztővel mintegy 48 számban jelent meg a IV. évfolyam 7. számig, 1944. április 1-jéig.
- október 16.
- A szovjet csapatok kiürítik Odesszát. (A román haderőnek két hónapi ostrom után sikerül elfoglalnia a várost.)
- A Cseh–Morva Protektorátusban elkezdődik a zsidók deportálása. (A II. világháború idején összesen 77 292 zsidó származású cseh hal meg a német haláltáborokban.)[15]
- október 20. – Moszkvában bevezetik a hadiállapotot.
- október 21. – A szerbiai Kragujevacon – azt követően, hogy jugoszláv ellenállók 10 német katonát megölnek, 26-ot pedig megsebesítenek – a város lakosai közül 7 ezer embert (köztük gyermeket) végeznek ki a németek és a Nedić-féle fegyveres csapatok tagjai.
- október 22. – Franciaországban az elszaporodó németek elleni merénylet válaszként a német katonák túszokat végeznek ki Chateaubriand-ban, megtorlásul.
- október 23. – Miután a szovjet partizánok felrobbantják az odesszai román parancsnokságot, megtorlásul 25 ezer zsidót kivégeznek.
- október 25. – A német csapatok megszállják Harkovot.
- október 26. – Sikertelenül végződnek Tito és Draža Mihailović tárgyalásai; kiélesednek a csetnik–partizán harcok.
November[szerkesztés]
- november 2. – Német kézen Kurszk.
- november 5. – A németek hozzákezdenek Szevasztopol ostromához.
- november 9. – A budapesti villamoshálózatokon bevezetik a jobb oldali közlekedést.
- november 18. – Az angol csapatok Líbiában az olaszokkal szemben ellentámadásba mennek át.
- november 25. – A német hatóságok elveszik a német állampolgárságot azoktól a német zsidóktól, akik külföldön élnek.[14]
- november 26.
- Franklin D. Roosevelt bevezeti a Hálaadás ünnepét.
- Elindul Pearl Harbor felé az 1. japán légiflotta.
- november 28. – A Szovjet Vörös Hadsereg visszafoglalja Rosztov-na-Donut.
December[szerkesztés]
- december 6.
- Moszkva alatt kezdetét veszi a szovjet ellentámadás.
- Anglia hadat üzen Romániának, Magyarországnak, Finnországnak, és Szlovákiának.
- december 7. – Japán támadás az Amerikai Egyesült Államok csendes-óceáni hadiflottája ellen Pearl Harbornál.[16]
- december 8. – A Pearl Harbor-i támadás után az Amerikai Egyesült Államok hadat üzent Japánnak.
- december 8. – A japán kormány hadat üzen Nagy-Britanniának és az Egyesült Államoknak.
- december 9. – Kína hadat üzen Japánnak, Németországnak, és Olaszországnak.
- december 10. – Japán csapatok szállnak partra a Fülöp-szigeteken.
- december 11. – Németország és Olaszország hadat üzen az Egyesült Államoknak.
- december 12.
- A szlovák kormány hadat üzen Nagy-Britanniának és az Egyesült Államoknak.
- Románia hadat üzen az Egyesült Államoknak.
- december 13.
- A japán csapatok betörnek Burmába.
- Magyarország hadat üzen az Amerikai Egyesült Államoknak.
- december 16. – A londoni emigráns csehszlovák kormány bejelenti, hogy minden országgal hadiállapotban lévőnek tekinti magát, amely Nagy-Britannia, a Szovjetunió és az Egyesült Államok ellen harcol. (Németországgal és Magyarországgal szemben a hadiállapotot a két ország első Csehszlovákia-ellenes katonai fellépése óta beálltnak tekintették.)[17]
- december 17. – Japán csapatok szállnak partra Borneón.
- december 25. – Japán csapatok elfoglalják Hongkongot.
Határozatlan dátumú események[szerkesztés]
- szeptember – Károlyi Mihály kilép a passzivitásból, és Angliában megalakítja az Új Demokratikus Magyarországért mozgalmat.[18]
Az év témái[szerkesztés]
1941 a filmművészetben[szerkesztés]
1941 az irodalomban[szerkesztés]
- január: A Sorsunk c. irodalmi folyóirat első megjelenése
- Megszűnik a Nyugat c. folyóirat, helyében "Magyar Csillag" lép, Illyés Gyula szerkesztésében (1944-ig)
- Albert Camus megalapítja a francia ellenállás lapját Le Combat (A harc) címmel
- Weöres Sándor: Holdbeli csónakos – színjáték
- Móricz Zsigmond: Rózsa Sándor a lovát ugratja – közzé teszi regényét
- Veres Péter: Falusi krónika – regény
- Ottlik Géza: Hamisjátékosok – elbeszélés
- Örkény István: Tengertánc – novelláskötet
- Márai Sándor: Kassai őrjárat – elbeszélés
- Szerb Antal: A világirodalom története – háromkötetes tanulmány
- Noël Coward: Vidám kísértet (Blithe Spirit) – vígjáték
- Eric Knight: Légy hű magadhoz (This Above All) – bestseller regény
- Upton Sinclair: Két világ között (Between Two Worlds) – regény
- John Crowe Ransom: Az új kritika (The New Criticism) – esszékötet
- Bertolt Brecht: Állítsátok meg Arturo Uit! (Der aufhaltsame Aufstieg des Arturo Ui) – szatirikus színmű, a hitlerizmus paródiája
- Franz Werfel: Bernadette (Das Lied von Bernadette) – regény
- Stefan Zweig: Sakknovella (Schachnovelle) – fasizmusellenes elbeszélés
- Pär Lagerkvist: Nyáréji álom a szegényházban (Midsommardröm i fattighuset) – színpadi dráma
- Martin Alfred Hansen: Jonathán utazása (Jonatans rejse) – regény
- Louis Aragon: Szívszakadásig (Le Créve - Coeur) – verseskötet
- Paul Valéry: Olyan, amilyen (Tel quel) – aforizmagyűjtemény
- Cesare Pavese: Szülőföldem (Paesi tuoi) – regény
- Elio Vittorini: Szicíliai beszélgetés (Conversazione in Sicilia) – regény (az olasz neorealizmus egyik meghatározó kötete)
- Rafael Alberti Merello: Szegfű és kard között (Entre el clavel y la espada) – verseskötet
- Alekszandr Alekszandrovics Fagyejev: Az utolsó udege (Poszlednyij udege) – regény egy pusztuló kis népről (befejezetlen maradt)
- Konsztantyin Mihajlovics Szimonov: Legény a talpán (Pareny iz nasevo goroda) (fordításban: Legény a városunkból) – elbeszélés
- Dzsambul Dzsabajev: Fiam, Leningrádiak (Leningradtik örenderim) – kazah verseskötet
- Cao Jü [Ts'ao Chü]: Pekingi emberek (Pej-csing zsen) – adott jelenben játszódó kínai színmű
1941 a zenében[szerkesztés]
- január 20. – Bartók: VI. vonósnégyes – premier
- Ernst Křenek: Tarquinius (Tarquin) – opera
- elterjed és népszerűvé válik egy német katonadal, a Lili Marleen, amely egy korszak emblematikus dalává válik idővel
1941 a tudományban[szerkesztés]
1941 a légi közlekedésben[szerkesztés]
1941 a vasúti közlekedésben[szerkesztés]
1941 a sportban[szerkesztés]
- A Ferencváros megvédi NB1-es elsőségét. Ez a klub 16. bajnoki címe.
1941 a jogalkotásban[szerkesztés]
Születések[szerkesztés]
- január 8. – Graham Chapman, brit színész, komikus, forgatókönyvíró († 1989)
- január 14. – Faye Dunaway, amerikai színésznő
- január 14. – Milan Kučan, szlovén politikus, államfő
- január 16. – Sárközy András, matematikus, az MTA tagja
- január 21. – Plácido Domingo, spanyol operaénekes (tenor)
- január 30. – Dick Cheney, amerikai alelnök
- január 31. – Mayer Mihály, pécsi püspök
- február 1. – Gion Nándor, vajdasági magyar író († 2002)
- február 1. – Végel László magyar, író
- február 19. – David Jonathan Gross, Nobel-díjas amerikai fizikus
- március 1. – Felkai László, olimpiai bajnok vízilabdázó († 2014)
- március 4. – Medveczky Ilona magyar táncosnő, érdemes művész
- március 10. – Mansfeld Péter az 1956-os forradalmat követő megtorlások legfiatalabb áldozata († 1959)
- március 16. – Katona Gyula, magyar matematikus, az MTA tagja
- március 23. – Verebes József magyar labdarúgó, edző, mesteredző († 2016)
- március 26. – Richard Dawkins, etológus
- április 14. – Manuel de Blas, spanyol színész
- április 20. – Moyses Márton romániai magyar költő, a kommunista diktatúra mártírja († 1970)
- április 21. – Hollósi Frigyes színész († 2012)
- május 17. – Haumann Péter Kossuth-díjas színművész, a nemzet színésze
- május 24. – Bob Dylan, költő, zeneszerző, énekes
- június 2. – Kő Pál, szobrászművész
- június 10. – Bágyoni Szabó István költő, prózaíró, műfordító, tanár
- június 23. – Josef Minsch, svájci síelő († 2008)
- július 15. – Dús László, festőművész
- július 16. – Mészöly Kálmán, labdarúgó, mesteredző
- július 31. – Payer András, énekes, dalszerző († 2011)
- augusztus 17. – Fritz Wepper, német színész (Derrick főfelügyelő társa, Harry Klein alakítója)
- augusztus 21. – Vukán György magyar zeneszerző, zongoraművész († 2013)
- augusztus 27. – Konrád János, olimpiai bajnok vízilabdázó († 2014)
- augusztus 29. – Siklós Csaba, közlekedésmérnök, politikus
- szeptember 9. – Dennis M. Ritchie, a UNIX cég alapítója († 2011)
- szeptember 12. – Katona József, úszó
- szeptember 15. – Albert Flórián, válogatott labdarúgó († 2011)
- október 12. – Vayer Tamás, díszlettervező († 2001)
- október 16. – Simon Ward, angol színész († 2012)
- október 21. – Jankovics Marcell, rajzfilmrendező, kultúrtörténész
- október 26. – Holger Meins nyugatnémet dokumentumfilmes, radikális baloldali terrorista, a Vörös Hadsereg Frakció tagja († 1974)
- október 28. – Hank Marvin, brit zenész, a The Shadows gitárosa
- november 5. – Romsics Lászlóné, Szarka Vera, pingáló asszony, népművészet mestere
- november 17. – David Warbeck, angol színész († 1997)
- november 18. – David Hemmings, angol színész (Michelangelo Antonioni: „Nagyítás”), filmrendező († 2003)
- november 23. – Franco Nero, olasz színész
- november 24. – Pete Best, angol zenész, a The Beatles első dobosa
- november 28. – Hornok László magyar kertészmérnök, egyetemi oktató († 1991)
- december 1. – Alker Imre, birkózó
- december 18. – Simon Károly, ipari formatervező, művészetpedagógus († 2017)
- december 19. – I Mjongbak koreai politikus, Dél-Korea elnöke
- december 21. – Sólyom-Nagy Sándor, operaénekes
- december 28.
- Tordai Teri, színésznő
- Sztanyiszlav Galimovics Hazsejev, katonatiszt, 1992–2012 között a Dnyeszter Menti Moldáv Köztársaság védelmi minisztere
- december 30. – Fellegi Ádám, zongoraművész
Halálozások[szerkesztés]
- január 4. – Henri Bergson [ejtsd: anri lui bergszon] francia filozófus (* 1859)
- január 8. – Lord Robert Baden-Powell, angol katonatiszt, a cserkészmozgalom megalapítója (* 1857)
- január 13. – James Joyce, ír regényíró (* 1882)
- február 1. – Donáth Leó sportvezető, irodalomtörténész, műfordító (* 1888)
- február 13. – Csűry Bálint nyelvész, nyelvjáráskutató, az MTA tagja (* 1886)
- február 21. – Frederick Banting kanadai Nobel-díjas orvoskutató, az inzulin egyik felfedezője (* 1891)
- február 26. – Lux Elek szobrász (* 1884)
- március 4. – Ludwig Quidde német történész, közíró és pacifista politikus (* 1858)
- március 6. – John Gutzon Borglum dán szobrász (* 1867)
- március 21. – Fernand Vix francia hivatásos katona, 1918–19-ben az antant budapesti katonai bizottságának vezetője (* 1876)
- március 28. – Virginia Woolf, angol író (* 1882)
- április 7. – Finkey József, bányamérnök, az MTA tagja (* 1889)
- április 30. – Edwin S. Porter, amerikai filmrendező, producer (* 1870)
- május 6. – Maróti Géza, építész, szobrász (* 1875)
- május 27. – Günther Lütjens, a Bismarck parancsnoka (* 1889)
- június 29. – Ignacy Jan Paderewski, lengyel zeneszerző, zongoraművész, Lengyelország harmadik miniszterelnöke (* 1860)
- június (?) – Kázmér Ernő magyar esszéíró, kritikus (* 1892)
- augusztus 4. – Babits Mihály, költő, műfordító (* 1883)
- augusztus 7. – Rabindranáth Tagore, hindi költő (* 1861)
- augusztus 31. – Marina Ivanovna Cvetajeva, orosz költő, író (* 1892)
- szeptember 7. – Vajda Lajos, festőművész (* 1908)
- szeptember 29. – Aba-Novák Vilmos, festőművész (* 1894)
- október 6. – Kabos Gyula, színész, komikus (* 1887)
- október 24. – Reményik Sándor, költő (* 1890)
- október 26. – Arkagyij Petrovics Gajdar, szovjet ifjúsági író (csatában) (* 1904)
- november 18. – Walther Hermann Nernst német fizikokémikus (* 1864)
- november 22. – Werner Mölders német vadászrepülő pilóta (* 1913)
- december 8. – Grósz Emil orvos, szemész, 1905–1936 között a budapesti I. számú szemklinika igazgatója (* 1865)
- december 9. – Eduard von Böhm-Ermolli osztrák katonatiszt, császári és királyi tábornagy, az I. világháborúban (* 1856)
- december 29. – Herzog József levéltáros, történész (* 1880)
Nobel-díjak[szerkesztés]
- 1941-ben a Nobel-bizottság egyetlen területen sem osztott díjat
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Bricard, Isabelle: Európai uralkodócsaládok. Gabo Kiadó, [Budapest], 2001, ISBN 9639237868, 105. oldal
- ↑ Baló–Lipovecz Csehszlovákia, 142. o.
- ↑ Baló–Lipovecz Jugoszlávia, 166. o.
- ↑ Baló–Lipovecz Jugoszlávia, 166. o.
- ↑ Bölöny József-Hubai László: Magyarország kormányai. 1848–2004. 5. bőv. és jav. kiad., Akadémiai Kiadó, Budapest, 2004. 100. p.
- ↑ Baló–Lipovecz Jugoszlávia, 166. o.
- ↑ Baló–Lipovecz Jugoszlávia, 166-167. o.
- ↑ Baló–Lipovecz Jugoszlávia, 166. o.
- ↑ Baló–Lipovecz Jugoszlávia, 166. o.
- ↑ Knopp 206. o.
- ↑ Knopp 253. o.
- ^ a b Ujváry Gábor: Hóman Bálint rehabilitálása. In.: Rubicon. XXVI. évf., 281. (2015/4.) sz., 52. oldal, ISSN 0865-6347
- ^ a b c d e Olasz Lajos: Magyarország honi légvédelme 1941 nyarán. In.: Hadtörténelmi közlemények. 124. évf., 2011/2. sz., 412-417. p.
- ^ a b c d Kronológia. In.: Rubicon. XXVII. évf., 292. (2016/3.) sz., 57. oldal, ISSN 0865-6347
- ↑ Baló–Lipovecz Csehszlovákia, 142. o.
- ↑ Révész Béla: Véres végjáték. In.: Magyar Honvéd. XXVI. évf., 5. (2015/5.) sz., 48. oldal, ISSN 0865-6932
- ↑ Baló–Lipovecz Csehszlovákia, 142. o.
- ↑ Hajdu Tibor: Károlyi, a vörös gróf. In.: Csorba László: A magyar történelem rejtélyei. Kossuth Kiadó Zrt., [Budapest], 2016, 43. oldal, ISBN 9789630984591
Források[szerkesztés]
- ↑ Baló–Lipovecz: Baló György–Lipovecz Iván. Tények Könyve '92. Ráció Kiadó Kft., [Budapest] (1992)
- ↑ Knopp: Knopp, Guido. Hitler segédei. Magyar Könyvklub., Budapest (2001). ISBN 963 547 382 6