A magyar származású
Yona Friedman a huszadik század második felében kibontakozó városépítészeti gondolkodás egyik kiemelkedő és rendkívül sokoldalú alakja. Rajzolt hatalmas vázszerkezeten a magasba emelkedő, metropoliszok, folyók vagy mocsarak felett lebegő városokat, négy kontinenst összekötő hidakat, többszintes városi kerteket, vízvezeték elemekből lakónegyedet. Képregényekben adott útmutatást a túléléshez a nehéz helyzetben levőknek, azt hirdette, hogy az építészek helyett mindenki maga tervezze és építse meg az otthonát. 1961-ben gyorsvasúthálózattal egyetlen egységgé kovácsolt Európát javasolt, a nyolcvanas években nemzeti színházat tervezett Budapestnek.
Yona Friedman 1923-ban született Budapesten. Az országot 1945-ben hagyta el, először Izraelbe ment, majd ezt követően Párizsban telepedett le, ahol ma is él. Hosszabb ideig tanított az Amerikai Egyesült Államok több egyetemén is, a világ számos pontján vett részt humanitárius szervezetek munkájában. A mobil építészettel, így a ville spatiale-lal (kb. térbeli, lebegő város) kapcsolatos radikális elképzelései, nagyhatású publikációi már az ötvenes évek végén nemzetközileg is ismertté tették.
Mint a második világháború alatt felnőtt generáció tagja, amely tanúja volt az építészeti modernizmusok tündöklésének és kudarcának,
Friedman határozottan kiállt a helyben található anyagok és egyszerű technológiák, a mobilitás és a változtathatóság fontossága, a fenntarthatóság mellett - és fellépett a túlépítés ellen: Túl sokat építünk. Túlépítettük a Földet, anélkül, hogy mindenki számára megfelelő hajlékot biztosítottunk volna. Ez a túlépítés (csakúgy, mint a túltervezés és a túlzásba vitt mezőgazdasági művelés) környezeti katasztrófához vezet. Mindez nem az építészek szakmai hibája, hanem részben az építészet félreértelmezéséből ered. Az építészet nem egyszerűen az építés művészete: sokkal inkább a tér rendezéséé.
Bár tervei szinte kivétel nélkül papíron maradtak, az elmúlt húsz évben Friedman elképzelései - számos írásának, könyveinek is köszönhetően - megkerülhetetlenné váltak azok számára, akiket a fenntartható városi lét, a krízishelyzetek építészete vagy a részvételi tervezés foglalkoztat szerte a világon.
A retrospektív kiállítás a
Yona Friedman-i életmű kulcsfogalmai köré szerveződik. A nagyszabású, számos nézőpontot és léptéket felkínáló kiállítási installációt - amely mintegy keretéül szolgál a bemutatandó rajzoknak, ábráknak, maketteknek - Yona Friedmannal együttműködve Philippe Rizzotti tervezte, és budapesti önkéntesek a francia EXYZT építészcsoport tagjaival közösen építik fel. A hazai múzeumi gyakorlatban kivételes, meghökkentő és kihívásokkal teli épített tér, amely maga is egy megvalósult utópia, a látogatók közreműködésével válik teljessé.
A
Ludwig Múzeum kiállítása a 2009-ben a Trafó - Kortárs Művészetek Házával és a KÉK - Kortárs Építészeti Központtal közösen indított projekt eddigi legfontosabb állomása, amelyet további, más országokban megrendezett bemutatók követnek majd. A kiállítás a Ludwig Múzeum - több nemzetközi partnerrel és intézménnyel közösen létrehozott - saját produkciójaként utazik tovább.
- published: 25 Oct 2011
- views: 2341