A századik show-hoz érkezett nemrégiben a kaliforniai Wine Exchange kereskedés Hot Legs néven futó sorozata. Ne csodálkozzunk, ha még nem hallottuk erről a videoblogról, nem éppen közismert, bár ezt éppenséggel bármely hasonló csatornáról kijelenthetjük, az időközben megszűnt Wine Library TV/Daily Grape kivételével. A Gary Vaynerchuck által hátrahagyott űrt bizonyára ez a blog sem fogja kitölteni, de ellentétben számos felejthető próbálkozással, legalább közelíti annak színvonalát.

Még soha nem szüreteltünk ennyire szép, tökéletesen egészséges fürtöket, mint az idén. A z időjárás nem állított olyan nehézségek elé, mint tavaly - a növényvédelem nem okozott komolyabb problémát. Amire az idén nagyon figyelni kellett, az az optimális szüreti időpont volt. Az augusztus második felében tapasztalt hőhullám miatt (amikor éjszaka is nagyon meleg maradt), aki szép, élénk savakkal rendelkező fehérborokat akart készíteni, annak szeptember első hetében le kellett szüretelnie minden fehér fajtát. Szeptember 6-án és 7-én szüreteltük az olaszrizlingeket, szeptember 1-jén a furmintot(!), augusztus 30-án a leánykákat. A később érő kékszőlő-fajtáknál pedig az a kérdés, hogy töppedés nélküli bogyókat vagy töppedteket akarunk-e szüretelni. Mi az előbbit választottuk és a töppedés első jeleinél szüreteltünk. Az idén az olaszrizling és a cabernet franc tűnik a legígéretesebbnek.

A 2011-es évjárat számunkra kiemelt jelentőséggel bír, épp ezért külön öröm, hogy a természet tökéletes időjárást biztosított hozzá. A kékszőlők ideális szüreti időpontját nehéz volt előre meghatározni. A cukor felhalmozódásával nem volt probléma, de ki kellett várni a tannin megfelelő érettségét is, és figyelni kellett arra is, hogy a folyamatos és tartós meleg miatt ne égjenek el a savak - bár az Eged hegyen ez utóbbi nem okozott gondot. Folyamatosan jártuk a területek és kóstoltuk a szőlőt. Nálunk a szüret szeptember 12-én kezdődött a fehér fajtákkal (Chardonnay, Pinot Blanc, Viognier).

Elöljáróban el kell mondanom, hogy tapasztalataim többé-kevésbé összegzőek, mert nálunk hamarosan befejeződik a szüret. A cabernet sauvignon a legkésőbb érő fajtánk és már annak szüretében is túl vagyunk a nagyján.
 
Az idei évben mind a virágzásra, mind pedig a terméskötésre jó idők jártak - meleg és száraz volt az idő, gondtalanul szálltak a pollenek. Ennek ellenére alacsony termésmennyiség alakult, olyannyira, hogy nem volt olyan parcella, ahol termést kellett volna ritkítani.

A forró nyárelő és nyárkezdet egy nagyon korai évjáratot vetített előre, ezt a várakozást az időjárás aztán alaposan lehűtötte, amikor 2 hétre kifejezetten hűvösre váltott a természet. Ma már lehet tudni, hogy Villányban ez volt a szerencsénk, mert ez a hidegebb periódus lefékezte a rohamos cukrosodást és szőlőérést.

Óriási várakozással voltunk egész nyáron a szüret iránt, ugyanis a növények fejlődése gyors volt, komoly betegségek nem jelentkeztek, a virítás és a zsendülés időpontjai a legjobb évjáratokra emlékeztetett. Július végén, augusztus 9-ig elég jelentős csapadék hullott, be is indult némi peronoszpóra és Botrytis-es fertőzés, de onnantól száraz, nagyon meleg idő következett a mai napig.

A cukorképződés jelentős volt, megindult a savcsökkenés, az ízek teltekké váltak. Szeptember 12-én megkezdtük a szüretet, hogy a cukor-sav egyensúlyt keretek között tarthassuk. A szokásnak megfelelően Nyúlászó pezsgő alap, déli löszös Thurzó, majd Király Hárslevelű következtek, a száraz bornak valók szürete a mai napig (október 6.) is tart. Még egy kevés van hátra. 10 dűlőből van külön szüretelt tételünk.

Már augusztus 20-a körül nagyon szépek voltak a szőlők, azóta pedig szinte zavartalan napsütés, nyárias idő volt, egész szüret alatt egyszer esett az eső, akkor is csak pár milliméter. Tehát szép, meleg, száraz őszünk volt, a szőlők szépen beértek, egészségesek voltak. Összesen 18 fajta szőlőt dolgoztunk fel idén (9 fehér, 9 kék), mind szép volt, a természet bőkezűen kárpótolt bennünket a tavalyi év után. Innen kezdve már csak rajtunk múlik, milyenek lesznek a borok, remélem jók. A fehér Loliense és a Szárhegy nekem még soha nem tetszett ennyire. Érett szőlő, de nem túl magas alkohol és kein restzucker, szép savakkal, és érdekes, hogy a vörösöknél is megmaradt a sav, a kékfrankosnál pl. 14 fölötti alkohol és 7,3-as sav. Röviden: 2009 látszik megismétlődni, csak egy konszolidáltabb, elegánsabb formában. Erről az évjáratról még sokat fogunk beszélni szerintem:)

A meleg májusnak  köszönhetően a szőlő fejlődése nyár elején a szokásostól előbbre tartott. A hideg július ugyan visszavetette a növekedést, de még mindig jó ütemben gyarapodtak a fürtök. A fürtválogatást minden eddiginél korábban kezdtük.

Nálunk a csapadékkal sem volt probléma: amíg az ország déli részén szárazság volt, nálunk többször is volt eső. Az augusztusi forróságban gyorsan ért a szőlő, a muskotály szedését szeptember első napjaiban kezdtük. Szeptember közepén már furmintot is szedni kellett, hiszen hetente egy mustfokot emelkedett a cukor és gyorsan fogyott a sav is. Most már az össze száraz bor alapanyag (Barakonyi Furmint és Hárs, Birtokbor) a pincében erjed. A várható alkohol 13-14 % között lesz, én a savakat is megfelelőnek találom. A muskotály nagyon illatos, de az erjedése lassabb, mint a furmintoké.

A szőlő kb. fele van még fent a tőkén aszúsodásra, töppedésre várva. A jövő heti előrejelzést figyelve rövidesen lesz annyi csapadék, hogy az aszúsodás elinduljon. Ez az évjárat száraz borokban 2009-hez nagyon hasonlít, remélem az édesek terén most szerencsésebbek leszünk, mint akkor!
 

Szeptember elején kezdtük a szüretet a korai érésű fajtákkal (sárgamuskotály, chardonnay, sauvignon blanc). A területeink elszórtsága, és fekvése nagy odafigyelést igényel a szüreti időpont megválasztásában, de ezek a kisebb tételek érzésem szerint remek fűszerek lesznek a cuvée borainkban. A furmint és hárslevelű fajták szüretét a napokban kezdtük el, de még a nagy része a tőkéken érik. Óvatos vagyok a jóslatokkal, különösen, amíg a szőlők java még kint éjszakázik. A már erjedő, és kierjedt tételek a várt minőséget, fajtakaraktert szépen domborítják.

A szüret nagyon szépen alakul. A remek időjárási körülményeknek köszönhetően a szőlő pontosan annyi időt kaphat, amennyire szüksége van. Az időjárás miatt egyáltalán nem kell aggódnunk. A szőlő kétharmada már a pincében van, a kékfrankosból, a cabernet sauvignonból és a cabernet franc-ból maradt még kint egy kevés. A pinot noir és a syrah rendkívüli minőséget mutat. A természetes élesztők idén nagyon lassan dolgoznak, az erjedés alacsony hőmérsékleten zajlik. Mély színre és sima tanninokra számítok.

Vesztergombi Józsefnek a kadarka a kedvenc bora, nekünk – és ezzel nagyon nem vagyunk egyedül – meg az ő kadarkája az egyik kedvencünk. Műtannin és Bob után én vállaltam be a trilógia harmadik részét. Idén a szekszárdi kóstolón kaptam ehhez egy löketet, mikor végigkóstolva jó néhány kiváló példányt, az övét találtam a legkiemelkedőbbnek. Szentendrén sikerült aztán beszereznem egy palackkal belőle, a minap pedig fel is bontottam, hogy végre otthon nyugodtabb körülmények között méregethessük egymást.

A szüreti értékelést korábbról kell kezdenem. Ahhoz, hogy lássuk, hogyan is jutottunk el 2011 őszéhez, látnunk kell az évre jellemző előzményeket. 2011 az aszály éve volt. Szőlőskislak térségében az előző félévben cca. 120 mm csapadék - a normális fele, harmada - esett, amit hála istennek a júliusi eső megduplázott. 2011 a lösz éve lesz. Miért mondom ezt? Dél-Balaton zömében lösz talajon fekvő szőlői a talaj jótékony hatásának köszönhetően - vízmegtartó képesség - jól vészelték át az aszályos évet. Ettől függetlenül és (vagy ) ezért 2011-ben jó érettségben és szép (természetes) savakkal tudtunk szőlőket szüretelni. A szőlészeti munka (gyűjtőnéven: zöldmunka) kiemelkedő jelentőségű volt 2011-ben. Mikor ezeket a sorokat írom, még mindig gyönyörű, élő, virulens, zöld lombú szőlőket lehet látni dűlőinkben. A szüreti időpont döntő fontosságú volt 2011-ben. Ilyen meleg évjáratokban napokon múlhat a természetes egyensúly megszületése.

A szőlő hibátlan, teljesen egészséges. A száraz bornak és a pezsgő alapnak való mennyiséget nagyrészt leszüreteltük. Jó a cukorfok, reméljük el tudjuk kerülni a magas alkoholtartalmat. A savakat sikerült megőrizni a szüret időpontjának megválasztásával. Ebben nagymértékben segített a szinte soha nem látott hosszú, (túl) száraz, nyugodt ősz. Viszont pont emiatt botrytis egyenlőre nincs Hegyalján. Ezért aztán pillanatnyilag, mint mindenki más, mi is várunk az édes boroknak való szőlő szüretelésével. Sok aszú szemre egyelőre nem lehet számítani. Pillanatnyilag úgy néz ki, hogy leginkább töppedt szőlőből tudunk majd késői szüretelésű, illetve édes borokat készíteni. A szárazság miatt viszont a várható mennyiség napról-napra csökken. Az áztatási idővel vigyáznunk kell, mert vastag a bogyók héja és reális veszély lehet a cseresség.

Összefoglalva: több, jó minőségű szárazborra számítunk, kevés (vagy semmi) tokaji különlegességre aszúra ill. szamorodnira, valamint zömmel édes és késői szüretelésű borok várhatóak.
 

Növényvédelmileg is kényelmes év volt az idei. Sem lisztharmat sem más gombás fertőzés, rothadás nem okozott komoly problémát. A csapadék hiányát és a forróságot persze megszenvedte a szőlő.

A 2011-es évjárat alapvetően igen jónak ígérkezik. Mind a szőlő íze, cukorfoka és savérzete jó és a termés mennyisége is elérte azt a szintet amit terveztünk. Ha hasonlítani kellene az elmúlt időszak egy évjáratához akkor talán a 2009-hez áll a legközelebb, annál alacsonyabb cukorfokokkal, jobb savakkal és hasonló aromagazdagsággal.

Az idei évjáratnak az a nagy különlegessége, hogy három évjáratról fog szólni. Ha tavaly nem esett volna olyan rettenetesen sokat akkor a talaj víztartalékai nem lettek volna elegendőek idén a szőlőnek. Így tulajdonképpen idén hálásak lehetünk a tavalyi időjárásért. Ugyanakkor az idei termés szépségének és bőségének őszintén örülni majd akkor fogunk, ha a ismét lesz a kutunkban víz. Mert egyelőre megvan annak a veszélye, hogy idén a 2012-es évjárat kontójára van jó termésünk.

Ahogy több helyen is az országban, úgy Badacsonyban is nagy a szárazság. Sokáig - május vége - nem okozott nagy problémát, mert tavaly rengeteg csapadék volt, így telített volt a talaj vízzel. Utána viszont érződött, hogy a növénynek nagyon hiányzik. Főleg annak fényében, hogy jó termés volt, van. A korlátozások ellenére a szőlő kompenzálja az előző évi mennyiségi kimaradást. Ezzel együtt a legtöbb esetben lehetséges megtalálni az optimális szüreti időpontot - jellemzően a szokásosnál korábban -, nagyon figyelve a megfelelő savakra! Az eddig kierjedt tételek zamatosak, teltek - még a könnyedebb borok is. A komolyabb tételekről még korai nyilatkozni, de bizakodó vagyok.

2011 nyara, majd főleg az ősz első hónapja, nemcsak nekünk tűnt az átlagosnál melegebbnek és szárazabbnak. Az Országos Meteorológiai Szolgálat adatai is azt mutatják, hogy rendkívüli időjárásban volt részünk, és legalábbis a hőösszeg és a napfényes órák száma alapján borászaink kiváló évjáratban reménykedhetnek. A Meteorológiai rekordok szeptembere című esettanulmány a következő, számunkra is érdekes megállapításokat tartalmazza: "(...) az elmúlt 61 év megbízható meteorológiai feljegyzéseit megvizsgálva a havi országos átlaghőmérséklet rekordja immáron a múlté, de napfénytartam tekintetében is rekordelső lehet (ha az összes napfényadat rögzítésre kerül). (...) az idei szeptemberi havi középhőmérséklet országos átlaga kerekítve elérte a 19 fokot, ami több, mint 3 fokkal meghaladja az 1971-2000 közötti harmincéves időszak középértékét. [...] Valószínűleg az idei vénasszonyok nyarának végén egyes magyar borvidékeken kiemelkedően jó évjáratú bor fog teremni, amiben nem kis szerep jut a rendkívül hosszú napos időszaknak. Az idei év kilencedik havában ugyanis a meteorológia történetében először kezdődik 3-as számmal a szeptember havi napfényes órák száma."

A múltkori fehér este meglepetésének, jobban mondva sztárjának szántam ezt a bort. A Szepsy Nyúlászó vártnál is meggyőzőbb szereplése miatt végül akkora feltűnést talán mégsem keltett, de ez cseppet sem kisebbíti érdemeit. A meglepődés pedig, amire számítottam, valójában saját korábbi reakcióm volt, mikor is egy közelmúltban megrendezett, úgymond éremdús magyar borokat felvonultató - természetesen vakon lebonyolított - teszten ez a bor hagyta bennem a legmélyebb nyomokat. Egy top tokaji pince furmintjának tippeltem, ami részben be is jött, ez valóban egy furmint. Azt viszont álmomban sem gondoltam volna, hogy a felfedés után a Sauska felirat köszön vissza a palackról. Talán ha találkoztam volna már a Cuvée 113-mal, akkor csak annyit mondok: igen, ezt reméltem a nagy testvértől.

Október második hétvégéjén második alkalommal rendezik meg a Mindszent Havi Mulatságot Bodrogkeresztúrban. Olvasóinkat bizonyára a kiváló borászatok és boraik érdekelhetik elsősorban - Bott Pince, Füleky Pincészet, Dereszla Pincészet, Patricius Borház, Puklus Pincészet, Tokaj Nobilis, Breitenbach Pincészet, Balassa Bor, Bodrog Borműhely -, de lesz itt minden, aminek ilyenkor lennie kell: helyi ételek, kézművesek, szüret és aszúszedés, sétahajózás a Bodrogon, kiállítások, koncert, táncház, népi játékok, madárles, gyerekfoglalkozások. A részletes programot megtalálják a tokajfestival.hu oldalon vagy a Mulatság facebook oldalán.

Elég jó esélyem van arra, hogy ezeket a borokat, ilyen kaliberű bordóiakat soha többé ne kóstoljak (az előzményeket lásd itt). Ennek megfelelően igyekeztem felnőni a feladathoz. Részben kiüríteni a fejemet (blokkolni a negatív előítéleteket), részben ráhangolódni, azaz az elvárásaimat az elvárhatóakhoz igazítani. Mindkét törekvésemnek megvannak a természetes korlátai – nem bújhatok ki a bőrömből, nincs Premiere Cru Classé-elváráshorizontom.

Nem vitatva, hogy ez a sor jobb krónikást érdemelt volna, én úgy találtam, hogy a borok nagyon feszesek, precízek, nyakig begomboltak. Kekeckedő megközelítésben: két húron játszanak, méltányosabb megfogalmazásban: jobban félnek a hibától, mint amennyire nyitottak a meglepetésre. Ilyen kevés pontból grafikont rajzolni csak a tudatlanok arcátlanságával lehet, de hadd legyek vakmerő: ezek a borok előbb vannak készen fejben, mint a hordóban, itt nem bábáskodás folyik, hanem tervezés és kivitelezés. Én úgy sejtem, hogy Bordeaux-ban a félelem az úr, a rettegés a természet kiszámíthatatlan viselkedésétől. Ennek megfelelően az ő nagy tudományuk a katasztrófa-elhárítás. Nyakig felfegyverkezve várják az ellenség váratlan húzásait, és majdnem mindenre van válaszuk. A kész termék aztán lehet lenyűgöző, mint a középpontos szimmetria (Latour). Vagy félelmetesen szép, mint egy asszaszin (Margaux).

Egyre több gasztronómiai fesztivál van mostanában, újak és régiek: bor, sör, pálinka, pezsgő, csokoládé, mangalica, hogy csupán néhány témát említsek – ember legyen a talpán, aki egymaga ellátogat csak a felére is. Fesztiválból is van ám kézműves, profittal nemigen törődő, lelkesedéssel, elhivatottságból összehozott ingyenes és van alaposan megmarketingelt, fesztiválkártyás, híresfellépős, belépőjegyes. No meg ezeknek szinte az összes elképzelhető vegyülete persze. Jövő hét csütörtöktől vasárnapig két mintapéldány fut majd párhuzamosan: aki bírja, okulásul megnézheti akár mindkettőt.

Nem gondoltam, hogy ilyen zárótűzzel búcsúztatnak Bordeaux-tól. És egy ekkorka verébért, mint én, kolosszális aránytévesztés Kövér Bertát csőre tölteni. (Egy lövés 1914-ben körülbelül 3000 birodalmi márkába került.) De a cél nem én voltam, hanem a pincesöprés és az igényes berúgás.

Lehet-e a sauvignon blanc valaha is tényleg komoly? Ezt Jamie Goode kérdezte még két éve, az új-zélandiak ikonikus sauvignon témájában folytatott kutatása kapcsán. A szigetország borarculata döntően erre az egy fajtára épül, amely világszerte továbbra is igen népszerű, a kiwik viszont – talán attól való félelmükben, hogy ez már nem tart soká – azon törik a fejüket, lehetséges-e újabb szintre emelni a fajtát. Ami azt illeti, a kutakodásnak már akkor létezett kóstolható eredménye, például a cikkben szereplő Te Koko, a Cloudy Bay hordós verziója, ami az elmélkedéshez alapul szolgáló, gyakorlatilag referencia értékű kóstolón még nem bizonyult igazán sikeresnek. Ami ott kiemelkedett, az bizony Európából származott, a két sikeres régió Sancerre/Pouilly-Fume és igen, Bordeaux volt.

A világ legolvasottabb bormagazinja, a Wine Spectator kihirdette az idei év borvideó-versenyének győztesét. A közönségszavazatok alapján a Zinfandel - Paso's Grape című népszerűsítő, felvilágosító videó végzett az első helyen, amelyet a Paso Robles Wine Country Alliance rendelt meg, és Dina Mande rendezett. A videó leforgatása egyetlen délután vett igénybe, és humoros formában próbálja a zinfandelt európai gyökereitől elszakítani (az mondjuk rejtély számomra, hogy a harmonika vagy a primitivo miként kapcsolódik Toszkánához). Dina Mande egy ilyet talán furmintra vagy kadarkára is tudna rögtönözni. De melyik borászunk (és felesége) lehetne a főszereplő? (Az eredeti videó főszereplője egyébként nem borász, hanem a helyi bormarketinges és valószínűleg megrendelő, Christopher Taranto.) 

Igazából nincs értelme annak, amit csináltam és tényleg. Almát a körtével, John Barth-ot Graham Greene-nel összehasonlítani nem túl értelmes dolog. Mentségemre szóljon, hogy mindkettőt nagyon szeretem, kíváncsi voltam egymás mellett hogyan mutatnak. A wachaui rizlingekre, főleg, ha jóféle smaragdok, képtelen vagyok ráunni – illetve eddig csak egyszer sikerült: tavaly a VieVinum-on a hatvanötödik friss 2009-essel valahogy tele lettem. Ami a másikat illeti, a somlói borok közül pedig kétségtelenül ő az egyik kedvencem ever, ráadásul egyre jobban tetszik, az idő még neki dolgozik. Egy nagyon jó wachaui rizling és egy kiemelkedő somlói furmint. Párban.

Az Etyeki Kezes-lábos külön beharangozást nem igényel, ezért csak emlékeztetünk, hogy ez az a hétvége. Újdonság viszont, hogy "főszerepben a pálinka", illetve aggasztóan összement a borászlista. Vagy a válság tett be, vagy a 2010-es szüret, vagy valami más, de alaposan megcsappant a vendégpincék száma. Azért így is lesz kiből/miből válogatni (saját szemüveggel: Dúzsi Tamás, Bott Frigyes, Tamás Pince, Kreinbacher, Ráspi, Etyeki Kúria, Balla Géza, Légli Ottó, Tiffán Ede és Zsolt, Laposa, Szászi Pince, Kislaki Bormanufaktúra, Bolyki Pincészet, Nyakas Pince, Törley Pezsgőpincészet és Rókusfalvy Pince). Lesz "hagyományos", "természetes" sajt, méz, lekvár, kolbász, kenyér, lesz Bíró Lajos és Takács Lajos, lesz Szőke András, Magna Cum Laude, Balkan Fanatik, Ladánybene 27 és még sokan mások. Az időjárás eszményinek ígérkezik, nincs ok otthon maradni. (A részletes program itt olvasható.)

Azt írják Mádról a mádiak, hogy: “Már zajlanak a munkák a szőlőkben, dolgos emberek keze jár szorgosan, a borász érző és értő odaadással hittel és lélekkel, komponálja a mádi borokat. A harmónia hatja át a mádi dűlőket, pincéket.” Sőt, ebben a szellemben: “Szeptember 23-án és 24-én az UNESCO Világörökség részét képező Tokaj-Hegyalja szívében, Mád a Furmint Ünnepére várja a látogatókat.”

Lényeg a lényeg: a hétvégén, azaz 23-án és 24-én lesznek a Mádi Szüreti Napok, konkrétan a XXI. (Koppány László, a helyi iskola néhai igazgatója találta ki a rendezvényt még 1991-ben), úgynevezett gazdag programokkal várják az ilyesmire fogékonyakat. Számunkra nyilván az a legérdekesebb, hogy a boros programokat a Szepsy István nevével fémjelzett Mádi Kör tagjai alakítgatták ki, és úgy tűnik, talán ez lesz Magyarországon az első olyan “szüreti napok” elnevezést viselő rendezvény, ahol tényleg csak jó borokat lehet majd kapni. A rendezvény ideje alatt a Szent Tamás Pincészet, a DemeterVin, a Barta Pince, a Budaházy Pincészet, a Lenkey Pincészet, a Royal Tokaji Borászat, a Tokaj Classic Borászat, a Bodnár Pincészet, a Takács Pincészet és a Visóczki Pincészet is rendkívüli nyitvatartással üzemel, végig lehet járni és inni az összeset, a harmónia áthassa végre mindazt, amit át kell hatnia.

A teljes programlistát (gazdag! kulturális!) Magna Cum Laudéstul és díszmadárkiállításostul meg lehet találni a mad.info.hu oldalon.