Kokain

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Cocaine-2D-skeletal.svg
Cocaine-3D-balls.png
Kokain
IUPAC-név
metil (1R,2R,3S,5S)-3- (benzoiloxi)-8-metil-8-azabiciklo[3.2.1] oktán-2-karboxilát
Kémiai azonosítók
CAS-szám 50-36-2
PubChem 5760
DrugBank APRD00080
ATC kód N01BC01, R02AD03, S01HA01, S02DA02
Gyógyszer szabadnév cocaine
Gyógyszerkönyvi név Cocaini hydrochloridum
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C17H21NO4
Moláris tömeg 303,353 g/mol
Oldhatóság (vízben) 1800
Farmakokinetikai adatok
Biohasznosíthatóság orális: 33%
Nazális: 19% (11%–26%)[1]
Metabolizmus máj CYP3A4
Biológiai
felezési idő
1 óra
Kiválasztás vese (benzoilekgonin és ekgonin metil-észter)
Terápiás előírások
Jogi státusz Schedule II (US)
Schedule 9 (AU)
Class A (UK)
Schedule I (CA)
Terhességi kategória C (HU)
Függőségi potenciál magas
Alkalmazás helyi, orális, szippantás, intravénás


A kokain helyi érzéstelenítő gyógyszer és pszichoaktív szer. Ezt az alkaloidot ma már csak a fül-orr-gégészek használják a központi idegrendszert erősen izgató hatása miatt.

Az anyagot a dél-amerikai kokacserje (Erythroxylon coca) leveleiből vonják ki. A legtöbb országban kábítószerlistán szerepel, használata az ellenőrizhetetlen mellékhatások miatt tiltott.

Kémiai megnevezése: benzoil-ekgonin metilészter.

A kokain erős tudatmódosító hatású szer, használatának több – a használók által is nemkívánatosnak tartott – mellékhatása van. A legnevezetesebb a „rovarhatás” (téveszmés parazitózis) : a kokainisták a szer hatása alatt úgy érzik, „mintha bogarak mászkálnának a bőrük alatt” (ezeket a szakirodalom „kokainbogaraknak” nevezi, bár természetesen nem valódi, létező rovarokról, hanem érzékcsalódásról van szó.)

A kokacserje becsült termesztési területe és a feltételezett tiszta kokaszármazékok mennyisége, 20002004.i
2000 2001 2002 2003 2004
Megművelt terület: (km²) 1875 2218 2007.5 1663 1662
Kokaszármazékok becsült mennyisége: (tonna) 770 925 830 680 645

Története[szerkesztés]

A kokain történelme évezredekig nyúlik vissza. Dél-Amerikából származik, az ott élő indiánok alkalmazták először, felfedezve, hogy fokozza általánosságban a teljesítőképességet. Vallási és törzsi szertartások alkalmával fogyasztották a kokacserje leveleit.

Kr. e. 3000 körül a kokacserje levelének rágása egész Dél-Amerikában elterjedt volt éhséget csökkentő, energetizáló hatása miatt, s az istenek ajándékának tekintették.

1400 körül Peruban az inkák kokaültetvényeket működtetnek. 1505-ben az európaiak megismerik a növényt Amerigo Vespucci által. E század első felében az inka kokaültetvényeket spanyol földesurak vették birtokba. A spanyol törvények lehetővé tették, hogy a birtokosok kokalevéllel fizessék az adót. Ennek következtében Peruban jelentősen növekszik a kokatermesztés, ennek hatására a levelek ára csökken, egyre többen engedhetik meg maguknak használatát. 1575-ben A spanyolok ezüstbányáiban dolgozókat bőségesen ellátták kokával, mivel úgy találták, hogy úgy sokkal hatékonyabban dolgoznak. A Peruban élő európaiak 8%-a volt érintett a kokaüzletben. 1662-ben Abraham Cowley megírja A koka története (The Legend of Coca) című versét. Ez az első független említése a kokának az angol irodalomban.

1835-ben a kokát először ábrázolják pontosan rajz formájában az angol médiában (nyomtatott formában, a The Botanical Magazine c. lapban). 1850-ben vízben áztatott kokából nyert koka-oldatot torokműtéteknél érzéstelenítőként használták. Kilenc évvel később először nyernek ki kokaint (por forma) a kokalevélből. 1870-ben piaci forgalomba hozzák a Vin Mariani nevű kokain tartalmú bort Franciaországban és Amerikában. Davis Parke létrehozza a koka folyékony változatát (ez nem a Coca-Cola). 1876 és 1885 között angol versenyzők kokalevél rágással növelik teljesítményüket.

1884-ben Sigmund Freud cikket publikált, melyben javasolja a kokain használatát különféle betegségek, állapotok kezelésére, például morfin-függőség (egy barátja könnyen leszokott a morfinról kokainnal). Két év múlva John Pemberton jóvoltából létrejön a Coca-Cola, mely akkoriban valódi kokaint is tartalmazott a koffein mellett. 1880-as évek végén Davis Parke finomított kokain-gyártásba kezd.

1903-ban a Coca-Cola Company kivonja a kokaint üdítőjéből. 1910-ben az első kokain-okozta orrsövény-sérülés írott dokumentációja az orvosi irodalomban. 1912-ben 5 000 kokainnal kapcsolatba hozott haláleset az Egyesült Államokban egy év alatt. 1914-ben a kokain tiltott szerré válik az Egyesült Államokban. 1930-ban Japán a vezető kokain-gyártó (23,3%), őt követi az USA (21,3%), Németország (15%), Anglia (9,9%), Franciaország (8,3%).

1976-ban valószínűleg Kaliforniában először szintetizálják a kokain szabad-bázisú formáját, utcai nevén crack, ami az 1980-as évek közepére népszerűvé válik.

Hatásai[szerkesztés]

A kokain közvetlen hatását az agyban fejti ki. Főképpen a dopamin és a szerotonin nevű ingerületátvivő anyagokra hat. Mindkettő az idegsejtek kommunikációjáért felel. Előbbit alapesetben egy specializált protein, az úgynevezett dopamin-transzporter szállítja vissza a helyére, miután az elvégezte feladatát. A kokain pont ezt a visszavételt gátolja meg, így a dopamin egyre csak szaporodik a szinapszisban, ettől alakul ki az eufória. A szerotoninra gyakorolt hatása, és annak szerepe még nem teljesen tisztázott.

Hatását orrba szippantva 20-30 percen belül kifejti. Intravénásan a hatás azonnal jelentkezik. A beszedés után rendszerint farkasétvágy jelentkezik, ami több napon keresztül ismétlődően tarthat.

Vannak, akik szerint a pszichikai és szociális feladatok egyszerűbbek lesznek, mások szerint nehezebbé, elvégezhetetlenné válnak.

  • Élettani hatásai nagy mennyiség (>100 mg) esetén:
    • minden hatás a kis- és közepes mennyiségekből; valamint
    • sokkal intenzívebb élmény (dózisfüggő)
    • esetlegesen bizarr, kiszámíthatatlan viselkedés
    • paranoia
    • izomgörcsök
    • szédülés

Ritka esetben ez a mennyiség azonnali halált okoz!

  • Kardiovaszkuláris hatásai:
  • Légzőszervi hatásai:
  • Neurológiai hatásai:
  • Hosszútávú mentális hatásai:
    • irritáltság
    • idegesség
    • fáradékonyság
    • fáradtság
    • paranoia
    • hallucinációk (vizuális és auditoriális egyaránt, bár utóbbi gyakrabban jelentkezik)
    • „kokainbogarak” érzése
  • Együttes hatások:
    • Alkohollal együtt fogyasztva kokaetilén keletkezik mely mérgezőleg hat a szívre.[3]
    • A benzodiazepinek kedvezően hatnak a kokain okozta szívritmuszavarokra.

Formái, használati módjai[szerkesztés]

Két formája létezik, a kokain-hidroklorid (=kokain), valamint a szabad-bázisú kokain (=crack).

Kokain

Por formában van jelen, a tiszta, finomított kokain hófehér, bár az utcán általában van valamilyen mellékszíne. Leginkább orrba szippantják, valamint a maradékot többnyire a fogínybe dörzsölik. Használható még cigarettában avagy pipában elszívva, bár mivel hatására igen instabillá válik, a veszteség elérheti a 80%-ot, azaz igen gazdaságtalan módja a drága szer felhasználásának. Vízben oldva injekcióban is beadható, bőr alá, izomba vagy vénába. Utóbbi esetben igen intenzív élményt okoz, bár túladagolási veszélye intravénás használat esetén nagyobb, mint a heroinnak. Savas folyadékkal keverve lenyelve is hatásos. Gyorsan kialakul az erős pszichikai függés.

Crack

Az 1976-ban szintetizált szer (ami gyakorlatilag a kokain szabad bázisú formája) – speciális pipában elszívva –, sokkal nagyobb élményt okoz, mint a kokain maga (kivétel talán az intravénás adagolás). Kis kavicsok formájában árusítják, nevét a jellegzetes ropogásról, pattogásról kapta, égetés közben. Extrém módon károsítja a tüdőt és a felsőbb légzőszerveket. Igen gyors leépülést eredményez. Az általa kiváltott élmény nagyjából 30-45 perc alatt elmúlik, s a használó már az első alkalom után erős vágyat érez az ismétlésre. Pszichikai függése a heroinéval vetekszik.

Források és jegyzetek[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kokain témájú médiaállományokat.
Wiktionary-logo-hu.svg
Nézd meg a kokain címszót a Wikiszótárban!