Museum of Applied arts Budapest Iparmüvészeti Muzeum music: Brahms Hungarian dances

• Report rights infringement
• published: 19 May 2011
• views: 2958

The Museum of Applied Arts in Budapest was the third to be founded in Europe, following its partner museums in London (1857) and Vienna (1864). The building was constructed between 1893 and 1896, and was inaugurated in 1896 by Franz Joseph, Austro-Hungarian Emperor and King of Hungary, as part of the Millennium Celebrations (of the Hungarian settlement). Designed by Ödön Lechner and Gyula Pártos, the architectural solutions of the early secessionist palace are very special. The colourful cupola is covered with ceramic from the Zsolnay Factory and the large Glass Hall attracts the lay visitor as well. Among the most significant works of art in the Museum are Maximilian II, the Holy Roman Emperor's astronomic clock (Gerhart Emmoser, Augsburg, 1566), an ornamental plate with its depiction of the Battle at Vezekény (Philipp Jakob Drentwett, Augsburg, 1654), a wall-hanging of the Birth of Jesus (Brussels, circa 1620), an Adren-Faizelot Delorme commode (Paris, circa 1750), Giorgio Andreoli's luster technique, Gubbio and Francesco Lafranco's painted ornamental plates (Urbino, 1529). budapesti Iparművészeti Múzeum a londoni (1857) és a bécsi (1864) társintézmények után Európában harmadikként jött létre. Az 1872-es országgyűlés 50.000,- Ft-ot szavazott meg "műipari tárgyak" vásárlására a következő évi bécsi világkiállításon a leendő "iparmű-múzeum" számára, s ezzel megvetette a gyűjteményezés alapját. A gyarapodó anyagot 1874-77 között a Nemzeti Múzeum fogadta be: lépcsőházában állította ki a műkincseket. A későbbiekben a gyűjtemény a Régi Műcsarnok (Sugár út 69.) épületébe került. Önálló otthon teremtésére csak 1890-ben nyílt lehetőség. Első lépésként a leendő múzeumépület számára egy 1552 négyszögöl nagyságú telket vásároltak az Üllői út - Kinizsi utca - Rákos utca (ma Hőgyes Endre u.) határolta területen, amit később további vásárlással bővítettek; majd a kormány pályázatot írt ki egy modern igényeknek megfelelő palota tervezésére: ebben az épületben kap majd helyet mind a múzeum mind pedig az Iparművészeti Iskola. A pályázaton - "Keletre magyar!" - jeligével Lechner Ödön és Pártos Gyula tervsorozata nyert; az építési megbízást azonban csak 1893-ban kapták meg. Így a palota avatására a millenniumi ünnepségsorozat záró eseményeként, 1896. október 25-én kerülhetett sor. A palota - születése pillanatától - heves vitákat váltott ki, de jelentősége a nemzetközi szecesszió vonulatában és a lechneri életműben ma már megkérdőjelezhetetlen tény. Ez az épület a szecesszió korai - ám jellegzetes -, keleti ornamentikát felhasználó példája. Benne a funkció, a magas művészi színvonalon megformált tömeg, és az egyéni díszítési forma harmóniáját a legkorszerűbb statikai szerkezetek biztosítják (mint például a nagycsarnok ornamentális csipkévé lényegült, s a nézők szemei elől sem rejtett hengerelt acéltartói). A múzeum előcsarnokának oszlopkötegekkel épült, fölfelé nyitott - a kupolára rálátást, s onnan fényt adó - megoldása nagyszabású építészeti gondolat. A Zsolnay kerámiával bontott színes kupola messziről, míg a meseszerű díszítményekkel ékes, nyitott főbejárati csarnok közelről csalogatta - és csalogatja ma is - a látogatókat. E csodálatos építészeti és esztétikai megoldások sem győzték meg az ellenzők táborát: így történt, hogy az 1920-as évek végére a múzeum belső festését (Reissmann Károly Miksa művét) drasztikusan lemeszelték (csak két terem és a szélfogó menekült meg). A második világháború is súlyos csapást mért az épületre: jelentős károsodás érte a főbejárat nyitott előcsarnokát és a főkupolát, valamint a nagy üvegcsarnokot, és a Hőgyes utcai sarokkupolát. A háborús károkat 1949-ben állították helyre. Az épület azóta teljes pompájában várja a múzeumlátogatókat.