Jemen
 |
Ennek a lapnak a címében vagy szövegében az arab nevek nem a magyar nyelvű Wikipédiában irányelvként elfogadott magyaros átírás szerint szerepelnek, át kellene javítani őket. |
| Jemeni Köztársaság | |||
| الجمهوريّة اليمنية (al-Dzsumhúrija al-Jamanijja) |
|||
|
|||
| Nemzeti himnusz: Jemen himnusza | |||
 |
|||
|
|
|||
| Fővárosa | Szanaa | ||
| é. sz. 15°, k. h. 48° | |||
| Államforma | köztársaság | ||
| Vezetők | |||
| Államfő | Abbed Rabbo Manszúr Hádi | ||
| Hivatalos nyelv | arab | ||
| Egyesítés | 1990. május 22. | ||
|
|
|||
| Tagság | ENSZ, IMF, OIC, Arab Liga | ||
| Népesség | |||
| Népszámlálás szerint | 26 183 676 fő (2014)[1] | ||
| Rangsorban | 48 | ||
| Becsült | 25 235 000[2] fő (2013. július) | ||
| Rangsorban | 48 | ||
| Népsűrűség | 44,7 fő/km² | ||
| GDP | |||
| Egy főre jutó | 2457 USD[3] PPP: PPP egy főre |
||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 527 970 km² | ||
| Rangsorban | 48 | ||
| Időzóna | UTC+03:00 (UTC+3) | ||
| Egyéb adatok | |||
| Pénznem | Jemeni riál (YER) |
||
| Nemzetközi gépkocsijel | YAR | ||
| Hívószám | 967 | ||
| Segélyhívó telefonszám | 199 | ||
| Internet TLD | .ye | ||
| Villamos hálózat | 230 volt | ||
| Elektromos csatlakozó |
|
||
| Közlekedés iránya | jobb | ||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jemeni Köztársaság témájú médiaállományokat.
|
|||
|
|
|||
|
|
|||
Jemen állam Délnyugat-Ázsiában, az Arab-félsziget délnyugati peremén fekszik. Az arab világ egyik legelmaradottabb, legszegényebb országa.
Tartalomjegyzék
Földrajz[szerkesztés]
Domborzat[szerkesztés]
A Vörös-tenger és az Ádeni-öböl menti keskeny, meleg sivatagi parti síkságok mögött emelkedik a központi fennsík, melynek legmagasabb csúcsa eléri a 3760 m-t és nyári csapadékban gazdag.
Jemen nyugati partjait korallzátonyokkal szegélyezett parti síkság, a Tiháma (jelentése: forró föld) kíséri.
Délen az Ádeni-öböl partját 10-20 km széles, néhol teljesen elkeskenyedő homokos síkság szegélyezi.
A központi fennsíkba mélyedő aszóvölgyek közül hosszával és mélységével kiemelkedik a nyugat-keleti irányú Vádi Hadramaut, amely könnyen elérhető talajvizével oázisok sorát élteti.
Északi és keleti részén a fennsíkok lankásan lejtenek a Rab-el-Háli homoksivataga felé.
Jemenhez tartozik még az Indiai-óceánban, Afrika szarvának folytatásában elhelyezkedő Szokotra-szigetcsoport, ami 1998 óta (a természeti örökség kategóriában) a világörökség része. Az ország legmagasabb pontja a Nabi Szubeju amely 3760 m.
-
Jemen domborzati térképe
-
A régió műholdas képe
-
Tájkép Szanaatól északnyugatra
-
A Szokotra-sziget tengerparti képe
Vízrajz[szerkesztés]
A hegyekben eredő állandó patakok sehol sem érik el a tengert, kiszáradnak a forró és száraz part menti síkságon. Jemennek nincsenek tavai, sem állandó folyói. A legfőbb vízfolyása a Maszila.
Éghajlat[szerkesztés]
A partvidék száraz és forró. A csapadékmennyiség évi 100 mm körüli. A hegyvidék nyugati része viszont az Arab-félsziget legcsapadékosabb területe, a csapadékmennyiség néhol eléri az évi 1000 mm-t. Tovább keletre és északra a csapadék mennyisége megint csökken, a Rab-el-Háli sivatagban szinte sohasem esik az eső.
Az évi középhőmérséklet a magassággal csökken. Jemen belső területein igen nagy napi és évi hőmérséklet ingadozás jellemző.
Élővilág, természetvédelem[szerkesztés]
A forró, száraz parti síkságon ritkás, sótűrő bozótos található. A hegyvidékek természetes növényzetét bozótosok, a völgyekben néhol boróka- és akáciaerdők alkotják. A nyugati lejtőkön a kandeláber alakú kutyatejfajok, a vádikban a tamariszkusz, az oázisokban a datolyapálma igen elterjedt. A keleti országrész bozótos szavannáinak értékes mézgát adó növénye a tömjénfa és a mirhafa. A Rab-el-Háli teljesen kopár, peremén a rövid tenyészidejű ritkás fűfélék csak egy-egy igen ritka zápor után jelennek meg.[4]
Nemzeti parkjai[szerkesztés]
Kiépült a természetvédelem intézményrendszere.[5]
Természeti világörökségei[szerkesztés]
A Szokotra-szigetcsoport teljes egészében természeti világörökség az UNESCO szerint.
Történelem[szerkesztés]
Jemen nem csak a mai állam, hanem az azzal nagyjából egybeeső, az Arab-félsziget többi részéhez képest csapadékos és termékeny terület neve is. Az ókorban, a Kr. e. 1. évezred kezdetén itt alakult ki a térség első civilizációja, a sémi délarabok által létrehozott szábeus kultúra. A délarabok ismereteink szerint négy nagyobb államot alkottak, melyek között folyamatos vetélkedés folyt. A legjelentősebb ezek közül Szabá, a bibliai Sába királysága, mely a civilizáció névadója volt.
A jemeni vidék elsősorban tömjéntermelése, illetve az indiai és afrikai tengeri kereskedelem kiaknázása révén páratlan gazdagságra tett szert. A különféle helyben termelt és importált luxuscikkek továbbítására építették ki a veszedelmes beduin vidékeken áthaladó Tömjénutat, mely a Vörös-tenger partvonalát követve a szárazföld belsejében húzódott Jemen és Szíria között. A Tömjénút mentén fontos civilizáló hatást fejtettek ki a nagyrészt nomadizáló arabok körében. Politikailag azonban sosem erősödött meg annyira a térség, hogy komolyabban be tudott volna avatkozni a Közel-Kelet nagy civilizációinak sorsába – igaz, izoláltságuk biztonságot is jelentett. Az egyetlen, Jemen meghódítását célzó hadjáratot észak felől a rómaiak indították Augustus uralkodása alatt Caius Aelius Gallus praefectus Aegypti, de csúfos kudarcot vallottak a nehéz és ismeretlen terepen. A délarab vidék így megmaradt a rejtelmes Arabia Felix-nek (=Boldog Arábia), melynek viszonyairól szinte semmit sem tudtak.
Eközben i. e. 115-ben a Himjariták váltak Jemen uraivá. 525-ig tartó uralmuk során a térségben elterjedt a zsidó vallás és a kereszténység – ez utóbbi központja Nadzsrán volt. A keresztény közösségeknek köszönhetően a Bizánci Birodalom fokozottabb figyelmet fordított a térségre, melyet egy nemrég felemelkedett rivális, az abesszíniai Akszúmi Királyság fenyegetett. Az akszúmiak hajdani délarab telepesek és a helyi kusita lakosság leszármazottai voltak – Etiópia kultúrája a mai napig e két alapon működik.
Az etiópok már az 5. században beavatkoztak a jemeni ügyekbe, de ekkor még kevés sikerrel. Komolyabb szerepvállalásra a 6. században került csak sor. Ekkor a jemeni Dzú Nuvász király úgy döntött, hogy függetlenségének zálogát a keresztény bizánciakkal és etiópokkal, valamint az Ománt kezükben tartó zoroasztriánus Újperzsa Birodalommal szemben a judaizmus pártolása jelenti. Amikor a nadzsráni keresztények mészárlásába kezdett, az etióp hadsereg Bizánctól kapott flottával átkelt a Vörös-tengeren, és elpusztították a jemeni királyságot.
Az etióp helytartó, Ábraha önállósodott, és fiai is örökölték magánbirodalmát. 547-ben egészen Mekka városáig jutottak északon, de innen – mint a Korán is megörökítette – kénytelenek voltak visszavonulni valamiféle járvány miatt. A tömjénkereskedelem mekkai kézbe kerülésével szemben azonban nem tudtak mit tenni. Az etióp iga ellen a jemeniek Bizáncban és Perzsiában is segítséget kértek, és ez utóbbiak 575-ben megsegítésük ürügyén meghódították a területet.
Jemen területén 575–631 között perzsa szatrapia létezett, melyet az iszlám által egyesített arabok kényszerítettek megadásra. A területen így is számottevő keresztény és zsidó kisebbség maradt, akik dzimmí-státuszba kerültek. Jemen az iszlám későbbi terjeszkedése során a kalifátus marginális területévé vált, gazdasága pedig eljelentéktelenedett. Megközelíthetetlensége kedvezett a szeparatista törekvéseknek: a 9. század utolsó évtizedében zajdita síita imámátus alakult északnyugati vidékein, a későbbiekben pedig tucatnyi apró emírségre és szultánságra hullott szét.
1513-ban Albuquerque, az indiai alkirály vezetésével a portugálok megkísérelték megszerezni Áden kiváló adottságú kikötőjét, ám kudarcot vallottak. 1517-ben az Oszmán Birodalom terjesztette ki hatalmát Jemenre, de ez csak ideig-óráig jelentett valós uralmat. A belső vidéken továbbra is az imám, Áden vidékén pedig a lahedzsi szultán volt a legbefolyásosabb hatalmi tényező. A törökök időről időre próbálták visszaszerezni domináns helyzetüket a térségben, amit beduinlázadások és sikertelen, véres harcok kísértek.
A britek 1799-ben Napoleon Bonaparte tábornok egyiptomi hadjárata kapcsán jelentek meg Jemen partjainál, Perim szigetén, majd hamarosan jó kapcsolatokat építettek ki a lahedzsi szultánnal. Végül egy Szokotra körüli konfliktust követően 1839-ben a Brit Kelet-indiai Társaság elfoglalta Ádent, amit 1852-ben szabadkikötővé nyilvánított. A Szuezi-csatorna megnyitásával az amúgy is forgalmas kikötő forgalma többszörösére nőtt, és a térség legfejlettebb, leggazdagabb pontjává vált – helyzete a 20. század közepéig nem sokat változott. Az elkövetkező évtizedekben a britek a térség többi fejedelmét is szövetségesükké tették. Az első világháborút követően a területen két protektorátust hoztak létre, Áden pedig 1935-től koronagyarmati státuszt élvezett.
Az első világháborút követően az imámátus Jemeni Mutavakkilita Királyság néven önállósult, és mind a kialakuló Szaúd-Arábia, mind a dél-jemeni brit protektorátusok felé területi követelésekkel lépett fel. Végül vereséget szenvedett, és az 1934-es táifi békében rendezték határait. A királyság 1953-ban az ENSZ-ben kezdte követelni a déli területeket, mely törekvését az arab államok is támogatták. 1958–1961 között az Egyesült Arab Államok tagja volt Líbiával és az Egyesült Arab Köztársasággal (Egyiptom és Szíria) együtt.
1962-ben Nasszer támogatásával köztársasági puccs buktatta meg Abdulláh Szallál vezetésével az imámot, aki híveivel az északi hegyekbe menekült. Kitört a hét évig tomboló észak-jemeni polgárháború, melynek hátterében Szaúd-Arábia és Egyiptom szembenállása húzódott. Bár a hatnapos háború következményei miatt az egyiptomiak 1967-ben végül feladták itteni ambícióikat, a monarchista tábor széthúzása miatt a szaúdiak is kihátráltak az imámita párt mögül. Végül Szallál hívei 1970-re konszolidálni tudták az 1962-ben kikiáltott Jemeni Arab Köztársaság helyzetét.
Dél-Jemenben eközben egyre fokozódott az elégedetlenség. A briteket és az őket kiszolgáló fejedelmeket mind kevésbé fogadták el a helyiek, és ez különféle merényletekben, sztrájkokban fejeződött ki. A dekolonizációért küzdő ENSZ is kiállt a helyi függetlenségiek mellett. A két nacionalista erő, az észak-jemeni/egyiptomi hátterű FLOSY és a baloldali Nemzeti Felszabadítási Liga egymással sem tudott kiegyezni, így komoly harcokban a Liga leszámolt ellenfelével. A britek 1967-ben az NFL-t ismerték el legitim tárgyalófélnek, és novemberben kivonultak az országból. A genfi tárgyalások során kikiáltották a Dél-jemeni Népköztársaságot.
Mind a Jemeni Arab Köztársaság, mind a Dél-jemeni Népköztársaság eltökélt híve volt az egyesítés tervének, azonban viszonyuk igencsak kiegyensúlyozatlannak bizonyult, belső stabilitásukhoz hasonlóan. Északon puccs puccsot követett, délen viszont a kommunisták vették át a hatalmat, és 1970-ben megalakult Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság. Északon végül 1979-ben Ali Abdulláh Szaleh szerezte meg az elnöki hatalmat, pontot téve az addigi bizonytalanságra. Délen a párton belüli ellentáborok közt 1986-ban került sor véres leszámolásra.
Az 1960-as évek óta hol folyó, hol elakadó tárgyalások mostanra hozták meg gyümölcsüket. 1990. május 22-én mondták ki végül a két állam egyesülését. A pozícióját féltő hajdani dél-jemeni pártelit 1994-ben rövid életű elszakadási kísérletet kezdeményezett a hajdani Dél-Jemen területén Jemeni Demokratikus Köztársaság néven. A jemeni polgárháborúban rövid úton Szaleh aratott győzelmet, de a térség helyzete évekre bizonytalanná és veszélyessé vált.
Szaleh elnök a kilencvenes években normalizálta viszonyát a környező országokkal és a világgal. Hajdani szovjet rokonszenveit levetkőzve kapcsolatba lépett a Nemzetközi Valutaalappal és a Világbankkal, és gazdasági átalakításba kezdett, melyet infrastrukturális, oktatási és egészségügyi reformok kísértek. 2001 óta Jemen támogatja az Egyesült Államokat a terrorizmus elleni harcban. A kormányerők 2007 januárja óta háborút folytatnak a síita lázadók ellen az északi tartományokban.
Lásd még:Húszi felkelés
A 2011-es egyiptomi forradalom idején véres összecsapások voltak a kormánypárti és az ellenzéki tüntetők között, a rendőrségi beavatkozásokban több ember is megsérült, illetve meghalt. Március végén több katonai vezető is támogatásáról biztosította a tüntetőket, fokozva az ország megosztottságát és a tartós konfliktus esélyét. Szaleh elnök ajánlatot tett, hogy távozik az év végén, de ezt nem fogadták el a tüntetők. 2012 januárjában hosszas taktikázás után Szaleh elnök lemondott pozíciójáról és Ománba, majd onnan az Amerikai Egyesült Államokba utazott gyógykezelés céljából.
Lásd még: 2014. szeptember 21-i forradalom (Húszi hatalomátvétel Jemenben)
2015. január 22-én lemondott a jemeni kormány és az államfő, Abed Rabbo Manszúr Hádi is posztjáról.[6] Az erőszak továbbra sem csitult el, sőt 2015. márciusában eszkallálódott, ezzel kezdetét vette a második jemeni polgárháború, amelybe a szomszédos Szaúd-Arábia is beavatkozott.
Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés]
Alkotmány, államforma[szerkesztés]
Államforma: elnöki köztársaság.
Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés]
Politikai pártok[szerkesztés]
Közigazgatási felosztás[szerkesztés]
Jemen területe 21 kormányzóságra (muháfaza), azon belül 333 kerületre (mudírijja) oszlik.
 |
Védelmi politika[szerkesztés]
Határviták[szerkesztés]
Jemennek határvitája van Ománnal és Szaúd-Arábiával.[forrás?] Mivel kevés olajkincse van a többi arab országhoz képest, ezért nagy szüksége lenne szomszédai bizonyos területére. 1995-ben kisebb háborút vívott Eritreával a vörös-tengeri Hanís-szigetek birtoklásáért, végül 1998-ban a hágai Állandó Arbitrációs Bíróság döntése értelmében megtarthatta a szigetcsoportot.
Népesség[szerkesztés]
|
Képek
 .jpg)  .jpg) .jpg)  .jpg)  .jpg) |
Általános adatok[szerkesztés]
- Városi lakosság aránya: 34%. (2015)
- Születéskor várható élettartam: a férfiaknál 63 év, a nőknél 67 év. (2015)
- Népességnövekedés: 2,47%. (2015)
- Írástudatlanság: 30%.[7]
Legnépesebb települések[szerkesztés]
Fontosabb városok: Szanaa, Áden, Taizz, Hudajda (Hodeida).
Etnikai megoszlás[szerkesztés]
A lakosság 96%-a jemeni arab, 3% indiai és pakisztáni, 1% szomáliai. Az arab lakosság a partvidéken az afrikaiakkal, délen az indiaiakkal keveredett.[8]
Etnikai, nyelvi megoszlás[szerkesztés]
Az országban a hivatalos nyelv az arab, és ez a legfontosabb beszélt nyelv is.
Vallási megoszlás[szerkesztés]
A lakosság 99%-a muszlim (kb. 65%-a szunnita, 35%-a síita),[7] 1%-a pedig egyéb vallású (hindu, zsidó, keresztény).
Szociális rendszer[szerkesztés]
Gazdaság[szerkesztés]
Gazdasága: agrárország.
Általános adatok[szerkesztés]
Az arab világ egyik legszegényebb állama. A férfiak jelentős része a gazdag arab országokban vállal munkát.[9]
- Hazai össztermék (GDP): 2 400 USD/fő (2007-ben).
- A GDP összetétele 2014-ben, szektoronként: mezőgazdaság: 9,2%, ipar: 26,8%, szolgáltatások: 64%.[7]
Gazdasági ágazatok[szerkesztés]
Mezőgazdaság[szerkesztés]
A lakosság túlnyomó része a mezőgazdaságból él. Fő terményei a mokkakávé, gyapot, datolya, de a 2000-es évek elején már a termőterület mintegy kétharmadán a katcserjét termesztik, melynek kábító hatású levelét rágják.[10] A gyér legelőkön juhot és kecskét tenyésztenek. A tengerparton a halászat és a sókertek adják a megélhetést.
Ipar[szerkesztés]
Ipara fejletlen, legnagyobbrészt a kézműipar jellemzi. Az ország fő bevételi forrását a viszonylag minimális kőolaj világpiaci eladása jelenti.
Iparágak: kőolajkitermelés és kőolaj-finomítás. Legnagyobb ipari létesítménye Áden kőolaj-finomítója, mely csak részben dolgozza fel a hazai kőolajat. Néhány textilipari és bőráru üzem; élelmiszer feldolgozás; alumínium termékek és cement gyártása; kereskedelmi hajók javítása, csekély földgázkitermelés.[7]
Kereskedelem[szerkesztés]
- Exporttermékek: nyersolaj, kávé, szárított és sózott hal.
- Importtermékek: élelmiszer, élőállat, műszaki felszerelések és alkatrészek.
Főbb kereskedelmi partnerek 2014-ben:[7]
- Export : Kína 28,3%, Dél-Korea 23%, Thaiföld 11,2%, Japán 8,1%, Egyesült Arab Emírségek 5,3%
- Import : Kína 15,9%, Egyesült Arab Emírségek 14%, India 9,6%, Szaúd-Arábia 6,6%, Kuwait 5%, Törökország 4,6%
Az országra jellemző egyéb ágazatok[szerkesztés]
Közlekedés[szerkesztés]
.jpg)
- Közutak hossza: 69 263 km, melynek alig több mint 1/10-e szilárd burkolatú.
- Repülőterek száma: 16. Nemzetközi repülőterek: Szanaa, Taizz, Hodeida, Áden, Mukalla, Marib.[8]
- Kikötők száma: 7. Áden kikötője jelentős kereskedelmet és tranzitforgalmat bonyolít.
Nincs az országban vasúti hálózat.
Kultúra[szerkesztés]
Az északi hegyvidéken élő jemeniek többsége síita, míg a Vörös-tenger mellékén és a délen lakók szunniták. Az Észak- és Dél-Jemen közti hosszú konfliktust részben ez a vallási különbség okozta, de szerepet játszott benne a világos bőrű hegyvidékiek és a sötétebb bőrű - jórészt afrikai eredetű - part menti lakosság közti etnikai eltérés is. Elemzők szerint még egy jó idő eltelik addig, míg a két Jemen kulturális értelemben is egy országgá forr össze.[11]
Az ősi Szanaa még napjainkban is az Ezeregyéjszaka hangulatát idézi. Bár sok új létesítmény épült, az óváros falain bell ma is ott vannak a bazárok, a vályogtéglából emelt paloták és a fehér kupolás mecsetek.
|
Kultúra képekben
.jpg)    .jpg)             |
Kulturális világörökség[szerkesztés]
Az UNESCO világörökség-listáján szerepel:
- Sibám városfallal körülvett óvárosa;
- Szanaa óvárosa (Szanaa a főváros);
- Zabíd történelmi városrésze.
- Szokotra-sziget egyedülálló növény- és állatvilággal rendelkező szigete.
Vallás[szerkesztés]
Az iszlám jelentése: az Isten iránti odaadás. Hívei egyetlen Istent ismernek el (akit ők Allah-nak neveznek), aki mindennek a teremtője, mindenható, láthatatlan és örökkévaló. Hitvallásuk, amely az iszlámhoz való tartozás feltétele, így szól: "Nincs más Isten Allahon kívül, és Mohamed az Ő küldötte."
A legfontosabb vallási kötelességeket az iszlám öt tartópillérének nevezik. Ezek a következők:
- Hit Istenben és az Ő prófétáiban
- Rituális ima naponta ötször, Mekka felé fordulva. Ezt mindig mosakodásnak kell megelőznie.
- Böjt a Ramadán havában.
- Szegényadó (adomány) vallási és jótékonysági célokra.
- Mekkai zarándoklat, legalább egyszer a hívő életében.
Ezeken kívül még számos előírás szabályozza a hívők életét.
Turizmus[szerkesztés]
Javasolt oltások Jemenbe utazóknak:
- Járványos gyermekbénulás
- Hastífusz
- Hepatitis A (Magas a fertőzésveszély.)
- Hepatitis B (Közepes a fertőzésveszély.)
- Veszettség
Javasolt bizonyos területeken a Malária (csak az északkeleti országrész maláriamentes) elleni tabletta.
Kötelező oltás, ha fertőzött országból érkezik/országon át utazik valaki:
Sport[szerkesztés]
Labdarúgás[szerkesztés]
A Jemeni labdarúgó-válogatott eddig nem ért el kiemelkedő eredményeket.
Olimpia[szerkesztés]
Az országnak eddig egyetlen érme sincs a játékokról.
Ünnepnapok[szerkesztés]
| Május 22. | A nemzeti egység napja 1990 |
| Szeptember 26. | Az 1962-es forradalom napja |
| Október 14. | Az 1967-es forradalom napja |
| November 30. | Az utolsó brit katona távozásának a napja |
Változó időpontúak a muszlim naptár alapján:
| ‘Īd al-’Aḍḥà | Iszlám ünnep | |
| ‘Īd al-Fiṭr | A ramadán végének ünnepe | |
| el-Maulid | A Próféta születésnapja | |
| ‘Īd Ra’s as-Sanät el-Hījrīyä | Iszlám újév |
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- jemen.lap.hu – linkgyűjtemény
- Képgaléria
- Ongo
Forrás[szerkesztés]
- Midi Világatlasz, Nyír-Karta és Topográf Kiadó, 2003, ISBN 963-9516-63-5
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ http://data.worldbank.org/indicator/SP.POP.TOTL
- ↑ Department of Economic and Social Affairs Population Division (2009.). „World Population Prospects, Table A.1” (angol nyelven) (PDF), Kiadó: United Nations. (Hozzáférés ideje: 2011. március 31.)
- ↑ Yemen (angol nyelven). International Monetary Fund. (Hozzáférés: 2011. március 31.)
- ↑ Magyar Nagylexikon: Országok lexikona, 2007
- ↑ http://www.parks.it/world/YE/Eindex.html
- ↑ Lemondott a jemeni vezetés. Index. (Hozzáférés: 2015. január 23.)
- ^ a b c d e https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/ym.html
- ^ a b Magyar Nagylexikon: Országok lexikona, 2007.
- ↑ Dr. Bernek Ágnes - Dr. Sárfalvi Béla: Általános társadalomföldrajz, 1997.
- ↑ Mari László: Jemen és a khat. A Földgömb, 2011. május-június. 44.
- ↑ Reader's Digest: Világjárók lexikona, 1998.
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
