Trikolor

Trikolor Van egy nép, mi vígan teng jó vezérük révén Egy párhuzamos valóságban, Európa szélén Úgy nyílnak a stadionok, mint vadvirág a réten, Tanár, mentős, ápolónő együtt halnak éhen Szélmalmokkal harcolunk, “Vesszen az EU-s kvóta!”, Bár a pénzük nélkül egy lámpavas sem épült húsz év óta Nyálfröcsögve uszítunk, mert kell az ellenségkép Szétosztjuk a strómanoknak míg retteg a jónép “Térdre csuhás!”, “Ruszkik haza!”, de mindennek van ára: Pálforduló szélkakasként szólít már imára A medve az uj messiásunk, nukleáris láncuk Fényezzük, míg a szomszédunkban járják haláltáncuk Szép új Kádár-rendszerünk adósságban úszik, De nemzetiszín cukormázban a szar is jobban csúszik “Ki nincs velünk, az ellenünk van!” “Nem leszünk mi gyarmat!” - Harsogják az import birkák, az ország meg hallgat. Kovács Ákos közpénzen téríti a sok hívőt, Attól tartok egy ríme sem üti meg a NÍVŐT Nem szponzorál Soros György, ez a magánvéleményem, Úgyis jön egy bértroll kommentelő, s kiszívja a vérem Tizenakárhány év után eljött ez a nap is: magyarul írtam dalt. Nem gondoltam volna, hogy ez meg fog történni - aki ismer tudja: szeretem a jó magyar szövegeket, egyszerűen sosem játszottam olyan zenét aminek jól állt volna. Mostanra viszont már olyan szinten baszta ki a biztosítékot nálam ami ebben az országban megy az elmúlt 8 (vagy inkább 20, sőt, 100) éve, hogy ezt muszáj volt kiadnom magamból. Egy valamire való folk énekesnek egyébként is ki kell állni a rendszer ellen, de amikor Bob Dylan “The times they are a’changing”-jét játszom, azt úgysem érti szinte senki miért teszem. Maradt a szájbarágós módszer. Mint egy fék nélküli tehervonat, úgy zakatolunk gyakorlatilag hátrafelé a történelem sínpárján. A lejtő egyre meredekebb, és nincs megállás. Sőt, közben még büszkeségtől dagadó mellel nyumjuk a dudát is. Nem megyek bele: mindenki, aki nem csak az aktuális kormánypropaganda szemellenzőjével nézi a világot, és akár még beszél is “külhoniul” pontosan tudja miről beszélek. Ám a sok mutyi, sikkasztás, lopás, csalás, hazugság, uszítás és propaganda, az Orbánok, Matolcsyk, Gyurcsányok, Mészárosok és Habonyik, ezek mind csak szimptómák, tünetei a problémának. Az igazi baj a fejekben van. Az a teljes igénytelenség, az a beszűkült gőg, a másik oldalon pedig a közöny. Amíg adnak a szájukba rigmusokat, amiket lehet skandálni, amíg van kolomp, amit lehet csukott szemmel követni mindenki boldog és elégedett. Aki egy kicsit is beleköt az egyszerű világukba, az meg hazaáruló, és ennél fogva alsóbbrendű, megvetendő, kirekesztendő. Nem kell észérv, nincs vita, csak melldöngetés és zászlólengetés. Könyörgöm, egy olyan országban élünk, ahol a rezsiháborúnak nemhogy létjogosultsága, de még sikere is van, mert pontosan erre van kereslet. Ez a mélysötétség a táptalaja annak a tragédiának, ami ebben az országban folyik. Ezzel a hozzáállással szaladtunk bele a történelem összes pofonjába, Mohácstól Trianonig. “Balsors, akit régen tép”...lófaszt. Saját magunkat tépjük, mert ha tetszik, ha nem, itt bizony sötétség van, és ugyebár “Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel”. Amíg mindenért 100%-ban más a hibás, addig meg nyilván nem kell semmin változtatnunk, ugye? Szerintem nem az a hazaárulás, ha saját hibánkból tanulva fejlődni szeretnénk. Az a hazaárulás, ha a fejünket a seggünkbe dugva ráfogjuk másra, és csináljuk tovább ugyanúgy. A magyar ember márpedig olyan, mint az aranyhal: mire megkerüli az akváriumot, elfelejti ,hogy már járt ott egyszer. Az elmúlt pár választás eredményeit nézve legalábbis nem sok embernek van “déjá-vue”-je. Rosszabbul aludnék, ha nem tennék meg mindent, ami tőlem telik - még ha ez csak egy egyszerű dal is -, hogy végre előre felé haladjon az a piros-fehér-zöld vonat, mert ez igenis egy nagyon fasza hely lehetne. Ja, egyébként Soros Györgytől kaptam egy vagon pénzt stúdiófelvételre meg videoklippre, de Skolák Peti barátommal inkább felvettük otthon, a pénzt meg elosztottuk, és elköltöttük fűre az utolsó fillérig, mint ahogy azt minden nemzetellenes ballibsi tenné. Nyilván. És mégvalami: a dal a “Shady Grove” című amerikai népdal dallamára íródott. Igen, van olyan. Ha tovább tudsz lépni a kétbites óbégatáson, hogy “Amerikának nincsis kútúrája, csak a hambúger mega kokakóla!”, akkor keress rá Youtubeon és művelődj. Szép dal, Doc Watson is játszotta. A világ sokkal nagyobb, színesebb, és gazdagabb, ha nem csak a Kárpát-medencére korlátozod be magad.