Teamécses és rendőr-kordon

2004.11.16.

Interjú Csillag Gáborral a Zöld Fiatalok szóvivőjével a csütörtöki Szolidaritás Éjszakája elnevezésű, hajléktalanokat támogató figyelemfelkeltő akcióról.

Fotók az eseményről!
http://socialdisease.uw.hu/indy/szolej.html

Indymedia: A sajtó anyagotokban azt írjátok a Nyugati aluljáróból, eltüntek a hajléktalanok. Hová lettek?

Csillag: Jó kérdés. A Nyugati aluljáróban nemrég az egyik ismert gyorsbüfé-hálózat boltot nyitott, s egyértelműen rontotta volna a forgalmukat a látvány. Amúgy információink szerint van egy „megállapodás” a hatóságok és a rendőrség között, hogy „látványvédelmi” okok miatt ebben az évben el kell tüntetni a hajléktalanokat. Hogy hova mennek? Ahova tudnak, mind mindig. A legtöbb hajléktalan állandó mozgásban van, hisz tudja, ha talál is valahol helyet, az csak ideiglenes. Vannak, akik csak néhány méterrel arrébb mennek, mások meg a külvárosokba próbálnak valami alkalmi hajlékot keresni, ahol „turisztikailag” kevésbé zavaró a látvány, ezért talán kisebb a rendőri szigor.

Indymedia: Őszintén megvallva valóban elborzasztó a látvány, amikor múlt télen épp egy nagy Nyugat-Európai városból jöttem haza, a Nyugatinál kiszálltam a metróból és döbbenetes volt, ami elém tárult.

Csillag: Ezzel nem vitatkozik senki. Valóban letaglózó és elborzasztó a látvány. Mi csak két dolgot mondunk. Az egyik – ami a demonstráció úgy mond szimbolikus üzenete – hogy csak azért, mert nem látjuk őket, a probléma nem tűnik el. Lehet, hogy a szomszédos karácsonyi bódékhoz igyekvőket immáron nem zavarja a hajléktalanok látványa, de attól, hogy eltüntetik őket szemünk elől, a problémát még nem számolják fel. A másik dolog, ami ugyanilyen fontos, hogy a megrázó látványt keltő aluljárós hajléktalanok, ennek a társadalmi krízisnek pusztán a legszembetűnőbb jelzői. A legtöbb hajléktalant nem látjuk. Nem látjuk azokat a tömegeket, akik szállóról-szállóra vándorolnak; akik városszéli kunyhókban keresnek menedéket. Nem látjuk azok ezreit, akik alkalmi szívességekre támaszkodva - gyakran megalázó körülmények között – kell, hogy egy-egy éjszakára bekéredzkedjenek rokonokhoz vagy ismerősökhöz. És főként nem láthatjuk azon családok százait, emberek ezreit, akiket az utcára kerülés veszélye állandóan fenyeget, akiknek ott lebeg a fejük fellett az otthon-elvesztésének rémisztő lehetősége.

Indymedia: A kormány állítólag most már felismerte a helyzet tarthatatlanságát és intézkedésekre készül.

Csillag: Valóban mintha történt volna némi szemléletváltás, és ez jó hír, de ez közel sem elegendő. A mai újságban olvastam, hogy végre találtak egy falut, ahol befogadnak 20 hajléktalan családot. Nos, egy, a hajléktalanok létszámát több mint 30 ezerre becslik. Kettő, a legtöbbjük épp hogy vidékről költözik a fővárosba, és éppen azért mert ott még kilátástalanabb a sorsuk. Se munkalehetőség, se hajléktalan ellátás. Nem mondom, hogy a befogadó-falvak nem jelenthetik a megoldás egy kis szeletét, hiszen minden lehetőséget ki kell használni, de ez – hogy egy klasszikus zöld kifejezést használjak – csak csővégi megoldás.

Indymedia: Ezt hogy érted?

Csillag: A mostani megoldási kísérletek leginkább, a „végtermékkel” foglalkoznak, s nem a keletkezés okaival. Ugyanez áll arra, hogy ha azt olvassuk ennyi meg ennyi új helyet adtak át x-y menedék házban. A hajléktalanság problémáját sohasem lehet pusztán úgy megoldani, hogy majd iderakjuk, odarakjuk őket. Meg kell akadályozni, hogy az emberek az utcára kerüljenek.

Indymeda: Hogyan?

Csillag: Valószínűleg minimum 3 szinten kell gondolkodni. Mindenekelőtt egy szemléletváltásnak kell bekövetkezni. Ki kell mondani, hogy a hajlékhoz, lakhatáshoz való jog alapvető, elidegeníthetetlen emberi jog. Nagyon tanulságos, hogy a lakhatáshoz való jog pl. nem levezethető a magyar alkotmányból. Ez azt jelenti, hogy humánus szólamok ide, együtt érző megnyilvánulások oda, igenis mindenkit ki lehet tenni az utcára, és ez nap mint nap meg is történik. A következő – ehhez kapcsolódó – szinten fel kell ismerni, hogy bár a hajléktalanság felszámolásához pénz kell, ez alapvetően nem pénzkérdés. Nem csak abban az értelemben, hogy morálisan elfogadhatatlan hogy pénzügyi elvonások miatt az emberek megfagyjanak az utcán, hanem akár még az úgynevezett (gyűlölöm ezt a kifejezést) gazdasági racionalitás szempontjai alapján….A mostani ellátó rendszerek is rengetek pénzt emésztenek fel, de mivel nem a probléma gyökereit kezelik, a krízishelyzet állandóan újratermelődik, és csak újabb és újabb pénzeket igényel. Itt is látható az a rövidtávú – mondjuk ki, buta - fiskális szemlélet, amely a romafelzárkóztatástól kezdve a környezetvédelemig mindent áthat. Inkább ma megspórolok néhány milliót, aztán majd csak lesz valahogyan... Persze ez mindig visszaüt, mert végiggondolt koncepció nélkül, a végelszámolásban sokkal több pénzt dobnak ki az ablakon, s közben a probléma megmarad. Olyan koncepció, és olyan hozzárendelt keret kell, a mely még az utcára kerülés előtt képes kezelni a problémát. Végül a 3. szint, a civil társadalom mozgósítási, a szolidaritási, segítési lehetőségek kiterjesztése. Ezt csinálja – igen sikeresen - Az Utca Embere, akik állandóan keresik a módját annak, hogy az állam, az önkormányzat és a szakmai szervezetek mellett, az „átlag ember” hogyan tud – a maga eszközeivel segíteni. Merthogy tud!

Indymedia: Mit vártok ettől a demonstrációtól?

Az akciót kezdeményező három szervezet (Az Utca Embere, a Fegyver Helyett Kenyér, és a Zöld Fiatalok) nem szakmai szervezetek, nem a mi feladatunk kidolgozni a szakmai koncepciókat. Így magam részéről, ugyanazt várom ettől az akciótól, amit minden demonstrációtól. Azt hogy ráirányítsa a média, a közvélemény, és a döntéshozók figyelmét erre a kezeletlen problémára. A demonstráló dolga mindig az, hogy reflektorfénybe helyezze azt, amire nem elegen vagy nem kellően figyelnek. Hogy hangot adjon azoknak, akik maguk nem tudják eléggé hallatni a hangjukat. Ez most kifejezetten plasztikusan jelenik meg, hiszen ennek az akciónak az a lényege, hogy mi magunk néhány órára kifekszünk oda az aluljáróba, ahonnan eltűntek, eltüntették a hajléktalanokat, hogy az emberek észrevegyék csak a látványt számolták fel és nem a problémát.

Indymédia: Igaz, hogy a rendőrség fémkordonokkal biztosítja a területet? Ennyire veszélyes, hogy meggyújtotok néhány a mécsest a megfagyott hajléktalanok emlékére?

Csillag: Nos - ahogy mondani szokás - a hír igaz, állítólag így akarnak „védeni” minket, persze nem igazán tudom kitől, mitől. Tanulságosan abszurd ez a helyzet, hogy miután eltüntették a hajléktalanokat, a szolidaritásból demonstrálókat „karanténba” helyezik. Mi épp azt próbáljuk elmondani, hogy nem az a hajléktalanság megoldása, hogy kitelepítjük, kirekesztjük, elkülönítjük őket, így talán még látványosabbá válik, hogy a most még nem ez a mentalitás uralkodik.