Divald Károly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Divald Károly
Született 1830. november 2.
Selmecbánya
Elhunyt 1897. november 7. (67 évesen)
Eperjes
Nemzetisége magyar magyar
Foglalkozása fényképész, gyógyszerész
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Divald Károly témájú médiaállományokat.

Divald Károly (Selmecbánya, 1830. november 2. – Eperjes, 1897. november 7.) fényképész, gyógyszerész, barlangfotográfus, a magyar fényképészet úttörője, Divald Adolf erdész öccse, Divald Kornél művészettörténész apja.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A besztercebányai gimnáziumban érettségizett. Az 1848–49-es szabadságharcban mint honvéd harcolt. A fegyverletétel után Bécsben gyógyszerészeti tanfolyamot végzett és Bártfán 6 éven át gyógyszertárát vezette. 1858-ban megnősül, felesége Steinhübel Borbála. Öt gyermekük születik, akik közül hárman (Lajos, Ifj. Károly és Adolf) később fényképészek lesznek. Felesége korán meghal, s ekkor eddigi sógornőjét Steinhübel Rózát veszi nőül, akitől újabb öt gyermeke születik, köztük Divald Kornél, a későbbi műtörténész, a „szentek fuvarosa”. Ezután a fényképészettel kezdett foglalkozni.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eperjesen 1863-ban műtermet hozott létre. Itteni műterme filiáléiként pedig Bártfafürdőn és Tátrafüreden is volt „fényirdája”. 1878-ban felállította az első magyar fényképnyomati (fototípiai) műintézetet, amelynek központját később Budapestre tette át. Felvételeit fénynyomás (fototípia) útján sokszorosította, ezen a téren Divald az első úttörők közé tartozik. 1885-ben már 18 alkalmazottat foglalkoztatott. Budapest közterületein készült számos fényképe ma is forrásértékű.

  • Üléstermek és könyvtárterem az Országházban

  • Homlokzati képek az Országházról

  • Lépcső az Országházban

  • Milán szerb király

A Tátra módszeres fényképezője volt. Több évtizedes munkássága révén szinte minden csúcsot, völgyet, tavat, patakot, vízesést, tengerszemet, épületet, üdülőtelepet megörökített felvételein. Elsőként fotózta rendszeresen a magyar tájakat, barlangokat. Legszebb, legsikeresebb képeit pedig albumokká formálta és megjelentette. Első fotóalbuma 1873-ban jelent meg a Magas-Tátráról, de sikert arattak a Pieninekről, a Javorináról, a Herlányi-gejzírről, Bártfáról és Bártfafürdőről készült képei is. Elsőként fényképezett a Bélai-barlangban és az aggteleki Baradlában. Az 1870-es években együttműködésbe lépett a Magyarországi Kárpát Egyesülettel, és ő készítette az egyesület kiadványaiba a fényképeket. Tagja volt az egyesület etnográfiai-művelődéstörténeti szakosztályának, s e minőségben is tevékeny részt vállalt a Tátra Múzeum anyagának összegyűjtésében. Az MKE húszéves tevékenységét számba vevő 1894-es évkönyve kizárólag id. Divald Károlyt említi tátrai fotográfusként. Felvételeit nyomdai úton sokszorosítva, a hazai tájakról több millió képeslapot hozott forgalomba. Felvételeiből kiállításokat is rendezett. Tátrai tájakon készült felvételeit később más tájegységeken készültekkel is kiegészítette. Vállalkozását fokozatosan átadta fiainak, 1897 nyarán még segédkezett Adolf fiának Bártfán, majd novemberben rövid betegség után elhunyt.

A fényképészet hirdetése

Főbb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Baradla fotóalbum. 1890.
  • Bélai-barlang fotóalbum. 1887.
  • A képzőművészet remekei I–IV. (Budapest, 1882–1884)
  • Képek Eperjes elhamvadt részeiből (Eperjes, 1887)
  • Magas-Tátra fotóalbum. 1873.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nemzetközi katalógusok
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Divald_Károly&oldid=15314851”