indy.media.hu független média központ

A vállalat vezetése nyilván tudta, meddig érvényes a kollektív szerződés, ám tárgyalások kezdeményezése nem történt a részükről – mondjuk legkésőbb fél évvel ezelőtt. Ez alapján a szakszervezet a szerződés meghosszabbításának szándékát joggal feltételezhette. Tudom, a menedzsment el volt foglalva avval, kinek kell épp csontig benyalni, kinek mennyit kell épp visszaosztani, de sajnos emellett kellett volna időt szakítani ilyen, a vállalat működését periferikusan azért befolyásoló tényezőkkel is, mint a munkavállalók szerződési viszonyai…
Ne csupán békével tűrjük a BKV-dolgozók jogos követeléseinek ránk nézve kellemetlen következményeit, de szimbolikusan, látható módon is juttassuk egymás tudomására, hogy az elesettekkel érzünk együtt! Mivel legutóbbi kezdeményezésem a színválasztás miatt teljes kudarcba fulladt, ezúttal minden résztvevőnek ízlésére bízom a színt.
Csak egy szót írjunk kitűzött szalagjainkra: SZOLIDARITÁS!

A munkások elégedetlenségét, és a rendszerrel való szembenállását tükrözi, hogyha vadsztrájkot szerveznek. Ez olyan munkabeszüntetést jelent, amelyet nem a szakszervezet irányít, és a résztvevők nem feltétlenül tartják szem előtt a sztrájktörvény előírásait. Nem két professzionális, bürokratikus, elidegenedett szervezet képviselői alkudoznak tehát egymással a munkások feje fölött, hanem a maguk a munkások fognak össze, szállnak szembe kizsákmányolásukkal. Ez történt e hónap elején Csehországban egy multi gyárában.

„A kritikus jelentőségű ütközet középtávon várható (következő 15-25 év). Ez a csata nem a kapitalizmusról fog szólni, hanem arról, hogy mi váltsa le a kapitalizmust mint történelmileg létező társadalmi rendszert. A jobboldali és baloldali erők az egész világon jelen vannak. Ezért az ütközet nem államok, hanem világszerte meglévő társadalmi erők között fog lezajlani.”
Immanuel Wallerstein helyzetértékelése és előrejelzései a következő néhány évtizedről.

„Mindenféle illúziók nélkül egy „zöld kapitalizmusról”, meg kell próbálnunk időt nyerni és rákényszeríteni a hatalom jelenlegi birtokosait bizonyos alapvető változtatásokra: az ózonréteg-pusztító klórozott-fluorozott szénhidrogének betiltására, a genetikailag módosított organizmusok általános moratóriumára, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának drasztikus csökkentésére, a tömegközlekedés fejlesztésére, a különösen szennyező autók megadóztatására, a teherautók fokozatos kiváltására a vasúti teherszállítással, az ipari halászat, valamint a rovarirtók és más vegyszerek mezőgazdasági felhasználásának szigorú szabályozására. Ezek és ehhez hasonló ügyek a globalizációkritikus mozgalmak agendájának középpontjában állnak és lehetővé tették Seattle után (1999), hogy a társadalmi és környezetvédelmi mozgalmak közös harcban kapcsolódhassanak össze a rendszer ellen. Ezek a sürgető öko-szociális követelések beindíthatják a radikalizáció folyamatát, de csak akkor, ha nem vagyunk hajlandók arra, hogy céljainkat a „kapitalista piac” és a „versenyképesség” szükségletei által megszabott területre korlátozzuk.” Michael Löwy francia-brazil szociológus cikke az ökológiai válság és a kapitalizmus összefüggéséről és a lehetséges kiútról.

Tüntetés szombaton. Részletek a cikkben.

Ma 56 újság 45 országban olyan lépést tett, amit soha ezelőtt, egy hang szólalt meg az összes vezércikkben. Erre azért került sort, mert az emberiség egy totális vészhelyzettel néz szembe.

Kezdetben Spanyolország területének felén a parasztság és a munkásosztály fegyveres ellenállással akadályozta meg a jobboldali puccsot, és csak három évig tartó polgárháború (1936-39) után vált a fasiszta győzelem biztossá. De bizonyos értelemben a fasiszta felkelés azonnali siker volt: a munkásosztály és a parasztság feláldozta a saját szükségleteiért és igényeiért való küzdelmet, és egyesült a kapitalizmus liberális és radikális támogatóival, abban a harcban, hogy megóvja a kapitalista uralom egyik formáját – a demokráciát – a másiktól – a fasizmustól.

Soha nem kellett annyira reménykednünk, mint most. A válság arra jó, hogy a gödör aljára érve elrugaszkodjunk, és megpróbáljunk a felszínre jutni. Mintha a világ vadonatúj eszmékkel lenne áldott állapotban. Olyanokkal, amelyek keresztülmetszik a hagyományos eszmeáramlatokat. Sok a kísérlet a visszafordíthatatlanul globálissá váló világ reflexiójára, és olyan globális és lokális utópiák kidolgozására, melyek nélkül nem tudunk kikecmeregni a jelenlegi válságos állapotból. Egyre inkább látható, hogy a fiatal értelmiség egy része nem csupán szembefordul a régi megoldásokkal, de egyben új utakat is keres. Mintha érzékelné, hogy a politikai és gazdasági elitek csődje után szerepe a jövőben ismét felértékelődhet.

Ma ér véget a több napos Ellenkultúra Fesztivál a Tűzraktérben egy rakás programmal, előadások, vetítések, színház, koncert, stb.

A filmet azért vetítik le, mert 10 éve volt a seattle-i csata, ami a globalizációkritikus mozgalom jelképes születésnapja. Ekkor került a képernyőkre és az emberek fejébe a korábban is már létező globális civil ellenállás. Seattle-ben a rendőri brutalitás mindenkit meglepett. Pláne az, hogy minderről csak azért tudunk, mert az aktivista újságírók ott voltak mindenhol. Ekkor született meg az Indymédia. A CNN lemaradt a hírversenyben, és utólag önkritikát gyakorolt. A film utáni beszélgetésben nemcsak a globális rendszerrel lesznek kritikusak a megjelentek, de a filmmel és magával az alterglob mozgalommal is. IDŐPONT: 2009. november 30. hétfő, 18.30, HELYSZÍN: Tűzraktér (Budapest, VI. Hegedű u. 3.)

A koppenhágai mozgósításnak van egyfajta seattle-i jellegzetessége : az ott majd jelenlévő csoportok széles spektruma, a megmutatkozó taktikák különbözősége és a fejlődő országok kormányai, akik készek az aktivisták követeléseit a csúcs részévé tenni. Ugyanakkor Koppenhága nemcsak egy újracsinált Seattle. Inkább úgy érződik, hogy a progresszív tektonikai lemezek változtatásával, egy olyan mozgalmat alkot, mely a múlt erősségeire épít, de tanul annak hibáiból is.

Michael Taylor, a Monsanto korábbi alelnöke most az Egyesült Államok Élelmiszer és Gyógyszerellenőrző Hivatalának (FDA) vezető tanácsadója lett. Az EFSA egyik volt munkatársa pedig újabban a Syngentanál dolgozik.

(További videó, térkép, fotók: kattints a címre!)

Siránkozás 20 év környezetrombolása miatt. Ha szkeptikus vagy, esetleg az ilyen szöveget sötétzöldnek érzed, akkor tudnod kell, hogy én is a „fejlődés” híve voltam. Minden lépésnél egy helyi kisebbség érdeke áll szemben egy régió többségével. De egyszer mindenkinek a lakóhelye sorra kerül…

VáRoSi HaNgOk kiállítás from maokalman on Vimeo.

A videó a a KáLvÁriA CsOpoRt következő programjának előzetese. További infók a cikkben.