Vasutasok, a vasutas szakma iránti tiszteletből, rajongásból, baráti szívességből, emberi-, és szakmai kíváncsiságból, kihívásból, alkotás iránti vágyból készítettem ezt a "filmet", hogy én is hagyhassak valamilyen emléket a Magyar Vasútról – lehetőleg olyat, amilyet más még nem.. Ezen kívül szerettem volna sok vasútbaráttal is megosztani az élményt: több órás vonatút mozdonyban belülről, munka közben. Az örömöt, hogy bárki „utazhasson” a vezérállásban, nézhesse a pályát, a kitérőket, az őszi tájat, közben a sebességet, az előjelzőt és a kezelőszerveket, karokat, hogyan dolgozik a kolléga. Így terveztük megörökíteni jóbarátom és tanítványom utolsó budapesti szolgálatát, ami egy Sopron – Budapest Keleti, azt hiszem Isis IC lett. (Alig tudom kivárni mire elkészül az új ProModell, hogy nézhessem tehetséges és elhivatott emberek képeit legújabb makettjeikről, olvashassam a munkafolyamatról szóló történeteiket. Most végre én is megoszthatok egy „hogyan készült” írást:) 2 hátizsákban 26 kiló felszereléssel indultam hajnalban a Keletibe, mindenből tartalék, abból is, ami biztos nem fog kelleni, mindenre fel kell készülni! Sony túl kicsi, hűteni kell, különben túlmelegszik és leáll, 30 percenként amúgy is leáll, ez a maximum video-felvételi ideje. A telefont is ki kellett kapcsolni ilyesmi időközönként, mert szintén nem bírja a folyamatos melót, ami a Győr-Tatabánya, Tatabánya – Kelenföld, egyenként 33-35 perces időtartama miatt külön megoldandó probléma volt: amikor lassan lejárt a fél óra, egy viszonylag egyszerű, egyenes szakaszon megállítottam és gyorsan újraindítottam a felvételt, az így keletkező 5-7 másodperces rést az utolsó képkocka „kimerevítésével” töltöttem ki. Eszközök Sony a5000, fényképező/kamera a szélvédő mögött, a pályát veszi, Panasonic TMA-300 nagylátóval a műszereket, HTC One X telefon pedig a kezelőszerveket. Vissza nem térő alkalomról volt szó, akkumulátorokkal nem akartam növelni a fölösleges idegeskedést és a kudarc esélyét, ezért egy 10 kilós szünetmentes tápot is utaztattam a feszültségmentes időszakok kulturált áthidalására. A felvételen az idegen, sípoló magas hang, ami nem az éberségjelző szintetikus szirénája, az övé. Ki lehetett volna kapcsolni a jelzést, de érdekesnek gondoltam, hogy mutatja a feszültség ingadozását és az áramszedő lehúzása-visszaengedése közti feszmentes időszakot. Bulvár A nap végén. Általában fogalmam sincs, hogy ki az aktuális magyar szépségkirálynő, de egy társaságba járok Ötvös Brigivel (Gájer Bálint barátnője), így kivételesen tudom, hogy kinél van a korona. Nála. Előző hetek, napok előkészülete után, hajnaltól-estig tartó szervezés, idegeskedés, vonatozás, izzasztó meló után késve érkeztem az Orfeum club-ba (Bublé & More, Gájer Bálinttal). A jól elvégzett munka utáni mámorító elégedettséggel alig tudtam a bőrömben megmaradni. Kértem egy italt, szemben a színpaddal, középen álltam, háttal a pultnak dőlve lubickoltam kedvenc élőzenémben. Bőgő, dob, zongora, gitár, rézfúvós hangszerek, ének, drága big-band zene, tehetséges, profi zenészek, magas színvonal. Mindkét oldalamon kisebb nőtársaság, 10 másodpercenként valaki rámdobta a haját, nekemdőlt, rámmosolygott. Brigi is odajött hozzám, bomba, mint mindig. Csőr*, kérdezi hogy vagyok. Kezdeném mondani, Sopron-Bp IC.., de nyilván egy kicsit sem érdekli, ezért: - Nagyon szívesen elmondanám, de biztos vagyok benne, hogy téged ez egyáltalán nem érdekel. – próbáltam elhárítani a biztos kudarcot, kiüresedett, unott tekintetet. - De, érdekel, mondd el – mosolygott. - Ok, de ez tényleg hülyeség és rajtam meg pár hülyén kívül tényleg senkit nem érdekel. – Elkezdtem, Sopron-Bp, utolsó szolgálat, 3 kamera, stb. vártam, mikor homályosodik el a szeme, ehelyett: - Apukám mozdonyvezető. A GYSEV-nél. Soproni vagyok. Felszaladtam az utcára, hogy elsztorizzam vezér barátomnak ezt a jelenetet, hívom, felveszi, beszélünk, erre hallom, a háttérben megszólal az éberségjelző. Már majdnem éjfél, én már rég fetrengek, ő még mindig tolja, visszafelé egy tehervonattal. Hát igen, szolgálat. De legalább az utolsó. o Ezzel a videóval kapacitásom, tudásom, lehetőségeim jóval felülmúló munkába kezdtem, ezeket a hiányosságokat szorgalommal, kitartással igyekeztem pótolni, már amennyire lehet, plusz legjobb barátom - profi – önzetlen segítsége nélkül nem lehetett volna ilyen az eredmény, aki viszont annyira szerény, hogy nem igényelte a név szerinti megemlítést. „Szemed a pályán legyen!” Jó szórakozást, Vilibáttya (*puszi) I’m working on the English version, if you’ve got any question, contact me.

• published: 06 Nov 2014
• views: 16827