Togo

Togói Köztársaság
République Togolaise
Togo zászlaja Togo címere
Nemzeti mottó: Travail, Liberté, Patrie Nemzeti himnusz: Salut à toi, pays de nos aïeux
Fővárosa	Lomé
é. sz. 8° 15′ 00″, k. h. 1° 10′ 60″8.25, 1.183333
Államforma	Köztársaság
Vezetők
Elnök	Faure Gnassingbé
Miniszterelnök	Komi Sélom Klassou
Hivatalos nyelv	francia
függetlenség	Franciaországtól
kikiáltása	1960. április 27.
Tagság	ENSZ, Afrikai Unió, IMF, Frankofónia, OIC
Népesség
Népszámlálás szerint	6 816 982 fő (2013)
Rangsorban	103
Becsült	6 993 000 fő (2014. július)
Rangsorban	103
Népsűrűség	98 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	56 785 km²
Rangsorban	122
Víz	4,2%%
Időzóna	GMT (UTC)
Egyéb adatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a „▼ kinyit” hivatkozásra.
Pénznem	CFA frank (XOF)
Nemzetközi gépkocsijel	TG
Hívószám	228
Segélyhívó telefonszám	118 117 171 172
Internet TLD	.tg
Villamos hálózat	220 volt
Elektromos csatlakozó	Europlug
Közlekedés iránya	jobb
A Wikimédia Commons tartalmaz Togói Köztársaság témájú médiaállományokat.
Burkina Faso Benin Ghána LOMÉ Dapaong Mango Kara Bassar Sokodé Soutouboua Atakpamé Notsé Kpalimé Tsévié Kpémé Aného Atlanti-óceán Benini-ö. Volta-tó Volta

Togo, hivatalosan a Togói Köztársaság nyugat-afrikai állam, amelynek fővárosa Lomé.

Földrajz

Togo domborzati térképe

Az országot nyugatról Ghána, keletről Benin, északról pedig Burkina Faso határolja.

Domborzat

Az ország délen mindössze 53 km-es partszakaszon érintkezik a Guineai-öböllel, észak felé pedig Benin és Ghána közé ékelődve 70–140 km széles és keskeny sávban 600 km-re nyúlik a kontinens belsejébe. A tengerpartot csendes lagúnatavak övezik. A déli országrészt a part mentén termékeny, 30–50 km széles alföld (Terre de barre) övezi; ez észak felé alacsony fennsíkba megy át. Délnyugat-északkelet irányban az egész országon áthúzódik a Togo-hegység, amely legmagasabb csúcsa az Agou (1020 m).

Vízesés Kpalimé közelében

Éghajlat

Togóban a trópusi éghajlat kétféle változata alakult ki. A parton az Egyenlítő vidékére jellemző két esős évszak a legmagasabb napállást követi, míg a belső országrészben az egyetlen esős évszak a nyári félévet foglalja magába. A tengert a mélyből feláramló víz hűti, ennek köszönhetően a partvidék viszonylag száraz, csapadékösszege évi 900 mm. A Togo-hegység 1400–1700 mm esőt kap, az Oti-medence 1000–1200 mm-t. Észak felé az évi középhőmérséklet (24-26 °C) enyhe évszakos ingadozása kissé fokozódik.

Élővilág, természetvédelem

A természetes növénytakaró az éghajlattal összhangban magas füvű szavanna, amelyet délen sűrű ligetek, északon már inkább csak magányosan álló akáciák élénkítenek. A száraz évszak perzselő északkeleti szelétől, a harmattántól védett hegyvidéki lejtőkön s a folyók mentén sűrű örökzöld erdők is előfordulnak.

Nemzeti parkjai

Togóban három nagyobb nemzeti park található, amelyek fontos szerepet játszanak az ország turizmusában.

• Fazao-Malfakassa Nemzeti Park szabdalt hegyvidéki területen Togo legnagyobb érintetlen erdeje;
• Keran Nemzeti Park az ország északi részén fekszik, árterületen;
• Fosse aux Lions: aránylag sűrűn lakott területen sokféle nagy testű állat, köztük elefántok.

A védett területek az ország területének 11%-át teszik ki.

Történelem

A 11.-től a 16. századig terjedő időszakban különböző törzsek érkeztek a térségbe minden irányból: az ewe nép a mai Nigériából és Beninből, a mina és a guin nép Ghánából. A portugál hajósok 1471-1473 között jelentek meg először a togói partokon. A következő századokban a terület lakossága sokat szenvedett a rabszolga-kereskedelemtől, s a korabeli térképek is „Rabszolgapart” néven tüntették fel.

A 19. század derekán kibontakozó francia-német vetélkedésből az utóbbi került ki győztesen: 1884-ben Gustav Nachtigal és Mlapa törzsfőnök szerződése német védnökség alá kényszerítette Togót. 1919-ben a németek által gyarmatosított terület a Népszövetség égisze alatt brit és francia mandátum lett. A mai állam a francia mandátumterület, Kelet-Togo utódaként 1960-ban jött létre. Első elnöke Sylvanus Olympio volt, akit az 1963. január 13-i katonai puccs során megöltek. A puccsista katonatiszti csoportot Etienne Eyadama Gnassingbe őrmester vezette. A puccs után köztársasági elnökké Nicolas Grunitzkyt nevezték ki. 1967. január 13-án vértelen puccsal Eyadema Gnassingbe megfosztotta hatalmától Grunitzkyt, és beült az elnöki székbe, amit megőrzött 2005. február 5-én bekövetkezett hirtelen haláláig. 38 évet töltött a hatalom csúcsán, ő Afrika leghosszabban hatalmon maradt diktátora.

A katonák fiát, Faure Gnassingbét ültették az elnöki székbe. Az ő elnöksége széles körű nemzetközi tiltakozást váltott ki, kivéve Franciaországot. Rövid ideig tartott. Faure Gnassingbe felállt székéből, de a két hónappal később tartott választást megnyerte. Az ellenzék szerint csaltak a szavazáson.

Államszervezet és közigazgatás

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás

Togo 1967 óta elnöki köztársaság. 2005-ben bekövetkezett haláláig Gnassingbé Eyadéma kormányzott diktatórikusan. Halálát követően egy alkotmánymódosítás árán, több vitatott hitelességű választást követően^[forrás?] fia, Faure Gnassingbé az ország vezetője.

A Nemzetgyűlés (Assemblée Nationale) 81 képviselőből áll. Az államfőt 5 évente választják újra. 2002 óta a Rassemblement du Peuple Togolais (RPT) nevű párt 72 helyet birtokol a parlamentben.

Közigazgatás

Togo öt régióra és 23 prefektúrára van felosztva. Togo régiói (zárójelben a székhellyel), alpontokban a prefektúrák:

régiók

Politikai választási hirdetés 2010-ben

• Centrale (Sokodé)
  • Blitta
  • Sotouboua
  • Tchamba
  • Tchaudjo
• Kara (Kara)
  • Assoli
  • Bassar
  • Bimah
  • Doufelgou
  • Kéran
  • Kozah
• Maritime (Lomé)
  • Golfe
  • Lacs
  • Lomé
  • Vo
  • Yoto
  • Zio
• Plateaux (Atakpamé)
  • Amou
  • Haho
  • Kloto
  • Ogou
  • Wawa
• Savanes (Dapaong)
  • Oti
  • Tône

Népesség

Képek

Általános adatok

• Lakosság : 6 191 155 fő (2010) (A lakosság hivatalos száma több, mint duplájára nőtt az előző, 1981-es népszámlálás 2,719,567 fős adatához képest.)
• A népesség növekedése: 2,7% (2000-es becslés)
• Írástudás

definíció: 15 éves kor felett tud írni és olvasni

teljes népesség: 51,7%

férfi: 67%

nő: 37% (1995-ös adat)

A kor szerinti eloszlás nagyon egyenetlen; a togóiak majdnem fele 15 éven aluli.

Kor szerinti eloszlás

0-14 éves: 46% (férfi 1 161 610; nő 1 153 877)

15-64 éves: 51% (férfi 1 254 437; nő 1 327 306)

65 éves vagy idősebb: 3% (férfi 53 101; nő 68 171) (2000-es becslés)

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás

Togo lakossága 21 etnikumból tevődik össze: we-Adja 40,1%, Temba-Kabre 23,1%, Akebou 13,2%, Gurma 9,7%, Ana-Ife 6,8%, nem afrikai 0,99%, egyéb 6%.

A lakosság 55%-a törzsi vallású, 30%-a keresztény (12% katolikus, 18% protestáns), 20%-a szunnita muszlim.

Gazdaság

Képek

Gazdasági ágazatok

Mezőgazdaság

Gazdaságának fő ágazata a mezőgazdaság (köles, cirok kukorica, kávé, kakaó, gyapot, földimogyoró termesztése). Élelmiszerekből önellátó az ország. A gyéren lakott szavannákon állattenyésztés (kecske, juh) folyik.

Ipar

Földje jelentős foszfátkészleteket hordoz és ezt termelik ki. Jelentősebb még az élelmiszer feldolgozás, cementipar, kézművesipar, textilipar, italgyártás.

Kereskedelem

• Fő exportcikkek: gyapot, foszfát, kávé, kakaó
• Fő importcikkek: gépek és eszközök, élelmiszerek, kőolajtermékek
• Exportjának fő célországai (2013-ban): Libanon 11,7%, India 10,7%, Kína 9%, Burkina Faso 8,5%, Benin 8,3%, Belgium 6,5%, Niger 6,4% , Ghána 4,9%
• Import (2013-ban): Kína 29,4%, Belgium 12,8%, az USA 11,5%, Franciaország 6,2%, Hollandia 6,1%

Közlekedés

Az áruszállítás egy módja

A togoi közlekedési hálózat – az afrikai kontinens szegény országaira jellemzően – katasztrofális állapotú. 525 km-es, 1000 mm nyomtávú vasúthálózata egyik környező országhoz sem csatlakozik. A közutak hossza 7520 km, ebből alig 2376 km rendelkezik szilárd burkolattal. Vízi közlekedés a Mono 50 km-es szakaszán zajlik. Fontos kikötőváros Kpémé és Lomé (az utóbbi egyben a vasúthálózat központja is). Az országnak 9 reptere van, ebből 2 szilárd burkolatú, a többi füves.

Kultúra

Képek

Kulturális intézmények

Kulturális világörökség

Az UNESCO kulturális világörökségnek ismerte el az alábbi helyszínt:

• Koutammakou, a batammaribák vidéke.

Turizmus

Főbb látnivalók

• Kpalimé környéki táj
• Togo-tó és a környező települések. A vudu-kultusznak szintén központja.
• Kandé területének (az északi Kara régió) falvai és tája
• Koutammakou (Batammariba) hagyományos házai (a világörökség része)
• Kéran Nemzeti Park, az egyik legnagyobb elefántszámú populációval Nyugat-Afrikában

Sport

A nemzeti futball válogatott (2006)

Sok más államhoz hasonlóan Togo területén is népszerű a labdarúgás, de nem rendelkeznek kiugró eredményekkel. A labdarúgó-válogatott csak a 2006-os vb-n vehetett részt, s ott a csoportkörben búcsúztak pont nélkül egy rúgott góllal (Mohamed Kader lőtte Dél-Korea ellen). Az Afrikai nemzetek kupáján hét alkalommal szerepeltek, legjobb eredményük 2013-ból való, amikor is a negyeddöntőbe jutottak, de kikaptak a későbbi ezüstérmes Burkina Faso ellen. A csapat egyik nagy tragédiája akkor következett be, amikor az angolai tornára (2010) utazva lázadók támadtak a csapat buszára, aminek következtében négy ember meghalt, s visszaléptek a tornától. Később visszakoztak, de a kormány nyomására végül is kihagyták a megmérettetést.

Leghíresebb labdarúgójuk Emmanuel Adebayor, aki játszott az Arsenal, a Real Madrid és a Tottenham csapatában is.

A nyári olimpiai játékokon 1972-től vesznek részt. Egyetlen érmüket (bronz) Benjamin Boukpeti nyerte szlalom - férfi kajak egyesben 2008-ban Pekingben. Téli olimpián először 2014-ben vettek részt.

Ünnepek

• január 1.: újév
• január 13.: az első elnök gyilkosságának napja
• január 24.: a gazdasági függetlenség napja
• április 27.: a függetlenség napja
• május 1.: a munka ünnepe
• június 21.: Togo mártírjainak emléknapja
• szeptember 23.: a terrorizmus elleni nap
• december 25.: karácsony

Lásd még

• Togói hírességek

Források

• Szegedi: A világ országai, Kossuth Könyvkiadó, 1990.
• CIA World Factbook 2006 (angolul)