Bárdos Artúr
Bárdos Artúr | |
Bárdos Artúr. | |
Született | 1882. április 2. Budapest, Magyarország |
Elhunyt | 1974. augusztus 10. (92 évesen) Buffalo, Amerikai Egyesült Államok |
Sírhely | Farkasréti temető |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Foglalkozása | író, műfordító, rendező, színházigazgató. |
|
|
Bárdos Artúr az IMDb-n Bárdos Artúr PORT.hu-adatlapja |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Bárdos Artúr témájú médiaállományokat.
|
Bárdos Artúr (Budapest, 1882. április 2. – Buffalo, Egyesült Államok 1974. augusztus 10.) magyar színházi rendező, rádiós és filmrendező, esztéta, egyetemi magántanár, színházi író, költő, dramaturg, publicista. A Színjáték szakfolyóirat alapítószerkesztője, az 1932-1938 között működő Művész Színház és - 1917-től kisebb-nagyobb megszakításokkal, közel három évtizeden át - a Belvárosi Színház alapítóigazgatója.
Tartalomjegyzék
Élete[szerkesztés]
A budapesti egyetemen jogot végzett. Pályafutását újságíróként kezdte (Pesti Napló, Egyetértés, Budapesti Hírlap). 1909-ben Max Reinhardt asszisztense volt. Egy évvel később Színjáték[1] című rövid életű színházi és zenei hetilapot alapított, és rendszeresen jelentek meg írásai a Nyugat-ban is. 1911-ben a Feld Irén vezette Kamarajátékok rendezője volt.
Szabadkőművesnek a budapesti Eötvös páholy vette fel 1910-ben, majd a Budapest páholy alapító tagja és szónoka lett 1912-től.
1912-ben Révész Béla íróval megalapította a csupán két hónapot megélt Új Színpadot. 1915-ben megkapja az Andrássy úti Modern Színpad[2] igazgatását, ahol Kabarét vezetett. Egy év alatt felvirágoztatja a színházat, ezért a bérlő-tulajdonos egy újabb színházat nyit, melynek - "jutalomként" - szintén ő lett a vezetője 1916-tól. A helyiség később Belvárosi Színház néven vált ismertté. A háború után az anyagi nehézségek kiküszöbölésére a tulajdonossal és másik két - majd három - igazgatóval kartellt alapítanak, azonban pozícióját lassanként elvesztette. Így - szakítva az eddig vezetett színházakkal - 1921-1926 között egy új, a Renaissance Színház alapítóigazgatója lett. De 1925-ben ismét a Belvárosi Színháznál is dolgozott, ám csak rövid ideig. Leváltják és a Nagymező utcai, saját tőkéjén alapított színház helységét is visszakövetelik mozinak.
1926-1930 között Berlinben élt, ahol megalapította a Theater in Palmenhaus nevű, magas színvonalon működő színházat, mely azonban csődbe ment. Ez után újra Budapestre költözött. 1932-ben ismét elfoglalta a Belvárosi Színház igazgatói székét. 1936-ban kirobbanó színházi sikert aratott George Bernard Shaw Szent Johanna című művének bemutatásával, Bulla Elmával a főszerepben. Még ebben az évben megvásárolja a csődbe ment Fővárosi Operettszínházat, és némi átalakítással, felújítással újra életre kel a Művész Színház és „Világirodalmi ciklusa”, azonban mellette, vele együtt az operett. 1938-tól és a háború alatt származása miatt félreállították. 1942- és 1943-ban így megírja két ezzel kapcsolatos könyvét: "Játék a függöny mögött", és "A színház műhelytitkai" címmel.
1945-ben tagja lett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártnak. 1945-1948 között újra a Belvárosi Színház első embere lett. A kezdetben magántőkével fenntartott színházát 1946-ban a főváros vette át, s bár eleinte ellenszenvet vátott ki ezzel, döntése mégis a színház megmaradását eredményezte, és műsorpolitikájával is szolgálni tudta az új idők új elvárásait. 1948-ban kinevezték a Pázmány Péter Tudományegyetem magántanárává, ahol színháztudományi előadásokat tervezett. Ám még ugyanebben az évben, miután a - színház élére a főváros által - kinevezett bizottság Ilja Ehrenburg Oroszlán a piactéren című művének előadására kötelezte, eladta a színházat, és az USA-ba utazott fiához. Az Amerika Hangja és a Szabad Európa Rádió munkatársaként hangjátékokat rendezett, és színházi tárgyú írásokat olvasott fel. 1967–ben Amerikában kiadta utolsó művét: az „Alkonyat” című verseskötetét. 1974. augusztus 10-én, 92 évesen hunyt el Buffalo-ban, USA-ban. Egy évvel később végakaratának megfelelően Budapesten, a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.
Rendezései[szerkesztés]
- Strindberg: Hattyúvér
- Crommelynck: Csodaszarvas
- Géraldy: Szeretni
- Sarment: Árnyhalász
- Zilahy L.: Tűzmadár
- Meller R.: Irja hadnagy
- Arisztophanész: Lüzisztraté
- Shaw: Szent Johanna
- William Shakespeare: A velencei kalmár, Rómeó és Júlia
- Szathmári Jenő: Én voltam
Művei[szerkesztés]
- Két ösvény (versek, 1903)
- Az új színpad; Nyugat, Bp., 1911
- Charles Kotász [Károly Kotász]; G. Bardi, Roma, 1931
- Uralkodók és komédiások (Nyugat Kiadó és Irodalmi Rt. Bp., 1936)
- Játék a függöny mögött; Fülöp Zoltán et al. díszlettervei, ill. Kolozsváry Sándor; Vajna és Bokor, Bp., 1942
- A színház műhelytitkai; Stílus, Bp., 1943
- Alkonyat. Bárdos Artúr újabb versei; Magyar Helikon, Buffalo, 1967)
Műfordításai[szerkesztés]
- M. Maeterlinck: Aglavaine és Sélysette (dráma, 1911)
- J. Sarment: Az árnyhalász (dráma, 1923)
- Delacroix naplója; ford., bev. Bárdos Artúr; Officina, Bp., 1942 (Officina könyvtár)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Színjáték (hetilap): lásd: Magyar színházművészeti lexikon; Kosztolányi bibliográfiája (237.o.)
- ↑ Modern Színpad: (1907–1925) Budapest, Andrássy úton, többször kabaréként működött, később a Nemzeti Színház kamaraszínháza. Ma a Budapest Bábszínház működik a helyén. Színészkönyvtár; Molnár Gál Péter: Modern Színpad Cabaret; MAZSIKE: Modern Színpad Cabaret
Források[szerkesztés]
- Színészkönyvtár: Bárdos Artúr
- Magyar színházművészeti lexikon
- Bécsy Tamás, Székely György, Gajdó Tamás: Magyar színháztörténet 1920-1949 - Intézménytörténet A Belvárosi Színház, A Fővárosi Operettszínház; Enciklopédia Humana Egyesület, Budapest, 2005.
- Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató könyvek ISBN 9638607106
- Kozák Péter: Bárdos Artúr [Arthur], pályakép; http://nevpont.hu/content/publikacio/Bardos_Artur_Arthur.html
További információk[szerkesztés]
- Az új színpad művésze
- Bárdos Artúr a PORT.hu-n (magyarul)
- Bárdos Artúr az Internet Movie Database oldalon (angolul)
- Élete a Katona József Színház honlapján
- Gajdó Tamás: Az új színpad művésze. Bárdos Artúr pályaképe, 1900-1938; Veszprémi Egyetem Színháztudományi Tanszék, Veszprém, 2002 (Theatron könyvek)
- Gajdó Tamás: Veszedelmes polgár. Bárdos Artúr pályaképe, 1938-1974; Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, Bp., 2016
|