Újpogányság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az újpogány vagy neopogány vallások a kereszténység előtti vallásokat próbálják újjáéleszteni. Ezek közül az egyik legnépszerűbb a wicca, mely a 20. század közepe táján jött létre, de gyökerei jóval korábbi évszázadokba nyúlnak vissza.

Az újpogány hitközösségek az ősi pogány hagyományokat hozzák át a modern korba. Az „újpogány” elnevezés a különféle változatos, de sok közös elemet tartalmazó hitrendszerek egy gyűjtőfogalma, mely magába foglalja a kereszténység előtti északnyugat-európai vallásoktól (mint a druidizmus, nord- és viking hitek) kezdve az Ízisz, Mithrász és az ókori Róma államvallásán keresztül a különböző wicca csoportokat, de az ásatrút, a sámánizmust és az indián vallásokat, valamint más hasonló elképzeléseket is. Fontos megjegyezni, hogy némely újpogány nem tartja össze nem illőnek az újpogányság gyakorlatát egy másik hithez való hívői ragaszkodással. Például Haitin általános gyakorlat a katolikus mise utáni vudu szertartás (azt mondják, Haitiben sok katolikus él, de mindenki vudu).

A újpogányok hitei és gyakorlatai szélsőségesen változatosak, szinte annyi hitrendszer van amennyi újpogány, az egyenlőségre való törekvés mellett sok követőjük hisz a természet tiszteletében, aktívak az ökológiában, ősi mitológiákat támasztanak fel, mágiát tanulnak és gyakran hisznek az újraszületésben.

A régi pogányságot újraélesztő újpogányok általában ősi mitológiák mondáiból táplálkoznak. Például Margaret Murray az 1920-as években a wiccát „Régi Vallás”-nak nevezte, és azóta követői gyakran így hívják hitüket. Az 1990-es évekig főleg a földalatti európai pogányságból és más istennőkultuszokból vonzott követőket, de mostanában inkább a helyi népi gyógyítók, kis csoportok és a sokszínű, változatos istennő-hagyományokból építkeznek. Az antik civilizációk mitológiáit általában nem tekintik szó szerinti történeteknek olyan értelemben, mint ahogy a keresztények a értelmezik Bibliát, sőt még szentírásnak sem tekintik azokat, mert a legtöbb újpogány annak még a gondolatát is elutasítja.

Az újpogányság mitológiai forrásai számottevőek: a kelta, nord, görög, római, sumér, egyiptomi és más mitológiákat is beleértve. Valószínűleg nem található olyan ismert mitológia vagy vallásos gyakorlat sem, amit egyik-másik csoport nem használt volna forrásként. Némely csoportok csak egy hagyományt ápolnak, míg mások néhányra, vagy sokra támaszkodnak. Minden mitológiának bizonyára van valamilyen szempontból értelmezhetető igazságtartalma, amit egyesek hisznek és az újpogányok kölcsönöznek, vagy átvesznek ezekből mindent ami számukra hasznosnak mutatkozik. Például Doreen Valiente Az Istennő megbízása című könyvében szabadon használt Charles Leland 1901-ben írt Aradia, avagy a boszorkányok evangéliuma című munkájából és Aleister Crowley írásaiból. Azokból ismeretes az újpogány választékosságot jól megvilágító szövegrész, melyet az istennő felidézésére használnak: „Hallgass a Nagy Anya szavára, őt a régiek Artemisz, Astarté, Dióne, Melusíne, Afrodité, Diana, Brigid és sok más néven ismertek…”.

Egyes újpogányok keresztény, zsidó és buddhista elemeket is felhasználnak, és mivel hitük rugalmassága minden hitet be tud foglalni, gyakran előfordul, hogy e pogányság más megalapozott hitgyakorlatokkal él együtt.

Bár a neopogány vallások közül néhánynak van bejegyzett egyháza (Magyarországon ilyen például a Kelta-Wicca Hagyományőrzők Egyháza), mégsincs egy hivatalos szerv sem, ami mindannyiukat összefogná. Ezt a szerepet igyekszik betölteni a Pagan Federation International (PFI).

Istenképzet[szerkesztés]

Némelyek hisznek egy legfelsőbb lényben. Sokan hisznek egy kettősségben, Istenben és Istennőben. Mások úgy hiszik, hogy a lélek-lények a világmindenségben és az egész természetben megszámlálhatatlanok, azaz Isten minden és mindenben, vagyis az egy Isten: Minden. A természet egészét és az egész világmindenséget az Isten és Istennő (vagy istenek és istennők) megtestesülésének tartják, így szerintük minden egyenlő spirituális értékű, emiatt bármi tiszteletet és megbecsülést érdemelhet.

A világmindeség és az élet eredete[szerkesztés]

Az újpogányok hite és a tudományos megfigyelések között a fizikai világ és az ember eredetének területén általában nincs ellentmondás. Sokan hisznek egy legfelsőbb értelemben, ami létrehozta az Úristen-Istennő kettősségét, akik azután megteremtették az istenek és istennők lélekvilágát a világmindenséggel és a természettel együtt.

A halál után[szerkesztés]

Sokan hisznek a másvilágban eltöltött kis nyugalom és felerősödés utáni (valamilyen formában való) testi újraszületésben. Általában nincs olyan fogalmuk, ami a poklot a bűnhődés helyének gondolná, de néhányan hiszik, hogy az életben elkövetett méltánytalanságok, bűnök, a halál után a lelket a szenvedés állapotának csapdájában tarthatják. A wicca egy része hiszi, hogy szellemük a családjukat őrző halott őseikkel kapcsolatban áll. Vannak, akik hiszik, hogy az életerő valamilyen ismeretlen formában néha megmarad a halál után is (innen származnak az élőhalottakról szóló történetek is). Vannak akik hisznek különböző lelki pihenőhelyek létezésében. Végül sokan gondolják úgy, hogy nem tudjuk, vagy nem tudhatjuk, mi történik a halál után.

Miért van gonosz?[szerkesztés]

Szerintük a „gonosz” nem más, mint egy kibillent egyensúly. Legtöbben úgy hiszik, hogy gonosz nem létezik, hanem az emberek néha hibákat követnek el. A bűn annak a következménye, hogy néha elfelejtjük, hogy mi az általános lélekkel egyek vagyunk. Az erkölcsi döntéseket az a hitük befolyásolja, hogy halál után a döntések alapján kapnak jutalmat vagy büntetést. Nem hiszik hogy Sátán, vagy démonjaik okozzák a szenvedést. Némelyek hisznek egy, a karmához hasonló elvben, azaz, hogy a gonosz élet természetesen szenvedést eredményez vagy ebben vagy a következő életekben. Sokan a szenvedést egyfajta, az egyén földi, vagy kozmikus létében lévő lelki kiegyensúlyozatlanságnak tekintik.

Mai kor kérdései[szerkesztés]

Az abortuszt nem ítélik el, és nincs erről hivatalos álláspontjuk sem. Az ezzel kapcsolatos hiteik nagyon széles skálán változnak. A válás, homoszexualitás és nemek egyenlősége tekintetében nagy tiszteletben tartják az emberi egyenlőséget, a nézetek egyenlőségét. Sokan hisznek a közösségi aktivitásban, különösen a környezetvédelem területén, minthogy hitük központját az emberi egyenlőség és a természet kölcsönös függősége és a Földanya (nem anyaföld!) imádása képezi.

Lásd még[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]