Mentha - Ismerd meg az énemet

• Report rights infringement
• published: 28 Nov 2008
• views: 218955

Ismerd meg az énemet, az én életemet Az én képemet, az én érzéseimet Ki másképp ítélt meg, hidd el tévedett A tűz meg égetett, a létem célba ért már rég beérkezett Ismerd meg az énemet, az én életemet Az én képemet, az én érzéseimet Ki másképp ítélt meg, hidd el tévedett A tűz meg égetett, a létem célba ért már rég beérkezett Vannak mély pontok, mikor elgondolkodom A gondokon, hogy érdemes-e élni jól meggondolom Nem azért mondom de tudod fáj az ártalom Hogy az én káromon árad belőlem a fájdalom Amit önszántamból teszek önként vállalom Ha távol leszek, még többet veszek majd neked is tálalom Nem várom el tőled de nekem nem kell, ha te erőlteted Előtted fog járni az akinél az utolsó esélyt ellőtted Milyen az emberség, ha a testvér már ellenség? Milyen a friss házasság, ha már hűtlen a feleség? Nincs mentség Isten hozott, ő visz majd el Ő visz majd fel te is belátod ismerd el Hidd el, a hittel nem sokra mész, mert kell egy-két segítő kéz Ha jön a vész ez kész megáll az ész Betelt a pohár a füst a bánatba húzott Ahogy teltek az évek úgy nekem is egyre kevesebb jutott A jóból, a szép szóból, a borból, a kóstolóból Függetlenül lépnék ki legszívesebben a nyomoromból Fentről néznék mindenkit a tornyomból De ezt nem én irányítom mikor a lelkem belül tombol (Jah mikor a lelkem belül tombol) Ismerd meg az énemet, az én életemet Az én képemet, az én érzéseimet Ki másképp ítélt meg, hidd el tévedett A tűz meg égetett, a létem célba ért már rég beérkezett Ismerd meg az énemet, az én életemet Az én képemet, az én érzéseimet Ki másképp ítélt meg, hidd el tévedett A tűz meg égetett, a létem célba ért már rég beérkezett Vérzékeny testem most csekélyen érzékeny Mikor megérintesz igy leszek mértéktelenül féltékeny Én is ember vagyok és érzek akárcsak te Csak én felismerem, de téged a saját öntudatod csap majd be Önártalom, önvádalom mi fekszik a válladon Miért is várom a másnapot, ha a saját síromat megáshatom E férges világban csak vak vezet világtalant A fegyverek élnek, az emberek halnak a helyzet már kilátástalan Énáltalam nincsen változás nem váratlan Csak a támadás de a vesztes miért mindig az ártatlan Lábatlan a jövőm de én magamnak kovácsolom És csak csodálkoztok azon, hogyha az egészet leócsárolom Mert az élet ostorral vert, az idő elfecsérelt Elcsépelt szavakkal kibélelt No ne tedd mennem kell a fekete lepelt feledd el Állok a saját lábamon, a ne fogd a kezem engedd el! Ha majd ránk szakad az ég mi lesz velünk? Nem lesz ki meghallgat vagy ki szólhat ellenünk Nem kellünk senkinek, nem lesz senki mellettünk És sírni fogunk azon, amin egykor nevettünk! (Jah amin egykor nevettünk) Ismerd meg az énemet, az én életemet Az én képemet, az én érzéseimet Ki másképp ítélt meg, hidd el tévedett A tűz meg égetett, a létem célba ért már rég beérkezett Ismerd meg az énemet, az én életemet Az én képemet, az én érzéseimet Ki másképp ítélt meg, hidd el tévedett A tűz meg égetett, a létem célba ért már rég beérkezett Örömteli pillanatok én még mindig érzem az illatod Ha nem tudom kifejezni magamat szóban, le is írhatom Nézek a nap felé hátha jobb kedvre derít Szemembe fényt terít, testem energiát merít Bekerít a vonzerő érzem ahogy folyik a vérem Mint egy véreb így morgok majd így lesz angyali a létem Csak ülök a réten és kívülről nézem a képet Jönnek a miértek, az ellentétek, virág szirmokat tépek Haltok vagy éltek, érdekemberek nem érdekeltek Hiába térdepeltek engem úgysem értetek meg De vannak néhányan akik ismernek Akinek nem inge ne vegye magára mert ők sohasem színlelnek Ők meg szívlelnek, mert érzik, amit én érzek Amit én végzek, amit én kérek hát kérlek Hosszú még az út lehet hogy egy-kétszer letérek Betérek hozzád is ha akarod nem kell kétszer kérned Soraim a gondolataimtól terhesek magával hordozzák Azt aki érzi magával vonzzák Semmi nem tart örökké de én már beletörődtem Férfi vagyok de, mégis a szememet töröltem! (jah mégis a szememet töröltem)